Räum – Cursed By The Crown (2023)

Fémforgács

Szép adag promós CD gyűlt össze a nappalimban, a polcokon, a fiókokban, sőt, egy nagytakarítás során még a kanapé alól is előbbukkant egy hanghordozó. Hogy ezekről még nem olvashattatok, az nem feltétlenül a restségemnek köszönhető, csupán vannak, amiket nem tartok sürgősnek, vagy megvárom, amíg olyan hangulatba nem kerülök, amihez az aktuálisan kiszemelt lemez illik a legmegfelelőbben. A nyári hőségben például egyre többször és többször kacsintok egy olyan tartomány felé, ahol a francia LADLO által küldött tucatnyi fekete muzsika rejtőzik. Bízva a hűsítő fuvallatok erejében innen emeltem le magamnak az egyébként belga származású Räum zenekar bemutatkozó korongját. A négy fős csapat valamikor 2020 környékén gondolta úgy, hogy fejest ugrik a sötétségbe, miután tagjai vaskos tapasztalatokat gyűjtöttek olyan hordákban, mint például a post/sludge Kiss The Goat, vagy a Down To Dust. Ezekkel a projektekkel szemben a Räum jóval direktebben játssza a black metalt, annak is a depresszív, atmoszférikus irányvonalát szem előtt tartva.

Két single kiadvány elég is volt arra, hogy a kiadót meggyőzve nekiállhassanak bemutatkozó lemezüknek, ami végül Cursed By The Crown címmel jelent meg idén tavasszal. Már a lemez borítója sem az a cseresznyevirágzás által ihletett, tavaszi párosodási ingerbe kapaszkodó zenei utazást ígérő megnyilvánulás, ami ehhez az évszakhoz passzolna, a zene pedig valóban képes arra, hogy lehűtsön bármilyen felhevült testet, akár az élettelenség állapotáig… Ehhez azonban nem használ kifejezetten bonyolult eszközöket, mivel a Räum egy kő egyszerű, monotóniára és saját hipnotikus képességeire építő formáció. Ennek megfelelően összesen négy tétellel találkozhatunk a Cursed By The Crown korongon, igaz ezekből azért összejön egy soknak tűnő, de összesen 37 perces játékidő.

Maga az album nem egy világmegváltója lesz ezeknek a zenei törekvéseknek, de nagyon jól eltalált, rideg hangzásával, magas, mégis érthető hangon elkövetett károgásaival teljes egészében képes elszórakoztatni azt, aki a behűtött gyümölcslevesbe szívesen kever némi olvasztott kátrányt és a hideg szódavizet is szereti fémforgáccsal fogyasztani. A dalokon átjön a szokásos kétségbeesés/bánat kombináció, valamint az agresszió is egész jól megtalálja a megfelelő alaphangot a szépséggel. Az egyszerű, innen-onnan ismerős témák ellenére ezek a hangulatok, érzelmek profin és jó érzéssel folynak egymásba, így egészen megkapó csúcspontokat is produkálva. A négy szerzemény közül külön kiemelkedik a másodikként érkező címadó tétel, valamint a záró monstrum, a Beyond The Black Shades Of The Sun, ahol a már említett monotónia a legnagyobb hatásfokkal működik.

Egy kicsit betalált, egy kicsit mellément a belgák produkciója összességében, mivel nem pont erre a fagyosságra számítottam, amit tőlük kaptam. A Cursed By The Crown nem csapja arcunkba a dermesztő szelet, de alkalmas arra, hogy bekuckózzunk vele az elsötétített szobába és úszkáljunk egyet a magunkból kipréselt izzadságtengerben, felfedezve a magányosság néha kifejezetten örömteli ösvényeit. Jól hangzik, ugye?

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.