Dionysos Rising
Ugyan én lettem az oldschool arc (plusz thrash-felelős) a csapatban, így alakult a munkamegosztás, de amikor komolyra (értsd éves lista) fordul a dolog, csak előkerül a progos énem. Garael így általában hátrányba kerül a Tartuffe-Kotta tandemmel szemben. Legalábbis eddig így volt, idén viszont éppen az ő aranyérmese lökte le a DGM-et a dobogó legfelső fokáról, pedig ma reggelig biztos voltam abban, hogy – tavalyhoz hasonlóan - az olaszok lesznek a befutók. De hát a meglepetés a jó hadvezér egyik sajátja, ugyebár, ebből kaptunk némi demonstrációt most.
1, Whom Gods Destroy: Insanium
2, DGM: Endless
3, Adamantra: Act III - Pareidolia Of Depravity
4, Judas Priest: Invincible Shield
5, At Night I Fly: Collision/Fusion/Division
6, Sunburst: Manifesto
7, Paralydium: Universe Calls
8, Art Of Anarchy: Let There Be Anarchy
9, Witherfall: Sounds Of The Forgotten
10, Big Big Train: The Likes Of Us /
Bruce Dickinson: The Mandrake Project
Úgy látszik, nálunk Ron Thal (Bumblefoot) éve volt ez, két albummal is be tudott kerülni a legjobb tízbe, sőt, egyikkel egyenesen az első helyre.
Ezúton kíván a Dionysos Rising boldog új évet minden kedves olvasójának!
Kotta
