Fémforgács
Egész rég volt már, hogy egy új epikus, heavy/doom csapatot mutassak be, mivel a stílus málhás súlyát és örökségét nagyjából 90%-ban a műfaj veteránjai cipelik a vállukon. Persze a 2022 környékén indult High Warden tagjai sem most járták ki a középiskolát, de derék 30-as csókáknak tűnnek. Az ötletgazda Alex Mock volt, aki a gitárért és énekért felel, Sadistic Hammer a dobokért, a debütálás előtt csatlakozott Lord Parish pedig a basszusfutamok oltárán kíván áldozatokat felmutatni. A trióból Alex az egyetlen, akivel kapcsolatban más zenekarok nevét is meg tudom említeni, bár ezek távol állnak attól, amit az Astral Iron lemez képvisel. Sokkal fontosabb információ velük kapcsolatban, hogy németek, akiknél azt tapasztaltam, hogy nem szoktak szarral dobálózni, ha doomról van szó, bár ritkán villannak és egyes előadók aktuális lemezére sok-sok évet kell várni (Dawn Of Winter, Mirror Of Deception, Angel Of Damnation, Cross Vault, Wheel, Chariot Throne, Doomshine és még sokan mások…). Így van ez minőség terén most is, hiszen az Astral Iron még nem teljesen kiforrt, de produkciós szempontból teljesen rendben van és első nekifutásra egy minőségi lemezt tettek le az asztalra.
A történetben azért akad egy kisebb csavar is: ez a legkevésbé németes lassulás, amit mostanában hallottam a germán felmenőkkel rendelkező zenészektől. A High Warden esetében teljesen jogosan jelölnek meg hazájukon kívüli zenekarokat példaképként. A Reverend Bizarre, Manowar, Bathory hivatkozások nem túloznak, de a legjobban eltalált szerintem az olasz Doomsword említése, akikhez igazán közel állnak zenei felfogásban. Az itt hallható tételek ugyanis “belassított heavy metal” himnuszok, hősies pillanatokkal és bólogatós lüktetésekkel tarkítva. Dalszöveg tekintetében is vegyes a kép, hiszen a banda előszeretettel merül alá Tolkien fantasy világában, de igazán középföldi csapatnak nem nevezhetjük őket, mivel bőven merítenek a különféle mitológiákból, történeteikbe pedig saját gondolataikat, elképzeléseiket is beleszövik.
Stílusához mérten kellemesen rövidnek mondható, mindössze 38 perces lemezről beszélhetünk, melyeken ennek megfelelően átlagosan 6-8 perces dalok kaptak helyet, kivéve a Burgfrieden című rövid átvezetőt. Nyitánynak a The Morn Is Wiser Than The Eve dalt választották, aminek meghallgatása közben azonnal felsejlett bennem a zenekar által is említett Doomsword párhuzam, amit nem tartok rossznak, mivel az olaszok már régóta tetszhalott állapotban vannak és mert nagy kedvenceim. Alex hangja hasonlít Deathmaster orgánumára, csak szárazabb kivitelben, de még dallamok terén is sikerül olyan érzetet kelteniük, mintha a régóta esedékes új lemezét hallhatnánk a régi vágású doom mestereknek, valamint, ez személyes gondolatmenet, egy csipetnyi Dread Sovereign is keveredne itt a dolgokba. Egy igazán jóleső, kétségeket nem hagyó nyitó dalról van szó, aminek gyengeségként tényleg csak azt tudnám felróni, hogy nem rendelkezik túl sok egyedi vonással. A folytatásban érkező, leghosszabb dal verseny győzteseként tetszelgő Devil His Due – Whores Of Yerusalim nehézkes, málhás súlya ellenére már jóval kedvemre valóbb volt, mivel elég ügyesen osztja be a rendelkezésére álló időt. Bólogatós riffek, valamivel epikusabb hangulat, finom tempóváltások és kellemes szólók jellemzik, melyek egy bő 30 évvel korábbi megjelenés esetén klasszikus státuszba emelnék. A már említett Burgfrienden vezeti fel a lüktető, heavy/doomos Pale Huntert, ami leginkább egy ereje teljében lévő The Obsessed lemezen érezné jól magát.
A karcosabb hangvétel után a címadó Astral Iron próbálja meg az epikusságot ötvözni a hagyományosabb heavy metallal, több-kevesebb sikerrel. Ugyan egy jó dal, de a gyors-lassú részek egyensúlyát nem éreztem annyira eltaláltnak. Végül az újfen hosszúra nyúló We Shall Burn at Foreign Shores (The Choice of Achilles) zárja a kiadványt, ahol már sikerül okosabban felépíteni a dalt a nulláról a csúcspontokig. Igazi meglepetés volt ez a lemez számomra, hiszen az a furcsa helyzet állt elő, miszerint nem követtem őket nyomon demós korszakuktól. Nem is lett volna sok értelme, hiszen az Astral Iron minden tekintetben hatalmas ugrás, amit nektek is érdemes megismerni.
