Hard Rock Magazin
Az Omega 1977-es hazai turnéjának utolsó állomása – mint ahogy azokban az években szokássá vált – a Kisstadionban zajlott le. Természetesen telt ház előtt játszottak, az elhangzottakat felvette a Magyar Rádió, ám nem adta le a rögzített anyagot, csak jóval később, 1991-ben. Négy további év elteltével, 1995-ben jelent meg a koncert vágott változata a ’Az Omega összes koncertfelvétele I’ három CD-t tartalmazó kiadványon.
A GrundRecords Omega-életművet bemutató sorozatában viszont ezúttal megjelent a teljes hanganyag, mely egy ereje teljében levő zenekart mutat be. 1977 az Omega működésének csúcséve volt. Ekkor már évek óta készítettek felvételeket és koncerteztek Nyugat-Európában, számos esetben elsővonalbeli sztárokkal együtt léptek fel. Ebben az évben azonban felvették az ’Időrabló/Timerobber’ albumot, mely nem csak Magyarországon kelt el hatalmas példányszámban, hanem a nemzetközi piacon is tetemes mennyiséget adtak el belőle. És valóban, az albumnak a mai napig hatása van a progreszívrock-szcénában, hiszen számos helyen megemlítik, mint a kor egyik fontos alkotását. Ezzel a lemezzel az Omega, bár nem teljes mértékben, de maga mögött hagyta a hard rockot, melyet az ’Élő Omega’ óta művelt. Zeneileg az űrben kalandoztak, nem kevés Pink Floyd-hatással fűszerezték zenéjüket.
A koncert menüje érdekes, mert teljesen átlépték az első három, Presser-féle album dalait, csak az egészen közeli múltba, az 1975-ben megjelent ’Nem tudom a neved’ lemezig néztek vissza három dal erejéig és az aktuális lemez, az ’Időrabló’ mind az öt felvétele elhangzik. A zseniális címadót teljes egészében halljuk, erről sajnos a kétezres években leszokott a zenekar, mert a három tételből csak az elsőt játszották fellépéseiken. Bár a nyolcadik album, a ’Csillagok útján/Skyrover’ csak a következő évben készült, el, valami ízelítőt kapott belőle a Kisstadion közönsége. Egyrészt a Nyitány és a Finálé darabokat, Beethoven ötödik, ’A sors szimfóniája’ művének bevezetőjével és első tételének végével kiegészítve, ahogy 1978-ban lemezre rögzítették, másrészt angol nyelven elhangzik egy dal, a Family Strong, ez Metamorfozis I-ként került rá a nyolcadik albumra. Pár különleges csemege is hallható, hiszen a Ne legyen 1975-ben megjelent a ’Hall Of Floaters In The Sky’ lemezen Never Feel The Same címmel, de magyar szöveggel csak 2013-ban került rá az ’Omega Oratórium’ kiadványra, míg a Párbeszéd csak ezen a korongon hallható.
Nem ragaszkodtak a dalok stúdióváltozatához – A Névtelen utazó például egészen más hangzású, más stílusú hangszeres betétet kapott, vagy az ’Időrabló’ egy másik felvétele, A könyvelő álma sokkal keményebben döngöl. A ‘Nem tudom a neved’-en levő A Bűvészben Molnár György (Elefánt) igencsak hosszan improvizál gitárján, az Éjféli koncert előadásához az LGT-ből Karácsony János (James) csatlakozik, több dalban Zalatnay Sarolta, Postássy Juli és Várszegi Éva énekhangja is felhangzik. A Párbeszédben Debreczeni Ferenc (Ciki) testvérévél, Csabával közös dobszólóját halljuk, utána Benkő Laci szintetizátorvariációja hangzik el. Ahogy abban az időben szokásos volt a rockkoncerteken, a hangszeres improvizációk bő teret kaptak, mindenki bemutathatta instrumentális tudását.
Az Omega már a hetvenes években is nemzetközi szinten szólalt meg, ez nem kis részben köszönhető a Nemes László – Erdei István (Béka) – Csabai László alkotta technikai személyzetnek, akik tudása nagyban hozzájárult a banda határokat átívelő sikeréhez. Természetesen e koncert technikai hátterét is ők biztosították.
A CD kísérőfüzetében hangsúlyozzák, hogy utólag nem kozmetikázták meg a hangfelvételt, mindent úgy hallunk a lemezen, ahogy az elhangzott negyvenhat évvel ezelőtt, így akadnak hibák is, de kérem, ez az élő zene varázsa. Számos archív fénykép is látható ebben a füzetben a koncertről, annak előkészületeiről és a közönségről, ezeket sem javították fel digitálisan, ahogy azt láthattuk a jubileumi ’Élő Omega’ kiadványban is, így sokkal inkább visszaadják a kor hangulatát.
Pár évvel korábban még temették az Omegát Presser Gábor és Laux József kiválása miatt, a hetvenes évek közepére viszont jócskán túlszárnyalták az első három album idején megszerzett népszerűségüket, sőt, kiléptek a nemzetközi porondra, ahol sikereik hatványozódtak. Ez a kordokumentum híven őrzi és bizonyítja ennek a korszaknak a sikerét, termékenységét és az Omega megújulását. A koncertfelvétel felújított hangja Rozgonyi Péter keze munkáját dicséri.
Omega 1977:
Kóbor János – ének
Benkő László – billentyűs hangszerek
Molnár György – gitár
Mihály Tamás – basszusgitár
Debreczeni Ferenc – dobok
Közreműködik:
Karácsony János – gitár (CD2/2.)
Debreczeni Csaba – dob (CD2/3.)
Zalatnay Sarolta – ének (CD2/3.)
Postássy Juli, Várszegi Éva – vokál (CD2/2,3,5)
CD1:
Intro / Nyitány / A névtelen utazó / Ne legyen… / Időrabló szvit / Nem tudom a neved / Family Strong
CD2:
A bűvész / Éjféli koncert / Párbeszéd / Szintetizátormutatványok / A könyvelő álma / Finálé / Addig élj!
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: 2 CD
