rattlead.hu
Úgy tűnik, az ihletettség nagyon mélyen gyökerezik Jens Faber fő dalszerzőben, hiszen 2021 óta immár a harmadik lemezét adja ki a német Legions of the Night. Nincs pihenés, nincs megállás, a lelkében (érzésem szerint a Streets album megjelenésének környékén) gyulladt lángot, melyet a Savatage zenekar munkássága lobbantott, semmi nem tudja kioltani. És ez így van jól.
A Legions of the Night nem egy kimondott tribute zenekar, de minden egyes dalukon érezhető a példakép Savatage zeneisége. Egyáltalán nem tolakodó módon és egyáltalán nem középszerű másolás formájában. A debüt lemez és az azt követő 2022-es Hell album is hibátlan alkotás volt. Bevallom az új albumnak kellett pár hallgatás, de már most kijelenthetem, nagyszerű lemez született.
Bár az első dal, a No Control kissé álmosan nyit, de hamar egy dühös, lendületes dallá növekszik, igaz az ismét dagályossá lassuló refrénjét nem érzem annyira eltaláltnak, de ezért bőven kárpótol Henne Basse énekes Olivás acsarkodása a verzék alatt.
Nos igen, Henne. Ennek a csapatnak ő a kulcsa. Torkában ott van Jon Oliva dühe és Zak Stevens mély érzelmessége egyaránt. Nagyon jól bánik ezen adottságával.
A Rebirth szigorúbb riffel indul, de itt is szinte ünnepélyes a refrén, de számomra a lemez igazi favoritjai ezután következnek. Ilyen a címadó Darkness, mely zongorával kezd, de hamar egy monumentális Savatage dal kerekedik belőle, mely akár egy Edge of Darkness-re is felférhetett volna annak idején.
A Hate, címéhez méltóan dühös darab, igazi gonoszkodós Jon Olivát idéző énekdallamokkal.
Sorjáznak a jobbnál jobb dalok, szerencsére ehhez igazodva az album jól is szól, van benne erő, arányosnak érzek minden hangszert. Az érzelmes zongorabetétek és a dühös gitártémák is szépen megszólalnak.
Az elmúlt két lemez mindkét záró dala egy-egy feldolgozás volt a példakép Savatage-től, és ez itt sincs másképp. Míg az első albumon a Sirens, a másodikon a When Crows are Gone volt terítéken, most szintén a Streets albumról választva a csodás és mély Tonight He Grins Again dalt vették elő, és ismét méltóképp tudtak hozzányúlni ehhez a nehéz alkotáshoz.
A Legions of the Night saját magát zárja kalitkába. Igaz, ez egy arany kalitka és akár élvezni is lehet ebben az életet anélkül, hogy valaha is kivágyódnánk a falak közül. A Savatage életmű adta keretek szerencsére szélesek, de nem igazán tudom meddig talál még izgalmat ebben Jens Faber dalszerző, gitáros. Az viszont tény, hogy eddig mindig maximálisan megugrotta az akadályt, izgalmas, és szerethető albumokat hozott össze, melyek az örökség ápolása mellett saját karakterrel is rendelkeznek. Erősen ajánlott lemez.
