rattlead.hu
Interjú Jani Lehtosaari gitárossal/basszusgitárossal a finn Belial együttesből.
Jani, mi a helyzet a finn death metal gyökereivel? Hogyan kezdett el fejlődni?
A srácokat a speed és thrash metal hulláma után elkezdte érdekelni az új, agresszívebb és sötétebb metal stílus.
A finn death metal színteret évek óta úgy tisztelik, mint az egyik legjobbat a 90-es évek elején, egyetértesz ezzel?
Én is ezt hallottam. Talán a svéd, brit és amerikai szléna még mindig profibb és szervezettebb volt.
Egyfajta aranybánya volt, tekintve, hogy mennyi csapat volt aktív azokban az időkben?
Nem tudom. Az volt? Talán a kívülállók számára?
Szerinted a legnagyobb hatással Klaus Flaming heti rádióműsora, a Metallilitto (The Metal Union) volt az országban virágzó death metal szkénájára?
Lehetett volna. Soha nem érdekelt a rádióhallgatás.
Ti (mármint Finnország) nem termeltetek annyi anyagot, mint például Svédország és Florida, de a minőség megelőzte a mennyiséget, igaz?
Ha az ismeretlenség volt a mérce, akkor talán igen.
Nem gondolod, hogy Finnország talán inkább a promóterek és a helyszínek kifejezett hiányától szenvedett?
Akkoriban nem volt profi tevékenység. Ha nem játszottál egy zenekarban vagy nem adtál ki egy underground ‘zine-t, akkor valószínűleg a helyi ifjúsági központban való fellépések szervezésével pazaroltad el a pénzed.
A finn death metal mozgalom leleményessége és ambíciója egyszerűen csak egy korai példája volt a metál underground szabadszelleműségének?
Erre nem tudok válaszolni. Én csak egy kis zenekarban játszottam egy eldugott kis faluban.
Ha visszatekintünk a 80-as évek végén/90-es évek elején virágzó death metal szkénájára és valóban globális hatására, a regionális különbségek meglehetősen egyértelműek (Florida, New York, Anglia, Hollandia, Svédország). Vajon a műfaj területi lényege egy gazdag és változatos metál alvilágot szült?
Persze, hogy igen.
Ha a svéd death metalra a svéd hardcore volt hatással, akkor a finnek inkább a brit death/grindhoz hasonlítanak, nem?
A finn death metal kultúra annyira széttöredezett volt, hogy nagyon kevés banda szólt ugyanúgy. Mindenki biztosan más-más hatásokat követett.
A Belial 1991-ben alakult, a felállás a kezdetektől fogva, hogy te voltál a basszusgitáros, Jukka Valppu és Jarno Anttila a gitárosok, Jarno Koskinen az énekes és Reima Kellokoski a dobos. Vagy volt bármilyen változás a felállásban? A Belial volt az első zenekar mindannyiótok számára, amiben egyébként játszottatok?
Nem, ez a felállás volt a kezdet. Volt már közös múltam egy korábbi zenekarban Kellokoskival, és ő ismerte az összes többi srácot. A legtöbbjüknek volt már zenekari tapasztalata. Kezdettől fogva jól éreztük magunkat.
Mi volt a véleményed a finn színtérről ekkoriban, amikor Finnország minden részéből rengeteg banda bukkant fel, mint például a Funebre, Convulse, Demigod, Unholy, Beherit, Abhorrence, Impaled Nazarene stb. Érdekes, izgalmas időszak volt?
Persze, izgalmas idők voltak azok a tinédzserek számára. Néhány zenekarral koncerteztünk, néhányan levelezés útján ismerkedtünk meg egymással. Csak évekkel később fedeztem fel az olyan bandákat, mint a Funebre és az Abhorrence, és ezek már nem okoztak nagy lelkesedést.
1991-ben két anyag jelent meg: egy próbafelvétel (augusztus 21.), illetve a The Gods of the Pit demó (október), és az utóbbi anyagon három olyan dal került rögzítésre, ami a próbafelvételeteken szerepelt, illetve egy új dalt (For the Beasts) mutattatok be, igaz?
Téves. A The Gods of the Pit című négyszámos demót valóban csak 1991-ben adtuk ki. Azok a próbafelvételek (lásd a kazettás borítót) mind az undergroundban keringtek a kazettakereskedésben, de semmiképpen sem számítottak kiadványnak. Általában az emberek összekeverik ezeket a dolgokat. Tehát az egész csak a fejedben létezik, nem a valóságban.
Hogy látod, a Belial valami olyan ősi dolgot csapolt meg, ami más finn death metal bandákból hiányzott, az erőszak érzését?
Ebben nem vagyok biztos. Több bandában is volt egy kis erőszak a megközelítésben.
Vannak inkább hasonlóságok az amerikai bandákkal, mint más skandináv bandákkal? Úgy gondolod, hogy a legkézenfekvőbb összehasonlítás a Deicide/Amon lendületes megközelítése?
Nagy rajongói voltunk a Morbid Angelnek, a Massacre-nek és a Deicide-nak, de a brit Bolt Thrower-nek és a norvég Darkthrone-nak is. A mi zenénk talán valahol a kettő közé helyezhető?
