Nuskull Magazin
Hét év kihagyás után, kevesebb mint egy hónap múlva itt az Avenged Sevenfold új lemeze, a Life Is but a Dream…, most pedig megérkezett hozzá a második kedvcsináló (vagy kedvelvevő, nézőpont kérdése). Már az első ízelítő, a Nobody is inkább volt egy ásítozós kapufa, mintsem grandiozul visszatérés, de amit az új trekk, a We Love You vállal, az egészen magasra küldi a WTF-mérőt.
Elöljáróban annyit, hogy mint kiderült nemrég, az új lemezre igen nagy befolyással voltak a pszichedelikus szerek, valamint a banda tudatosan próbálta figyelmen kívül hagyni a már jól bevált, járt ösvényeket. A hallottak alapján azt hiszem, ilyenkor szokás azt mondani, hogy
ez sok mindent megmagyaráz.
Bár ezen tényezők ötvözete nem feltétlen kéne, hogy instant katyvaszt eredményezzen, a We Love You-t mégis egy borzasztóan kallódó, szarul szóló, szarul összetákolt pottyantós budivá varázsolta. Direkt nem írtam azt, hogy dallá, mert annak csak erős túlzással nevezhető, inkább több, kicsi dalfoszlány valami bemindenezett próbatermi jam sessionről. Van itt Mike Patton gyengébb pillanatait idéző, furcsa zajolda, a semmiből berobbanó thrash-megbaszódás, industrialos babagyártó tune-ok, és a végére még egy countrys, hallucinogén bagórágás is befért. Ez az egész kapott egy VR-szemüveggel átélhető “klipet” is, ahol a különböző stílusok mentén változik a környezet, de ha csak nem akarsz vakon okádni a szobádban, maradj inkább a kép nélküli verziónál. Vagy semelyiknél.
Ha ilyen az, amikor az A7X szeret minket, akkor inkább csak maradjunk barátok… Titkon bízom benne, hogy a menedzsmentnek is jutott a patkányölő szerből, amit a fiúk a pupillájukra kentek, mert az megmagyarázná, hogy miért ezek az izék vezetik fel a lemezt. Amennyiben nem így történt, úgy M. Shadowsék nagy eséllyel indulnak az év palimadara címéért. Bármi is legyen a háttérben, június 2-án, a lemez megjelenésekor megtudjuk az igazságot.
