Rockvilág.hu online rockmagazin
Már másodszor, most 15 dal, 70 perc, 44 közreműködő, így néz ki a számok tükrében Pócsi István szerelemprojktjének, a HÉT JEL-nek második lemeze, a VÉRREL ÍRVA. Arról, hogy a most megjelent anyag kapcsán a számok, vagy valami más fontos az alkotónak, erről is beszélgettünk Pócsi Pistivel.
-Gondolkodtál valaha is a számok tükrében a HÉT JEL-ről?
-Csak az alkotás és az idő tükrében tudok rá gondolni. Van mondanivalóm szövegileg és zeneileg is, és a második lemez kapcsán újra azt az utat választottam, hogy zenész barátokat hívok az alkotáshoz. Az, hogy ennyire hosszú anyag született, igazából csak annak köszönhető, hogy rengeteg szerzemény készült, és ezeket válogattam ki. Amik most lemaradtak, azok minden bizonnyal a fiókban maradnak, azokat nem fogom újra előszedni. Ez így lett kerek, egy újabb életciklus összegzése zenében és érzelemben. Az első lemez valami lezárása volt, éppen húsz esztendőre tett pontot. A VÉRREL ÍRVA az újrakezdés jele, és jelen esetben öt év summája.
-Ciklusokban gondolkodsz?
-Abban az értelemben igen, hogy a fejlődési lépéseket magam is tudjam mérni. A második lemeznél nem csupán ötleteket és dalszövegeket hoztam, hanem majd’egészében aktív zeneszerző is vagyok. Ez egy új terep volt számomra, kicsit féltem is tőle, hogy kellőképpen ki tudom-e magam fejezni, hogy a lelkemben lévő hangulatok testet tudnak-e ölteni. Mára már azt mondom, hogy igen, megtaláltam a kifejezés módját, és ehhez remek zenészek társultak.
-Van, aki jelenléte különösen jól esett?
-Ha így kérdezed, akkor Makovics Dénest szeretném megemlíteni, már csak azért is, mert szerintem nem mindennapi, hogy egy saxofon szóló díszítsen egy aréna rock dalt. Az együttműködés pedig bámulatos volt. Dénes meghallgatta a dalt, igent mondott, eljött a stúdióba, fújt kettőt, kicsit beszélgettünk, és hazament. Mi meg Nóniusszal ültünk, és bámultunk magunk elé, hogy mi történt. De Csányi Szabi vokálozásától is könny szökött a szemembe. De ha ezt a felsorolást nem hagyom abba, akkor oldalakat fogsz ezekről élményekről írni. Amúgy a napokban Nóniusz Gáborral kihozunk egy beszélgetést, amiben az egész lemez alkotásával kapcsolatos hangulatainkról, tapasztalatainkról értekezünk. Eléggé a mélyére mentünk.
-A lemezen közreműködik egy brazil srác, Gabriel Borza. Hogy találtál rá?
-Segtett az internet. Az egyik dallal komoly elakadások voltak, és már nem volt több ötletem, akit szerettem volna közreműködőként. Ekkor keresgéltem a neten, és Gabriellel összeakadtunk. Néhány sor levelezés, egyeztetés, és öt nap múlva nálam voltak a kész sávjai.
-Nem csak fiatal zenészekkel dolgozol. Ez a koncepció része?
-Én se vagyok fiatal. Közel az ötvenhez, szerintem természetes, hogy a közeli ismerősök nem a húszon éves titánok, bár onnan is vannak haverok. A kor amúgy nem mérce ebben az esetben. Amúgy nagyon vicces, mert amikor Fekete Samu Tibort megkerestem, ő visszakérdezett, hogy :”ilyen vénekkel akarsz lemezt csinálni?”. Eskü’ nem tudtam, hogy Samu mennyi idős. Amikor elmondta, hát nem nagyon hittem el.
-Meg tudod a lemez zeni stílusát határozni? Eddig elég eklektikus stílusban hoztál ki dalokat.
-Inkább nem akarom. Annyira széles a paletta, hogy ha bármi konkrétumot én megfogalmazok, akkor be is dugom egy skatulyába. Igényes rockzene, progresszív elemekkel, nagy kirándulásokkal, nagy amplitudóval. Azt hiszem ez a legpontosabb. Szöveg-, és énekcentrikusság a jellemző. Ettől bővebben tényleg az a jó, ha a hallgató összerak magában egy képet.
-A címadó dal klipjével debütál a lemez. Ennyire fontos számodra ez a szerzemény?
-Valamilyen módon mindegyik fontos, de az igazi zenei gyökereimet én a Pearl Jam és Black-Out rajongásban találom. Csányi Zolival, Bercivel, Mike Gottharddal, Csányi Szabikával dalt írni, egy légtérben alkotni? Szerinted nem ugrik ki az ember szíve? Az, hogy fontos, nem is igazán a megfelelő kifejezés. Ez a dal egy katartikus alkotás lenyomata, ha meghallgatom, ugyan azokat a szagokat érzem, mint akkor a stúdió sessionben. Beivódott. Nem mellesleg egy olyan korszak lenyomata, amit mindmáig imádok. Nem szeretnék elmenni Dér Dávid mellett sem, aki bár később, de billentyűs játékával színezte meg a dalt.
-A megjelenés után megpihensz, vagy összehozod végre a zenekart?
-A megjelenés után rohanok Pozsonyba az SFV-vel, szombaton pedig kiülök egy medence partjára, bárhol is legyen az. A viccet félretéve, gyakorlatilag az utolsó simításokat végzem hangszerelésben a harmadik lemezhez. Összeállt a koncepció, a dalok készen vannak. Nem szeretnék ilyen sokat várni az új anyag megjelenésével. Sokkal több a mondanivalóm attól, hogy újra öt évet eltököljek. A zenekarosdi egyre vonzóbb gondolat. Tudom, hogy régebben azt nyilatkoztam, hogy nem érdekel a színpad, de most késztetést érzek, hogy újra felálljak. Ez rengeteg tényezőtől függ még, de napirenden van a kérdés.
HÉT JEL Youtube csatorna:
https://www.youtube.com/@hetjel4800
shop és rendelés:
https://shop.hmusic.hu/eloado/het-jel
streaming oldalak:
https://songwhip.com/het-jel/verrel-irva
Fotók: Mahunka Balázs