Amit a Belial ezen a kazettán nyújt, az a riffek és torzítások kegyetlen egyvelege. A számok hasonló struktúrát követtek? Volt a négy dalnak egyfajta összhangja és áramlása?
Nem voltunk nagy zeneszerző zsenik. A kazetta az, ami. Egyszerű zúzás kíméletlenül.
A Belial nem szórakozott, amikor felvettétek a The Gods of the Pitet; ez kemény, őszinte, életerős zene, nem igaz? Mivel magyarázod, hogy a Belial a korához képest primitívnek hangzott nemzetközi kontextusban, de ti mégis hatásosan szóltatok?
Nem életerős, hanem halálos. Nem tudom és nem is akarom tovább magyarázni.
Volt ennek a demónak valami nyers és durva varázsa?
Volt? A demó előtt nulla rajongónk volt, szóval szerintem ez segített.
Emlékszel még, hogy pontosan hogyan került a képbe a Lethal Records, és hogyan szerződtetek le velük? Esetleg nagyobb kiadók (Nuclear Blast, Earache, Century Media) is érdeklődtek a zenekar leszerződtetése iránt?
Nem emlékszem olyan messzire vissza. Több lemezkiadó is volt, és mi választottunk egyet. Azt hiszem, az ő ajánlatuk volt a legmegfelelőbb számunkra. Jó feltételek, meg minden. Csak nem tartották magukat ahhoz az egyezséghez.
1992 júniusában léptetek be a Tico Tico stúdióba, hogy felvegyétek a Wisdom of Darkness Ep-t. Hogyan zajlottak a felvételek?
Sima felvétel volt. A korábbi demófelvételek már adtak egy ötletet, hogyan kell jobban csinálni. Ahti Kortelainen stúdiómérnöknek nagy szerepe volt abban, hogy ilyen jól szóltunk.
Talán a The Gods of the Pit megjelenése után finomítottatok a stílusotokon?
Nem igazán. A gitárok hangolását egy kicsit megemeltük, és a dalokat megtanultuk feszesebben és keményebben játszani.
Nem bánod, hogy a zene ezen az EP-n még mindig túlnyomó részt death metal, erős Deicide hatással, de nagyobb a finomság és a titokzatosság, mint korábban? Vannak a dalokban olyan elemek, amelyek a Belial-t közelebb hozzák a black metal második hullámához, ami 1992-ben éppen csak elkezdődött?
A dalok ugyanazok, mint a demón. Számunkra alap death metal, de kissé megfűszerezve egy kis kacérkodással a black metal irányába.
Két dalt a demóról újra felvettetek, de a többiek érdekesebbek a zenekar új ötleteinek bemutatása szempontjából, egyetértesz ezzel?
A négy demóból három dalt újra felvettek, és két újabb dallal egészítették ki. Ennyi. Nem látok nagy különbséget köztük. Mindegyik nagyon rövid idő alatt íródott.
Hogy látod, hogy a Belial zenéje ezen a ponton már egy teljesen előkelőbb helyen volt? Egyszerre harsány és brutális, de ugyanakkor fenyegetően hangulatos és sötét?
Azt hiszem, sikerült elérnünk azt, amit akartunk azokon a sessionökön. A Wisdom egy elég jól sikerült csomag. Eltelt pár évtized, amikor egyáltalán nem szerettem és nem érdekelt a zene, amit csináltunk. Talán az emberek reakciói és csodálata késztetett arra, hogy új fülekkel hallgassam az anyagot, és rájöjjek, hogy mégsem olyan rossz.
Mikor és miért hagyta el Jukka Valppu a zenekart? Nem gondoltatok arra, hogy egy második gitárossal bővítsétek a zenekart?
Valpput nagyjából a Wisdom megjelenésével egy időben kérték meg, hogy hagyja el a zenekart. A többiek zeneileg más irányba akartak menni, és ő is egy kicsit seggfej volt. A Belial is ekkor oszlott fel először. A többi zenész egy új rockzenekarban, az Autumnfire-ben folytatta Koskinen énekes nélkül.
Ismét bementetek a Tico Tico stúdióba, hogy felvegyétek az első nagylemezeteket Never Again címmel, mi történt a felvételek során?
Néhány hónapig szünetet tartottunk, mire a Lethal Records emlékeztetett minket, hogy van egy elkülönített költségvetés a közelgő stúdiómunkára. Ekkor indítottuk újra a Belial-t, lefoglaltuk a stúdiót és menet közben írtuk a lemezt. Az Autumnfire-re írtunk néhány új dalt, amelyek közelebb álltak a grunge rockhoz, mint a black metalhoz. Néhány régi dal megmaradt a Wisdom session-ökből, így mindet felvettük, és kísérleteztünk a stúdióban. Ezúttal hat napot töltöttünk a stúdióban, a korábbi alkalmakkor csak egy hétvégét töltöttünk ott.
Úgy gondolod, hogy van egy hatalmas különbség a demó és a két évvel később megjelent Never Again között? Mégis van köztük egy egyértelmű vonal, ami a Wisdom of Darkness Ep-n keresztül összekapcsolható?
