Fémforgács
Egy olyan egyszemélyes projektről lesz szó, amelynek hallatán csak tücsökciripelés hangja töltötte be agytekervényeim nem túl hosszú nyúlványait. Szerencsére van egy mádámunk ezen az oldalon, aki próbálja kiismerni mindenki ízlését és ennek megfelelően ajánlja az újonnan érkezett örömlányokat a figyelmünkbe. Annyit mondhatok, hogy érti a dolgát. Így került figyelmembe ez a mű. Az UKĆ egyszemélyes “banda” Łukasz “Icanraz” Sarnacki nevéhez köthető, akinek a nevével a Corruption, Christ Agony, Devilish Impressions, Hermh, Abused Majesty, Virgin Snatch, Darzamat és a Voidfire bandák kapcsán találkozhatunk. Saját elmondása szerint ez az a projekt, ahol igazán elénk tárja személyének lényegét. A szövegvilágtól kezdve a zenei megvalósításig csak magát adja, nincs filter, ez egy igazi “coming out”. Tavalyi kislemeze után már elérkezettnek is látta az időt a bemutatkozásra, aminek ez az album az eredménye. Stílusmegjelölésnél a progresszív black metal jelzőnél talán már kezdtek is kattogni a fogaskerekek: Enslaved, Ihsahn, Hellheim… az igazat megvallva egyik sem igazán talált részemről. Az UKĆ sajátosan értelmezi ezt a zsánert, nincsenek valós határok a különféle behatások között. Nyomokban fellelhetőek a fentiek is, de alapjáraton más az ízvilága a Coming Out lemeznek.
Akiknek olyan elvárásaik vannak a progresszió szó hallatán, hogy a vikingesen hősies fjordok után egy csapásra a San Francisco melletti szilikon völgybe teleportálhatnak a zene szárnyán, azok rossz helyen járnak. Ennél sokkal természetesebb lefolyású albumról van szó, mely úgy formálta saját képére a hangzást, hogy sokszor elsőre észre se vesszük mennyit változott a kezdeti másodpercekhez képest a dal végére a kép. Talán elsőként a korong megszólalásáról kell megemlékezzek, az ugyanis döntő fontosságú szokott lenni a fekete fém minden fajtájánál. Az a helyzet, hogy a trve arcoknak ezúttal se fogja Ági óvónéni pandára festeni pofijukat, ez nem az ő lemezük. Tisztán és erőteljesen szólal hozzánk az UKĆ, papírvékonyságú reszelésnek, kartondobozokra leütött dobhangnak, kásának nyoma sincs.
Sterilnek még nem nevezném, ez inkább egy természetes erő, ami életet ad a hangszereknek. A dalszerzés nem viszi túlzásba a már említett progresszív tendenciákat. Általánosságban véve a 6-7 perc környéki időintervallumban tárják elénk a dalok Łukasz gondolatait a világról. A tételek felépítésében nincs modorosság, darabokra tördelt ritmikák, 30 perces ukulele szóló. Ennél sokkal visszafogottabban fifikás a Coming Out. Nem akar minket összezavarni a matekpéldára hajló dalszerzéssel, hiszen amíg az egyenleteket próbáljuk kibogozni, addig elvész a lényeg. Mert itt nem sátánimádatról vagy okkult rituálék párásan fülledt hangulatáról regél a szerző. A személyes hangvételt itt tényleg komolyan kell venni, ennek fényében maguk a témaköröket is a való élet inspirálta.
Létezésünk, életünk értelméről avagy értelmetlenségéről, a monoton bizonytalanságból fogant egzisztenciális szorongásokról, továbbá különféle társadalmi problémákról regél nekünk az UKĆ. Akik a való élet elől szeretnének egy kicsit elmenekülni, azok más lemez után kell keresgéljenek. Ugyanis itt szinte minden egyes szavát értjük Łukasz-nak. Harci kiáltásnak megfelelő vokálra számítson a kedves hallgató. A feleslegesnek mondható King For A Day… alatt már meg is ismerkedhetünk közepesen mélynek mondható hangszínével. Őszintén szólva első hallgatásnál még úgy gondoltam, hogy ez ennyiben ki is fog merülni és a következő dalban kapom a szokásos láncdohányos katonai veterán vokált. Tévedtem, ugyanis végig kitart ez a stílus és a előadott zenéhez teljesen illeszkedik, pár dal erejéig eltartott, míg ráhangolódtam. Félidőnél viszont már el se tudtam volna képzelni a hagyományos varjúéneket, ez nem az az album.
