rattlead.hu
A svéd Bastard Priest 2002-ben született erre az elátkozott világra, hogy szétkalapálja minden death metal rajongó fejét. Matt Mendoza – dobok, ének és Inventor – gitár, basszus, ének minden kétséget lefejezően azért szövetkezett, hogy megalkossa a földkerekség legotrombább death metal szörnyetegét. A srácok 2008-ban jelentkeztek a „Merciless Insane Death ” demoval, majd 2 év múlva szabadjára engedték ezt a végletekig tuskó bestiát.. Az „Under the Hammer of Destruction” album akkora bunkó alkotás, hogy még egy edzett rajongót is simán leterít. A lemez ízig – vérig old school alkotás. A zene, a sound, a szövegek, a logo és a borító is mind-mind az őskorba repítenek vissza.
Hihetetlen, hogy ez a két anyaszomorító mennyire ráérzett erre a stílusra. A majd 34 perces dühöngés után még akkor is levegő után kapkodva lihegsz, ha seggeden ülve hallgattad végig ezt a csűrdöngölést. A tíz szerzemény tényleg olyan, ahogy a lemez címében is meg van fogalmazva. Mintha egy nagy kalapáccsal törnék apró darabkákra a hallgató csontjait, aki az album végére már csak a fogaival tud ördögvillázni, mert nem maradt neki, csupán csak kettő. Így legalább nem kell fogpiszkálóra költeni, s a két megmaradt foggal is simán fel lehet bontani a sört. A zenében gyakran felüti a mocskos pofáját a punk erőszakosabb oldala is. A bookletben van egy lista, hogy a fiúk milyen bandákat hallgattak a felvételek közben, s a Bathory, a Master, az Entombed mellett, olyan nevek is ott díszelegnek, mint a Discharge, a korai C.O.C. vagy az Anti Cimex, úgyhogy teljesen érthető, hogy a dalok kielégülést nyújthatnak a tarajos társadalom tagjainak is.
A dalokat a „Welcome To Hell” stúdióban rögzítették, s a „Second Home” stúdió fenegyereke, Mats „The Hammer” Hammarström maszterelte őket. Ahogy már említettem, nyers, koszos hangzást kaPunk a pofánkba, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy előcsalogassa az emberből az állatot. Finomra csiszolásnak és technikai maszturbálásnak nyomát sem találni, így érthető, hogy ezek nóták úgy hatolnak be az ember agyába, hogy felszántják a hallójáratait, miközben a vérrel keveredett fülzsír úgy spriccel kifelé a füléből, hogy azt látva, még Peter North is elégedetten csettintene. Tulajdonképpen sokat pofázni erről az alkotásról teljesen felesleges, hisz egy végtelenül puritán, inkább az ösztönökre ható albumról van szó, amely még egy faltörő kossal is nehezen szerettethetné meg magát, de aki totális old school rajongó és imádja az ilyen neveletlen csapatokat, az kéjes vigyor közepette élvezkedhet a zene hallgatása közben. A lemez végére felkerült egy feldolgozás is. Ez a két antiszociális fazon zárásként elnyomja egy régi svéd crust/punk horda, a Bombanfall egyik dalocskáját.
A Bastard Priest nem tökölt sokat, az Under the Hammer of Destruction megjelenése után 1 évvel már jött is a következő szívroham, a Ghouls of the Endless Night, amely szintén remek kis durvulás. 2013-ban elmentek egy rövidke pihenőre, majd 2019-ben visszatértek, s kis idő múlva ki is jött egy EP. Mostanság csend van a házuk táján, de remélem azért, mert új albumon dolgoznak éppen. Kár lenne, ha befulladnának, mert van érzékük ahhoz, hogyan kell egy hallgatót alaposan meghágni. Na persze a védekezés nekik is alap, ezért a szegecses condom elengedhetetlen, s síkosítónak meg tökéletesen megfelel ez a goromba, köszönni sem tudó, az ajtót kopogtatás nélkül rád törő, mosdatlan death metal massza!
