Fémforgács
Tavasz, nyár, ősz, tél. Háborúk és békés időszakok. Munkahely és otthon. Az egész élet egy ismétlődő körforgás, egy végtelenbe nyúló ciklikusság, akárcsak a metal iránti fogékonyságom. Igen, tudom, hogy termékeny cikkíró vagyok, de időnként teljes mértékben telítődök a fémzenével és olyankor előkapom a kedvenc “light” feliratú korongjaimat, amik tele vannak klasszikus rockkal, könnyed progresszióval és időnként még egy kis retró elektronika is belefér (Genesis, Pink Floyd, Jethro Tull, Marillion, IQ, J.M. Jarre stb…). Ez általában addig megy, amíg valami förtelem elő nem bújik az ismeretlenségből és teljes erővel magával nem ránt a fertőbe. A borzongás és katarzis kéz a kézben járnak ebben az esetben, akárcsak gyermekkorom meghatározó film- és könyvélményénél, A nyolcadik utas: a Halálnál. Egyszerűen zseniális és megismételhetetlen volt, ahogy az ismeretlen, kérdőjelek sokaságával rendelkező lény leigázta az embert, akár egy ocsmány fertőzés. Sajnos a filmesek szép lassan elvették a szörny misztikumát, aminek legnagyobb fegyvere már a mozi címében is dermesztően hatott: számunkra teljesen IDEGEN. Szerencsére a zenében azért mindig akad valami újdonság, ami meg tudja idézni ezt az érzést.
Mind a hullámvölgyeknek, mind az eredetileg elég lassú, de precíz gyilkológépnek van köze jelen írásom tárgyához, az izlandi Sól Án Varma bemutatkozásához. Ez a kiadvány ugyanis megfelelt visszahúzó erőnek az extrém zenei irányba, valamint úgy nehezedik ránk, mint az felfedezetlen, végtelen és nyomasztó világűr. Egyszerűen kiszakít a mókuskerékből, ráfordítja a kulcsot arra a raktárra, ahol a mindennapi ügyes-bajos problémák találhatók, megállásra, figyelemre késztet, hogy ne csupán egy könnyűzenei termékként, jól hangzó brandként menjen át rajtam, mint a jó ötletnek tűnő, de meglepő eredményeket produkáló aszalt szilva – zsíros tej kombináció.
Az igazság az, hogy ebben egyébként nincs semmi meglepő, mivel a projektet a sziget legjavából kalapálták össze, akik már számtalanszor bizonyították, hogy különleges ízzel rendelkező zenét képesek komponálni. A zenekart az a T.Í. és D.G. hozta össze, akiknek a Carpe Noctem, Grafir, Naðra, Andavald, Martröð, Skáphe nevű hordák szerepelnek a nevük mellett, valamint a Misþyrming. Ez utóbbi tavalyi lemezének még manapság is van bérelt helye a lejátszómban. Külön érdekesség, hogy az egész projekt gyakorlatilag azzal a céllal indult, hogy kvázi leképezze az izlandi szcéna mibenlétét, erősségét. Egy ilyen cél eléréséhez precíz komponálásra, átgondolt koncepcióra van szükség, valamint hibátlan teljesítményt nyújtó zenészekre és remek hangzásra. Mindez azonban nem igazán számít, mivel a bandcamp szörfölés hozta elő nekem a csapat nevével ellátott első lemezt és csak a cikk írásakor kezdtem el felfedezni, hogy nem a semmiből érkező zenészeket hallhatok. A dalcsokor egyébként nem friss születésű, a Roadburn fesztiválon már eljátszotta a társaság, viszont a stúdiófelvétel még váratott magára. Egy feketén izzó, roppant tekintélyt parancsoló égitest birodalmába kapunk itt belépési lehetőséget, aminek erődemonstrációja élőben is átütő erejű lehetett. Saját csillagunk fénye és dominanciája számunkra maga a létezés, az élet, aminek küzdelmeit, , létjogosultságát, sőt értelmét boncolgatja a dalcsokor.
Nézzünk most már valami konkrétumot is, mit kapunk az időnkért cserébe: egy monumentális, a semmi kiszámíthatatlanságában lebegő hangulatbombát, ami a megfelelő pillanatban hallgatva elvarázsol és elvisz a saját lelked legeldugottabb zugaiba. Mindezt olyan eszköztár bevetésével éri el, melyhez hasonlót lehet, hogy már próbáltak összerakni, de nem hinném, hogy ilyen eredményességgel. A sludge doom, funeral doom, black metal és az időnként kellemesen dallamos atmoszférikus metal elegye több, mint egy órán át tekeredik ránk az arctámadó parazitára emlékeztetve: magabiztos fojtogatás közben elhelyezi bennünk a halál csíráját. Fel kell kötni a nadrágot tehát az utazás megkezdéséhez, de legalább annyi könnyítést kaptunk, hogy az egyébként egyetlen gigantikus tételnek tekinthető Afbrigði-t feldarabolták nekünk 12 részre, amelyeken belül a részleteket római számozással különítették el.
Szerencsére tartalommal is sikerült feltölteni a műfaji kombinációt, így én személy szerint egy cseppet sem unatkoztam a hallgatása közben, sőt, meg merem kockáztatni, hogy előkelő helyen fog szerepelni az év végi listámon. Ennek oka, hogy azt szállítják, amit keresek: megfontolt építkezés, rétegenként felépülő hangulat, csúcspontok és átlátható ívek, érzelmi kitörések. “Izlandira” fordítva: kátrány, mérgező gáz és tekintélyt parancsoló, fortyogó láva. Ének tekintetében morgás, károgás, suttogás, acsarkodás és egy-két monumentális kórus található a lemezen a rendkívül hosszú, de annál élvezetesebb instrumentális szakaszok között. Itt nagyrészt lassú, esetleg középtempós menetelések várnak ránk néhány blast beattel tarkítva, de ezek is inkább véglegességet, epikus méretű sötétséget zúdítanak a nyakunkba szimpla agresszió helyett. A Föld gyombrából felböfögött témák, vagy inkább morajlások mellett komoly hangsúlyt kap a billentyű is, ami legalább akkora szerepet vállal a világteremtésből, mint a húrral rendelkező hangszerek. Ugyanakkor mindkettő képes hatásos kontrasztot teremtő dallamok felvillantására. Ezek között nincsenek folkos, hatásvadász megoldások, csupán régimódi, szívhez szóló ábrándozások, melyek pont olyan hatásosak, mint a hosszan kitartott minden megrezdülések.
Ha kedveled a valóban sötét, de szórakoztatónak mondható fekete fémet, ami nem mellőzi a profizmust és eleganciát, mindenképp ismerkedj meg ezzel az albummal. Szívesen felhoznám negatívumként a hosszát, de egyszerűen nem éreztem szükségét annak, hogy innen bármit is ki akarjak vágni, legyen szó monotóniáról, dark ambientes kiállásokról vagy nyers black metalról. Az, hogy a borító mennyire adja át a misztikumot, a sokat emlegetett ismeretlent, az irányába tartó, feltartózhatatlan emberi kíváncsiságot már csak ráadásként tudom felhozni, akárcsak a jól sikerült hangzást. Vissza is térhetünk általuk a körforgás témaköréhez, a hullámokban érkező ingerekhez, mivel a Sól Án Varma lemezt újra és újra elő fogom venni… Könnyen lehet, hogy a kiadványt létrehozó együttműködés csak egyszeri alkalmat jelent, de bízom benne, hogy az igencsak elfoglalt srácok ehhez a projekthez is visszatérnek még.
