rattlead.hu
Azon gondolkodtam, mielőtt nekiálltam eme írásomnak, hogy mi lett volna a Sodomból, ha annak idején Michael „Destructor” Wulf gitárost (R. I. P.) nem Frank „Blackfire” Gosdzik (ex-Widia) váltja, hanem valaki más. Mert valljuk be, hogy az a fordulat, zenei irányváltás, amely a zenekarnál bekövetkezett egy az egyben Blackfire „nyakába varrható”.
Köztudott, hogy az 1982-ben, Gelsenkirchenben alakult együttes korai felvételei (Witching Metal, Victims of Death demók, In the Sign of Evil Ep) nem sok jóval kecsegtettek a későbbiekre nézve, viszont azokban az időkben korszakalkotó, forradalmi anyagoknak számítottak. Ahogy a Venom, a Hellhammer vagy a Bathory, úgy a Sodom is a falig akarta kitolni az extremitás fogalmát, amelyet szerintem sikerrel valósítottak meg. Ma már történelem, hogy 1984. december 1-jén, Altenessenben a Destruction és az Iron Angel előtt léptek fel, a buli pedig vízválasztónak bizonyult, mert koncertjüket követően az SPV kiadótól Manfred Schütz megkereste őket, mondván, „srácok, ti annyira rosszak vagytok, hogy rengeteg lemezt fogtok eladni”, és lemezszerződést kínált nekik. Úgy gondolom, hogy az 1987-es Persecution Mania alaposan meglepte a szakmát (bár nézeteim szerint az Expurse of Sodomy maxi már jelezte a változást), hiszen óriásit lépett előre a banda, mivel a kezdeti zajos, primitív hozzáállás nyomtalanul tűnt el, és helyette egy technikás, kidolgozott – uram bocsá’ – dallamos megközelítés nyert teret. Ezt a vonalat követte, folytatta az Agent Orange. (Úgymond felvezetőként a Magic Dragon és az Agent Orange helyet kapott a Metal Mania Special Sampler Vol.2-ön, amelyen még a Destruction, a Pariah és a Risk képviseltették magukat. Ez egy japán kiadó által megjelentetett szabványos műanyag cd tokban elhelyezett, csak egy kétoldalas előlappal felszerelt kiadvány volt). Hasonlóság a Persecution Mania-hoz a tematika is, azaz a háború inspirálta szövegek, valamint a borítón feszítő figura Knarrenheinz, aki az elődön tűnt fel először és vált a Sodom ikonikus emblémájává, ahogy pl. Vic Rattlehead, vagy Violent Mind.
A stúdió munkálatok egy hónapot vettek igénybe (1989. március-április, Nyugat-Berlin, Musiclab, Harris Johns), a keverésre pedig – szintén – áprilisban, Hannoverben a Horus Sound stúdióban került sor. 1989 volt az az esztendő, amikor a death metal már feljövőben volt, de a thrash is tartotta még magát, mi több, klasszikusok tömege látott napvilágot abban az évben. Extreme Aggressions, No More Color, Leave Scars, The Years of Decay, Practice What You Preach, Handle with Care, Beneath the Remains, Fragments of Insanity – a teljesség igénye nélkül. Ebbe a közegbe érkezett az Agent Orange június 1.-én. Az egész koncepció a vietnámi háborúra épül, ahogy azt a cím, egyben a nyitó nóta is demonstrálja. „The fire doesn’t burn.” Mindez a főnök, Thomas „Angelripper” Such basszusgitáros/énekes „agyszüleménye”, akit elbűvölt, lenyűgözött a vietnámi háború, a dalt pedig az AC-47 földi rohamrepülőgépek ihlették. Narancs Ügynök egy gyomírtó és lombtalanító vegyszer, a Rainbow Herbicides egyik taktikai húzása volt. Széles körben ismert arról, hogy az Egyesült Államok hadserege az 1961-től 1971-ig tartó vietnámi háború alatt, az Operation Ranch Hand vegyi hadviselési program részeként használta. Ezen kívül a zenekar kommünikéje az volt, hogy „ezt az albumot minden olyan embernek ajánljuk – katonáknak és civileknek –, akik a háborúk értelmetlen agressziói következtében haltak meg szerte a világon.” Ennek alátámasztásaként a lassú, szinte ballada jellegű Remember the Fallent írták meg, amely teljesen új volt a Sodom repertoárjában. Azonban nemcsak ez a dal lepte meg a hallgatókat, hanem a Tired and Red összetett felépítése, benne egy nagyon hangulatos akusztikus résszel. Továbbfejlesztették a Persecution Mania világát, a gyors, sebességorientált témákat előszeretettel fűszerezték váltásokkal, lassú betétekkel (pl. Incest, Exhibition Bout, Baptism of Fire), míg a Magic Dragon repülőgép zajjal és lassú, doomos tempókkal indul. Ahogy a Persecution Mania-n az Iron Fist feldolgozással, úgy ezen a korongon is adóztak a Motörhead előtt, hiszen az Ausgebombt teljesen Lemmy-ék által ihletett szerzemény, egyben a Bombenhagel folytatásának értelmezhető. Ami még a lemezhez (illetve a Sodomhoz) tartozik, hogy Christian Johannes „Dudek” Witchhunter dobos az egyik legjobb volt a thrash színtéren, sőt – amiről szerintem kevesen tudnak – 1987-ben Quorthon (R. I. P.) is részt vett vele egy közelgő turné próbáján, de nem lett belőle semmi. Dudeket illetően még annyit, hogy 1992-ben kellett távoznia a csapatból alkohol problémák miatt. Megpróbált összehozni egy új bandát, de később úgy döntött, hogy visszavonul és néhány fanzine kiadójaként dolgozott. 2007-ben hívták meg (újra), hogy rögzítse az In the Sign of Evil Ep-t az eredeti tagsággal.
Az Agent Orange volt az első Sodom album, amely „meghódította” a német zenei listákat, ezeken a 36. pozícióig jutott és csak hazájukban 100.000 példányt értékesítettek belőle, magával vonva az együttes kereskedelmi áttörését. Az anyaghoz még egy maxi is kapcsolódott, ezen az Ausgebombt német nyelvű változata, az Incest koncert verziója (Eissporthalle, Braunschweig, 1989. június 10.-én), és egy Tank feldolgozás, a Don’t Walk Away hallható. Emlékeim szerint kisebb fajta botrány is kialakult a zenekar körül, mert – ha, nem tévedek – pont az Ausgebombtot Rauss mit den Türken (kifelé a törökökkel) munkacímmel látták el, de ezt a zenekar egyrészt kategorikusan tagadta, másrészt pedig poénnak szánták. Első magyarországi fellépésük pedig azért maradt emlékezetes, mert Tomot ott hagyták a határnál, de valahogy odaért a koncertre és strandpapucsban reszelte végig a bulit. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a korongot népszerűsítő turné előzenekara a Sepultura volt (egy évvel korábban a Whiplash-sel turnézott a Sodom), és a brazilok, akik a Beneath the Remainst promotálták, elég rendesen beledöngölték a földbe a német thrashereket, lásd Rockhaus Bécs, ahogy az anno dokumentálásra is került az Élő Fém rovatban a hazai Metal Hammerben. Egyébiránt Németh „Mazsi” Ernő barátom is megerősítette ezt egy korábbi beszélgetésünk alkalmával.
Noha a folytatás, az immár Michael „Micha” Hoffmannal (Blackfire-t váltotta, amúgy ex-Assassin, Checker Patrol, Sadist, Satanica) rögzített Better Off Dead is kiváló, klasszikus lett (na, jó a Resurrectiont megspórolhatták volna), a Sodom itt, ezen a ponton, az Agent Orange koronggal érte el karrierje csúcsát. Összességében véve hullámvölgyekkel tarkított pályafutás áll mögöttük, viszont generációknak adtak inspirációt. Amiben egyetérthetünk, hogy a manapság is aktívan működő banda felé maximális elismeréssel viseltethetünk. Vielen Dank für Alles.
