rattlead.hu

Végre! Ahhoz képest, hogy állítólag már 2022 végén is csak a keverés volt hátra, elég sokáig húzódott a kanadai thrash brigád harmadik albumának megjelenése. Mindehhez persze alapító gitárosuk, Brendan Malycky távozása is hozzájárult. Utóbbi muzsikust 2023 decemberében Nick Schwartz váltotta, a ritmustémákat azonban még Malycky játszotta fel az albumra. A csapat felállása ettől eltekintve változatlan: az ismételten remek nótákat Brendan és az énekes-dobos Dylan Westendorp mellett a szólógitáros Toryin Schadlichnak és a basszusgitáros David Sprague-nak köszönhetjük.

A 2012-ben Calgary-ban alakult formáció előző albumával, a 2020-as Deliriummal igen magasra tette a lécet. Új felfedezettként év végi Top 10-es listám második helyén végeztek, és kijelenthetem, hogy a thrash új hullámának képviselői közül máig ők tették rám a legmélyebb benyomást. Egyszerűen zseniális volt, ahogy azon a lemezen a lendületet és a komplexitást a dallamokkal keverték. Nyilván most is valami hasonlót vártam tőlük, és bevallom, az első egy-két nekiülést követően csalódott voltam, mert nem hallottam a Dead in the Shedhez vagy a Waking Nightmare-hez hasonló bombasztokat. Ám ahogy – időnként háttérzeneként – újra és újra lepörgettem a dalokat, egyre gyakrabban kaptam fel a fejem, hogy „hú, ez milyen rohadt jó!”, vagyis működni kezdett az anyag.
Már a nyitó Interdimension-ben annyi téma, remek megoldás hangzik el, hogy csak kapkodom a fejem. A Scars indítása nagyon Hazzerd-es, a Delirium jobb pillanatait idézi, ami pedig utána jön, az maga a dallamos thrash mennyország. Schadlich melódiái hallatán vigyorogni támad kedvem: igen, az irányzaton belül az ilyen zenéket keresem, szeretem, ez az anyag nekem készült. Az Unto Ashes-ben a belassulás gitáros témái és Westendorp cinjátéka érdemel kiemelt figyelmet. A Parasitic ismét csak zseniális riffel nyit. Némileg meglepő, hogy az album leghosszabb tétele, a több mint kilencperces A Fell Omen instrumentális szerzemény: egy kicsit lassan indul, de aztán csak odapakolnak néhány olyan témát, amitől a végére sem válik unalmassá a dal.

Összességében, a The 3rd Dimension nálam még nem került olyan magas polcra, mint a Delirium, és talán nem is fog, ám thrasher-füleknek így is igazi csemege, élvezetes hallgatnivaló. Egyelőre egy erős négyest szavazok meg neki, később talán egy fél érdemjeggyel magasabbat is kiérdemel majd.
