Fémkereső
A héten hömpölyögtek tovább a hellén hullámok hazánk felé. Ezúttal az Analog Hallba vezetett az út, és bár a korábbi tapasztalatok után kissé furcsálltam a helyszínválasztást a mérete miatt, a célobjektumot elérve láttam, az épület kisebb bárrészlegén leszünk, így garantáltan családias környezetben élvezhetjük majd a koncerteket. Ez olyannyira meg is valósult, hogy a zenekari tagok és a közönség a teraszon vegyülve sörözgettek mindvégig a kellemes nyári estében.
ALLOCHIRIA
"mikor színpadra kerültek, egy sima beállásból szépen folyatták át magukat a zúzásban."
Az estet a számomra eddig ismeretlen hazai KINGSEEKER nyitotta, de a 2018 óta létező zenekar a találatok alapján bizony szépen, lassan ereszkedik lefelé az undergroundba. Mint kiderült, mostanában készülnek kiadni első kislemezüket is. Készséggel be is mutatták, hogy mi várható majd a jövőben. A trió zúzós stoner/sludge zenéje több mint ígéretesnek hangzik. A rövid 4-5 szám alatt Jakab Ákos (basszusgitár/vokál) és Beyer Fülöp (gitár/vokál) osztotta meg egymás között a károgós és hörgős részeket, míg Molnár Ádám ütötte a bőröket. Látható mód megvan az összhang. A közönség pedig lelkesedve fogadta őket, míg a később érkező zenekaroknak pedig remek alapot adott nyújtáshoz és bemelegítéshez. Érdemes lesz odafigyelnünk rájuk, mert hamarosan újra vaddisznók fognak elszabadulni Budapesten.
A folytatást a görög THEIR METHLAB vállalta magára, akik a meghatározó kortárs alapzenekarhoz hasonló Joánina városából indultak, és csak később telepedtek át Athénba. A Mihalisz (gitár) és Dimitrisz Szpanosz (basszusgitár) testvérpár, valamint Nikosz Vatalahosz dobos alkotta trió a honfitárs Tuber és Dystopian Pleasureshez (vagy éppenséggel a God is An Astronauthoz) hasonlóan instrumentális pszichedelikus/postrock vonalon kalandoznak, bár az utóbbi időben kísérleteztek már énekkel is. Nem profi zenei szakértőként a leghálátlanabb dolgok egyike instrumentális zenékről írni, hiszen ennél impresszionistább műfaj kevés létezik. Ezek alapján valahogy úgy jellemezném, hogy kevésbé a nagy előd elszállós-utaztatós vonalán mozognak, sokkal inkább a meditatív életképek dominálják a dalokat. Persze nagyon is fel tudnak pörögni és oda tudnak röffenteni, ha éppen azt kívánja a dallamszerkezet. Amit szépen le lehetett követni a gitáros az idővel (és a riffekkel) exponenciálisan növekedő headbangelésén is. Röviden igen hangulatos és inspiratív zenét játszanak. Ha szerényebb ismereteim alapján jól vettem ki, akkor zömmel a The Last Second című legutóbbi lemez került elő (pl. A Call to Arms, Muktuk), de voltak az új kislemezes dalok is (Venice). Erre a Methlabre bizony nem csak én, de még Walter White is elégedetten bólogatott volna.
Az estet végül a poszt-sludge vonalas ALLOCHIRIA zárta, akik pár hetes, új, Omonia című albumukkal szerintem a Predatory Void mellett a műfaj egyik kiemelkedő lemezét szállították az első félévben. Ráadásul ékes példája annak, hogyan lehet albumról albumra fejlődni. Őszintén szólva én elsősorban miattuk is látogattam el a koncertre. A zenekari tagok egyébként végig lelkesen árulták a cuccokat a mörcspultnál, szóval már előtte lehetett velük pár kedves szót váltani. Aztán mikor színpadra kerültek, egy sima beállásból szépen folyatták át magukat a zúzásban.
Az Allochiria egyik legnagyobb ereje kétségtelenül a rendkívül szimpatikus Irene énekes (a másik kíméletlenül döngölő riffelés), aki szerény termete ellenére igazi oroszlánszelídítő hanggal van megállva. (Inkább Angela Gossow, de bizony ott rejlik benne egy kevésbé őrült Karyn Crisis is, ami bármikor kitörhet.) Kíváncsi is voltam, hogy mi lesz élőben, de simán hozta a lemezes színvonalat. És bizony, ahogy befont haját lóbálva tombolt a színpadon, vonzotta a tekintetetek, és vitte a hátán a flow-t. Miközben Sztefanosz (dob) és Thodorisz (basszus) a betonozást, míg Jannisz és Sztavrosz (gitárok) pedig a fűrészelést és fúrást vállalta magára. A setlist természetesen az új lemezre fókuszált, így meghallgathattam az olyan kedvenceimet, mint a 9, a We have nothing, a Still Life vagy a Darklight.
A 25-30 fős közönség végig lelkesen fogadta a zenekarokat, szóval hangulatra egyáltalán nem lehetett panasz. A legszerencsésebb pedig alighanem az a hölgy lehetett, aki már a 8 évvel korábbi koncerten is ott volt. Azt pedig csodálatos volt látni, hogy a két zenekar mennyire támogatólag viszonyult egymáshoz mind technikai értelemben, mind a figyelem szempontjából. A zenekar kitörő örömmel és hálálkodva ígéretet tett arra, hogy mihamarabb visszalátogatnak. Legyen így.
A sorozatot a másnapi Thrax Punksszal illene folytatnom, de nagy szívfájdalmamra róluk sajnos (ismét) lemaradtam, így készülhetek végül a Planet of Zeusra, akik olyan legendás nevek előtt játszhatnak újra, mint a Crowbar és a Voivod. Addig is persze lesz pünkösdi pokoli lovasroham az Analog Music Hallban, meg hát mostanában kétnaponta gyereknap van a metálzene rajongóinak, bármikor lehet pénztárcadiétát tartani.
AdamG
Allochiria (GR), Their Methlab (GR), Kingseeker
Budapest, Analog Music Hall, 2023. május 22.
Belépőjegy ára: 3000/4000/5000 Ft
