Rockvilág.hu online rockmagazin
Még júniusban jelent meg a svéd Evergrey tizennegyedik nagylemeze Theories of Emptiness címmel. Ugyan az elmúlt időszakban már egy-egy dalt elcsíptem róla, de úgy igazán csak a héten sikerült végig pörgetnem a teljes anyagot egyben. Majd még egyszer, majd harmadsor is…. És nem tudom elnyomni. Hányszor meg hányszor fordult már elő a történelemben az, hogy a régebb óta alkotó zenekarok vagy kiégtek, vagy súlyos önismétlésbe csaptak át. Az újonnan készülő anyagaik pedig meg már inkább csak tömegtermékek voltak mintsem valódi zenei alkotások.
Ehhez képest az 1993 óta létező és alkotó svéd melodeath/progmetál csapat, idén úgy jelentkezett tizennegyedik nagylemezével, mintha az elsők közül adna ki egyet. Tele lendülettel, friss ötletekkel. A Theories of Emptiness nem csak egy sorlemez lett, hanem egy olyan nagyívű alkotás, amivel bármikor bátran lehet reklámozni Tom S. Englund zenekarát.
Ha a klasszikus göteborgi melodic vonalat keresed rajta, ugyanúgy megtalálod mint a technikásabb progmetál részeket. Baromi jól el lett kapva az egyensúly, egyik műfaj irányába sem billen el a másik kárára. Ének témákban pedig néha már olyan “paraszt” pop dallamok vannak, hogy akarva akaratlanul beleül a füledbe, és órákig ott motoszkál benned egy-egy refrén.
Nem azt mondom itt írta meg Englund a legnagyobb slágerét, viszont annyira kerek az egész sztori, hogy hirtelenjében nem tudok olyan Evergrey albumot mondani ami összképleg ennyire egyben lenne. Óriási taps jár érte. Ezer százalékra veszem, hogy az év végi Best of listánkon a dobogón végez majd a Theories of Emptiness.
És, hogy ne legyen ennyi elég: Decemberben Budapesten is bemutatja az új lemezt az Evergrey. Hogy ott találkozunk e? 1000%
Esemény, jegyek, infók: https://www.facebook.com/events/496787686011362
