Fémforgács
Bevallom őszintén, értetlenül álltam a Gloryhammer 2021. augusztus 22-ei rövid, váratlan facebook-posztja előtt, amiben bejelentették, hogy Thomas Winkler, a banda frontembere, énekese többé nem tagja az együttesnek. Utána pedig további két, valamilyen szinten „magyarázkodó” posztot tettek ki, amiben gyakorlatilag a rajongók általi kommentáradatból semmire sem adtak választ. Mindenesetre érdekes volt ez az egész, több helyen lehetett olvasni, hogy Chris Bowes és a banda nem nézte jó szemmel Thomas Winkler vendégszerepléseit más zenekarokban Angus McFife-ként, illetve hogy az emiatti feszültség és nézeteltérések vezettek végül ahhoz, hogy kirúgták Winklert a Gloryhammer-ből. Aztán hogy ez jó döntés volt-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga, az én véleményem szerint nem igazán. Hiába találtak egy viszonylag jó énekest a ciprusi származású Sozos Michael személyében Winkler helyére, nincs olyan jó hangja, karaktere, karizmája, mint Thomasnak. Az pedig, hogy szinte egy az egyben viszi tovább az Angus McFife karaktert, szintén kicsit olyan meh. Persze, várom az új Gloryhammer lemezt is, mert az első szám elég jó lett, de a januári pesti bulin sem győztek meg annyira, Sozos Michael hangja nem egyszer erőtlennek tűnt Winklerhez képest.
Kíváncsi voltam, hogy mihez kezd Thomas Winkler a Gloryhammer és a gyakorlatilag vele összenőtt Angus McFife karakter után, milyen új bandát fog alakítani/alapítani vagy hol fog feltűnni. Az első opció valósult meg és mikor megláttam a banda nevét, az első dal címét és klipjét (nagy piros pont a He-Man, a világ ura koncepció megidézéséért – az 1987-es, Dolph Lundgren főszereplésével készült, nálunk He-Man, a világ ura/A világ urai címmel bemutatott zseniális film a kedvenceim között van), valamint a bemutatkozó lemez- és a dalcímeket, egyáltalán nem bánom, hogy szinte alig tér el a koncepció a Gloryhammerhez képest. A koncepció, melyben Angus McFife meghalt és újjáéledt Angus McSix formájában, a híres kalapácsát hátrahagyva/lecserélve a mágius erőt birtokló Sixcalibur kard ellenében – az első, Master of the Universe remek dalszövegében nagyon jól megfogalmazza ezt az egész átkötést (pl.: “Glory Left My Hammer” vagy “But I Came Right Back – One Better!”, de több dalban is vannak nagyon ötletes utalások és kikacsintások).
A banda tagjai és a történet/koncepció szerinti karaktereik:
Thomas Winkler (Angus McSix, Starlord of the Sixtus Stellar System) – ének, vokál;
Sebastian „Seeb” Levermann (Orden Ogan) (Arch Demon Seebulon, The Origin of All Evil) – gitár, basszusgitár, vokál, producer, master, keverés;
Thalía Bellazecca (Æxylium, ex-Frozen Crown) (Thalestris, Queen of the Lazer-Amazons of Caledonia) – gitár;
Manuel Lotter (ex-Rhapsody of Fire, ex-Farewell to Arms) (Skaw! Buff Berserker from the North) – dobok.
Ebből is látszik, hogy nem akárkiket vett maga mellé Winkler a bandába és pluszba leszerződtek a Napalm Records-hoz, akiknél egyre több remek banda fordul meg.
A zenei teljesítményre egyáltalán nem lehet panasz, fülbemászó dallamokból, refrénekből itt aztán nincs hiány (mint például a Sixcalibur, Laser-Shooting Dinosaur, Starlord of the Sixtus Stellar System, In a Past Reality), de szinte nincs olyan dal, amit valami miatt ne lehetne kiemelni. A gitárjáték, szólók, hol szélsebes, hol középtempós, hol kicsit lassabb dobok nagyon jó összhangot képeznek a dalokban, a szintiszőnyeg, billentyűtémák, elektronikus betétek pedig rendkívül megdobják a zenei részt „catchy”-ségben. Thomas Winkler hangja mit sem kopott az eltelt időben, erőteljes, nagyon jó – továbbra is fenntartom, hogy ő manapság ott van a heavy/power metal bandák legjobb énekeseinek körében. Az Orden Ogan főnöke üde színfolt a tagok között, remélhetőleg össze fogja tudni majd egyeztetni mindkét banda elfoglaltságait és nem lesz az egy idő után, mint a Gloryhammerrel Chris Bowes esetében. Thalía éveken keresztül az olasz Frozen Crown turnégitárosa volt, ám átigazolt Angus-ékhoz és mind játékával, mind pedig imponáló megjelenésével sokat hozzáad az összképhez. Manu Lotter pedig ugyancsak komoly munkát végez a doboknál – de hát mit is várhatunk egy volt Rhapsody-dobostól, illetve komoly kigyúrt formában van a srác, azt meg kell hagyni.
A számok közül, ahogy már említettem, szinte mindet ki lehetne emelni, mert nagyon jók, az album hossza épp tökéletes a maga 45 percével, amiben benne van egy bónuszdal is, a szintén zseniális szövegű Just a Fool Will Play Tricks on Angus McSix. Az egész körítés, a lemezborító, a szövegkönyv, a dalszövegek, a zene is, mind-mind ott folytatják, ahol Thomas Winkler a Gloryhammerrel „abbahagyta”. Nem kell semmi egyebet ettől a lemeztől elvárni, csak hagyni, hogy szórakoztasson – ami a(z) (elsődleges) célja. Jó lenne minél hamarabb koncerten is megnézni őket ezután a szinte hibátlan bemutatkozó lemez után, mert már az eddigi videókat látva is meg lehet állapítani, hogy a tökéletes szórakozás garantált – hátha nem kell olyan sokat erre várni és valamelyik banda hamarosan vendégzenekarként elhozza őket Magyarországra.
