MÖGÖTT
Fotó: Bands Through The Lens
Szabi: Megannyi előkúszó emlék, érzés… nem kicsit déjá vu, amikor 360 nap után újra Sástó felé vesszük az irányt. Sokan talán valamiféle furcsa perverziót vélnek felfedezni a Fekete Zaj iránti rajongásomban, vagy egyszerűen csak egyfajta sznobizmus lett az elmúlt években (ahogy azt egy barátom jegyezte meg, talán nem is annyira alaptalanul), de mivel párommal 2010 óta ez az első számú nyári időtöltésünk, ideértve a Fekete Zaj Osztálykirándulás éveit is, így nem állok neki megmagyarázni a miértet, szerintem a fesztivállal való 13 évnyi közös múlt bőven önmagáért beszél. Felesleges köröket sem futnék az ömlengéssel, elég csak megnézni, milyen bejegyzések születtek már vasárnap, úgy „elsőbálozó” hazai és külföldi arcoktól, mint hozzánk hasonlóan sok évet maguk mögött tudó veteránoktól.
Elkövettem azt a hibát, hogy ezúttal túlzottan beleástam magam előre a fellépők munkásságába, memorizálva, kit, mikor és hol kell megnézni, így némiképp sérült az a tipikusan zajos élmény, amikor a színpad előtt állva jár át a vibe, és leszel rajongó az első sorban. Függetlenül attól, hogy komplex extrém metal, pszichedelikus lebegés, elektronikus villódzás, vagy éppen egy katartikus akusztikus előadást próbálunk valamilyen skatulyába passzírozni.
