Vian – Kötelező (EP – 2022), Kényszerítő (EP – 2023)

Fémforgács

A Vian-ra talán már csak azok az olvasóink emlékeznek, akik már 2009-ben is velünk voltak. Akkor írtam ugyanis a banda első és mindmáig egyetlen albumáról. Na persze nem volt teljes csend azóta, mert egy hosszabb szünet után 2016-ban egy négyszámos EP-vel (Törzshelyünk a nagyvilág) adtak életjelet magukról, hogy azután ismét hosszabb pihenőre vonuljanak. Ennek persze megvan az oka, hiszen az EP címe sem véletlen. A banda szó szerint szétszórva él, ami persze nem feltétlenül gátolja az együttműködést, de mindenesetre nem könnyíti meg. Bár a négyesből hárman itthon (a frontember Amang és a basszer Ádám a fővárosban, a dobos Andris meg Devecseren) élnek, a gitáros Zombori Norbi Párizsba helyezte a székhelyét. Amang egyébként állandóan mozgásban van, szóval ki tudja… Így nem csoda talán, ha hektikusan, hosszabb kihagyásokkal dobnak meg egy-egy dalcsokorral. 
Amang viszont nem az az egy helyben ülő fazon, így előbb Ádámmal összehozták az egy EP-t megért KarmaNora zenekart, ami egyébként nem állt távol a Vian világától, majd szólóban ontja a dalokat, amelyekben persze a zenekar tagjai is közreműködnek.

Kicsit meglepett, amikor tavasszal elém került a poszt, hogy érkezik a tavalyi Kötelező EP folytatásaként a szintén három dalos Kényszerítő… Aztán Ádám keresett meg, hogy kíváncsiak a véleményemre. Ennek is van már néhány hónapja (köszi a türelmet srácok!), így azt hiszem elég hallgatás van már mögöttem, hogy nekifutok és a két EP-t egyben mutatom be. 

A banda zenéjét továbbra is, sőt talán egyre inkább nehéz kategorizálni. Egyik posztjukban ethnoprogresszív punkzenekarként hivatkoztak magukra, mit mondjak, találó. Ethno van benne bőven, a hozzáállás elég punk és hát ami kijön az eléggé progresszív a szó eredeti ételmében (tehát senki ne gondoljon zenei kategóriára, bár biztos vagyok benne, hogy el tudnák játszani a nagy prog mesterek dalait is).

Ha már lemaradtam a tavalyi EP premierről, így azzal kezdtem az ismerkedést. Nos, ezek a srácok tudnak valamit, legalábbis olyan összhang van közöttük, mintha nem telt volna el nem is tudom hány év. Már a Máshogy érjük el gitárvisítás utáni első néhány taktusából is felismerhető, hogy ez itt a Vian. A dal – de ez egyébként a banda kábé összes dalára is igaz – egyébként úgy tud slágeres lenni, hogy közben mind a hangszeresek, mind pedig Amang bőven olyan megoldásokkal operál, amelyik még véletlenül sem slágeres. Igazi öntörvényű örömzene ez, aminél – szerintem legalábbis – az a szabály, hogy nincs szabály. De legalábbis a kereteket tágan értelmezik. 

A tavaly októberi Kötelező EP-re re felkerült dalhármasból a középső (Kárpát Mőbiusz) még így is kiemelkedik, mégpedig a himnikus, de ugyanakkor közérthető és nem egyértelmű refrénjével. Az pedig, hogy hárman is énekelnek a dalban (nem is akárhogy) tovább emeli a tetszésindexemet. A Bánat^2 címet viselő zárótétel viszont nehéz dió vagy inkább nagy falat volt számomra. A majd hat és fél perces szerzemény első fele afféle sirató, amiben Amang hangja viszi el a “műsort”, majd a dal közepére olyan post rock/ambient részt írtak, hogy még engem is meglepett. Erre aztán még visszatér a dal első feléből az énekdallam, és összeolvad. Hogy is mondjam, zseni! (8)

A február végén megjelent Kényszerítő címet kapott háromszámos anyag sem rugaszkodik el a zenekartól megszokott irányvonaltól. Ez mondjuk nehéz is lenne, hiszen bár bátran feszegetik a határokat, valahogy mégis felismerhetően vianos végeredmény születik. Ez a dalcsokor úgy született, hogy bementek és egyben felnyomták. Ha meghallgatjátok, szerintem ez akkor is elismerést érdemel, ha amúgy a zenével nem tudtok rezonálni. Merthogy annak is megvan a reális esélye, mert – minden sznobizmust és a majdénjobbantudom hozzáállást félretéve – annyira rétegzene ez, igazi underground, hogy igazán nyitottan kell hozzáállni. Megmondom őszintén, hogy nem tudom bármikor meghallgatni, mert sok esetben nem vagyok felkészülve arra a rengeteg ingerre, ami a dalokból árad. 

Azt is be kell valljam, hogy az új anyaggal kevésbé tudok közös nevezőre jutni, az okát még nem sikerült megfejtenem. 

A nyitó Yossarians bár benne van minden Vian stílusjegy (folkos zenei témák ugyanúgy, mint Amang kurd/magyar származásából adódó és tőle megszokott énekdallamok), ugyanakkor eléggé modern is lett. Itt kicsit a kultikus Slogan is beugrott. Az FFF nyitánya úgy hozza a megszokott vianok hangzást, hogy közben kissé kispálos jellege is van. (Persze ez simán lehet, hogy csak azért érzem, mert az új Kispál és a Borz lemezzel sikerült egymásra találnunk és egészen hasonló a gitársound itt-ott). Egyébként meg ez az EP legslágeresebb darabja, amit a többszólamú vokállal is még emlékezetesebbé tettek. A KMK megint egy nehezebb darab. Rögtön az elején elengedték a gyeplőt a zenészek, amit hanar vissza is fogtak, amivel az énekre és a mondanivalóra irányítják a figyelmet. Merthogy ennél a csapatnál a mondanivaló is ugyanolyan fontos, mint a zene. És legalább annyira eklektikus is. Amang szövegeivel hosszan kell barátkozni. Sok-sok képpel mondja el gondolatait a világról. Bevallom, én nem mindig tudok ezekkel dűlőre jutni, de ez persze semmit nem von le a zenekar és a dalok értékéből. Ez az anyag szerintem magán hordozza azt, amit minden bizonnyal szerettek is volna megmutatni, miszerint milyen a Vian 2023-ban úgy, hogy bemennek és felveszik az ötleteiket. Nekem pont emiatt hiányzik a kidolgozottság, de persze ez szubjektív. (7)

Összességében azt érzem, hogy ez a két anyag jól reprezentálja a zenekart. A hangzás, a körtés a szokott minőséget hozza. Én nem bánnám, ha ez a hat dal (esetleg a 2016-os EP-vel együtt) fizikai formát is kapna.

Mindenképpen ajánlom, hogy adjatok esélyt neki, mert nem mindennapi élményt nyújt. Az összpontszám a két EP-re adott pontok átlaga.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.