Az erőteljesen megszólaló gitárok témái valamelyest mégiscsak illeszkednek a tradíciók által generált skatulyába, ugyanis szinte sose bonyolítja túl Łukasz a riffeket. A vikingesen győzedelmes riffeket itt találhatjuk meg a leginkább, de becsapós a dolog. Nem egyszer azon kaphatjuk magunkat, hogy egy rockba hajló részhez érkeztünk, és ahogy, már említettem mindezt úgy előadva, hogy annak természetes lefolyását meg se kérdőjelezzük. A dob játéka ragyog a leginkább. A szimpla rock ütemtől kezdve a post-metal-t idéző törzsi ritmusokig mindent találunk, élvezet külön csak a dobra koncentrálni. Nem véletlenül ez a fő hangszere az agytrösztnek. A középtempós alapsebességet ha egyszer megvariálja az alkotó, arra mindig felfigyelünk. A Why egy nagyszerű példa erre, amelyben egyáltalán nem az albumra jellemző módon a blast beat is felüti fejét, na és az a szép lassan finomodó, akusztikus gitárban végződő finálé…igazi zenész van a hangszerek mögött, aki hozzánk akar szólni. És talán ez az elsődleges dolog, ami megkülönbözteti a nagy átlagtól.
Az UKĆ ki akarja tárni elénk a lelkét, ezt az albumot azokhoz a filmekhez tudnám hasonlítani, ahol a rendező egyben a producer, forgatókönyvíró és a főszereplő is. Nincs senki, aki beleszóljon a forgatásba. Így itt sincs senki, aki Łukasz kezét irányítaná, a maga ura marad. Ez könnyen balul sülhet el, mivel ezt a helyzetet általában úgy értelmezik, hogy itt csak saját maguknak kell megfelelniük. Azonban a végeredményt a kiadók a publikum elé tárják, nekik pedig egyből lefog esni, hogy nem hozzájuk beszél az alkotó, hanem saját magában lelte meg a megfelelő beszélgetőpartnert. Persze, lehet ez egyeseknek érdekes beszélgetés, de legtöbbször inkább továbbáll az a kevés érdeklődő is. Az UKĆ élő fellépéseknél persze vannak session zenészek, de ők már sok mindenbe nem szólhatnak bele. A végeredményt látva jól is van ez így.
Primitív, egy dal/riff transzra ne számítsunk. Ez egy sokkal színesebb lemez, ahol bármelyik stílus szót kérhet legalább egy kis időre. A záró …Fool For A Lifetime kezdése nagyszerű példa erre, ami egy jófajta thrash album nyitánya is lehetne. Utána persze változik a kép, és egy modern lelkületű black metal rész követi mindezt, melyet egy a heavy metal stílusában fogant mini-szóló ízesít meg. Két perc és máris ennyi minden történt. Łukasz sem a csak a már fentebb taglalt kiáltását használja a lemez végéig. Tiszta énekhangját is megcsodálhatjuk pár sor erejéig. Itt is beköszön a pogány lelkülete a lemeznek, ami sose telepszik rá teljesen a hangulatra. Elegánsan a háttérben teszi a dolgát. Sőt még King Diamond stílusú szirénahangokat is kiad magából, mint, ahogy az a Why elején hallható. Mondanom sem kell, hogy ez nálam nem ült, de ez már egyéni ízlés dolga. Számomra teljesen idegenül hatott. Ennek ellenére senki sem tántorítanék el az album megismerésétől, kifejezetten érdekes, zeneiséggel és intelligenciával rendelkező albumot ismerhettem meg a Coming Out-ban. Az UKĆ-nak mondanivalója van és ezt meg is szeretné osztani velünk. Április 17-én már megjelent az album lengyel verziója, ám, akik szeretnék is érteni azt, amit Łukasz mond, azok várjanak még egy kicsit. Augusztus 18-án jön az angol verzió, az alkotó saját kiadásában.