A Demo és a Wisdom olyanok, mintha testvérek lennének egy év korkülönbséggel. A Never Again inkább olyan, mint egy unokatestvér. Ugyanaz a család egyébként.
Érdekes és változatos lemez, amely jól érzékelteti az akkori skandináv extrém metal zűrzavaros természetét?
A Never Again egy furcsa és zavaros lemez. Nem gondoltunk más zenekarokra, vagy a skandináv metalra, amikor készítettük. A kísérletezés és az önkifejezés vágyáról szólt. Azt csináltuk, amit akartunk.
Ez egy olyan időszak volt, amikor a death metal kezdett alábbhagyni, és a black metal második hulláma kezdett formálódni?
Azt hiszem, igen. Akkoriban nem éreztük úgy, hogy a black metal szkéna részei lennénk.
A black/death metal nehéz, rétegzett stílusát kevertétek a thrash, a 70-es évek prog rock és NWOBHM hangzások adagjaival?
Nem igazán. Számunkra ez death metal, grunge és elektronikus zene volt, amit betettünk egy turmixgépbe, és megnéztük, mi jön ki belőle.
Ez a debütáló album a korábbi hangzásotok természetes evolúciója?
Elég sok köze van a korábbi zenékhez. Valami a death metal oldaláról, de inkább új ötletek kipróbálása.
A Never Again másképp hangzott, mint a Wisdom of Darkness?
Mint a nappal és az éjszaka.
Mivel magyarázod, hogy míg az Ep egy death metal lemez volt blackened felhangokkal, addig ez az album egy furcsa nem-helyet foglal el a death és a black metal között?
Nem tudom és meg sem akarom próbálni megmagyarázni.
Úgy gondolod, hogy Jarno Koskinen énekes átdolgozta a stílusát az új megközelítésetekhez?
Egyszerűen muszáj volt neki. 1993-ban a gitárjaink standard hangolásúak voltak, és neki kellett jönnie, változtatnia kellett a megközelítésén és a hangzásán.
Az a csavar, hogy a Belial technikailag is jártasabb lett a hangszereivel?
Ez csak egy illúzió.
Az embernek azonnal feltűnik a billentyűs részek és közjátékok száma, Reetta Säisä session-tag volt? Hogyan esett rá a választásotok?
Reetta egykor Reim’ barátnője/menyasszonya volt. Reetta zongorázott és billentyűs hangszereken játszott, így természetes volt, hogy felkértük, hogy játsszon a lemezeinken.
Sajnos két hónapja elhunyt, hogyan szeretnétek, hogy emlékezzenek rá?
Úgy fogok rá emlékezni, mint egy kedves barátra és mint a zenekar tagjára. Majdnem egy évtizeden át játszottunk együtt.
Nem bánod, hogy a Wisdom of Darkness-en a zenekar már utalt ebbe az irányba, de itt egy másik szintre kerültek a dolgok?
Azt állítom, hogy a Wisdomon voltunk a legjobb formánkban. Az egész estés albumokkal olyan sötét helyekre tévedtünk, ahonnan már nem volt visszaút.
Voltak koncertek/turnék a lemez támogatására?
Nem volt. A Wisdom megjelenése után nem léptünk fel. A Never Again után csak egyet. A zenekar iránti szenvedély már nem volt meg.
Mi a helyzet a második, 3. albumotokkal? Drasztikusan megváltoztattátok a zenei utatokat a korábbi kiadványaitokhoz képest?
Az utolsó album felvétele és kiadása munkahelyi baleset volt, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Az az album sajnos tele van szeméttel. Azt hiszem, a Never Again album volt egyfajta összekötő kapocs a Wisdom és az utolsó album között.
Ez egy logikus lépés volt, egy természetes fejlődés, vagy…?
Számunkra igen. Annak az albumnak soha nem kellett volna megjelennie. Hát, szarságok történnek.
A Disgrace, a Convulse vagy a Xysma is sokat változott a korai felvételeikhez képest…
Ahogy az Amorphis, a Sentenced, az Impaled Nazarene és még sokan mások is. Ez volt a korszellem.
Figyeled még, hogy mi történik manapság a metal színtéren? Tartod még a kapcsolatot az egykori Belial tagokkal?
Tartunk némi kapcsolatot a régi bandatársakkal. Néha elmegyünk egy sörre, ha történetesen ugyanabban a városban járunk. Távolról követem a világot. Néha még egy-egy új lemezt is beszerzek, vagy elmegyek egy-egy koncertre, hogy megnézzem a zenekarokat. A helyi Unfyros tavaly adta ki zseniális debütáló albumát. Hasonlóképpen, a helyi Revulsion zenekar jelenleg a második albumát rögzíti. Az biztos, hogy fantasztikus lesz.
Jani, köszönjük szépen a válaszokat, van valami utolsó gondolat, észrevétel olvasóinknak?
Nézzétek meg az IG / FB @belialfinland oldalunkat néhány régi, 30 évvel ezelőtti emlékért. Tartsd szemmel az Osmose Productiont is az újrakiadásokért és a hivatalos merchért. Köszönjük!
