Fémforgács
Félelem, nyomasztó bizonytalanság és borzongás. Így tudnám jellemezni az Emissary első, Eldritch címmel megjelenő albumát. Az okkult és sötét muzsikával nyomuló, kipróbált arcokból álló csapatot 2023-ban alapította Michel Regueiro énekes-gitáros, valamint Hlib Overchuk dobos. A spanyol, barcelonai gyökerekkel rendelkező formációhoz 2024 áprilisában Philip Graves gitáros is csatlakozott, hogy együtt bővíthessék és tökéletesítsék a stúdióban addig felvett friss album anyagait. A kozmikus horror hangulatát és témáit remekül használó, trash/death metal banda szövegeiben Poe és Lovecraft hatása is élénken megjelenik.
Ha elindítjuk az albumot olyan élményben lehet részünk, mely később sem hagy majd minket nyugodni. A rövidebb trackekből álló, 34 perces anyag nyers agressziója és kísérteties túlvilági hangjai garantált borzongást és nyomasztó atmoszférát varázsolnak elénk. A könyörtelen ritmusok és lidérces dallamok olyan víziókban részesítik a hallgatót ahol összefolyik a valóság az őrülettel és idő és tér felfoghatatlan borzalommá vetemedik. A rejtélyes homállyal átitatott, rémálmokat keltő zenét már borítója is szépen előre vetíti. Az Eternity Bound névre keresztelt, közel 4 és félperces, gyengébb nyitány már azonnal rossz érzést áraszt szét a ködös, sötét temetőbe tévedő emberben. Majd, mikor másodiknak megszólal a Door To The Mystical, egy hatalmas épület sziluettjét vehetjük ki. Ahogy közelebb érünk, feltűnik egy elátkozott kastély. Visszaemlékezésből tudjuk, hogy a már régóta, senki sem tudja miért éppen itt álló, ódon, borostyánnal befutott épületet sok 100 éve egy lélek sem lakja. Vagy mégis? A hallgató a The Shadows Lengthen In Carcosa kísérteties indítása után nem tud ellenállni kíváncsiságának és belép a szintén lassan az idő martalékává váló ajtón, elindulva a főlépcsőház pókhálós folyosóin. Az árnyékok, hegyes alabárdok, gyertyatartók és tompa, hatalmas ruhás szekrények árnyait vetítik a falakra. Ekkor, éjfélt üt egy óra, hangosan becsapódik egy ablak, és mozgást észlelünk a házban. Nem vagyunk egyedül.
Az At The Throne Of Chaos-al azonnal megnyílnak a túlvilág kapui és megelevenednek a legszörnyűbb rémálmaink. Ezzel egy olyan borzongás, nyomasztó félelem indul el megfagyasztva a vért az ereinkben, ami ösztönös menekülésre késztet bennünket. Kiút ellenben nincs, csak sötét, rémisztő bizonytalanság. Miközben rohanunk szobáról-szobára, folyosóról-folyosóra keresve a kiutat a metaforikusnak tetsző szellemek, zombik, boszorkák, túlvilági teremtmények és szörnyek elől a Hobb’s End, The Witchfinder Rides Again és a Where The Silent Ones… kegyetlen dallamai szólalnak meg fülünkben metsző hangjukkal. A végső elkeseredésünk alatt felhangzó Ravening For Delight pedig az utolsó szöget is beütné a koporsónkba, hogy mi is az ódon kastély kertjében lelhessünk örök békétlenséget, mikor az album vége megteszi helyettünk ugyanezt és felriaszt álmunkból, hogy alig magunkhoz térve is, még sokáig garantált meg nem nyugvást hagyhasson maga után.
A hangulatát tekintve kiváló, 2025 március 1-jén megjelenő albumot a 3 fős csapat, a Fetzner Death Records gondozásába bocsátotta. Borzongani vágyóknak erősen ajánlott!
