Fémforgács
Underground-körökben már régóta “divat” a HammerWorld ekézése. Én régebben sem tartoztam és most sem tartozom azok közé, akik kígyót-békát kiáltanak a lapra, bár nekem is akadnak velük szemben kritikai észrevételeim. Jelenleg olyan képet fest az újság, mint egy veszélyes vizeken hánykolódó hajó, amely elvesztette az egyik kapitányát, de a másik kapitány, az elsőtiszt, az árboc mester és az összes matróz egy emberként azon vannak, hogy biztonságban partot érjenek. Magyarán Cselő és a stáb érezhetően küzdenek azért, hogy életben tartsák hazánk legpatinásabb hard rock/metal magazinját. Pontosabban a nyomtatott, kézzel fogható újságot. Én drukkolok nekik, hogy sikerrel járjanak! Mert hiába a lehetőségek, információk végtelen tárházát nyújtó internet, mégis, ha nincs a HW és a szokásos CD-mellékletük, akkor talán sosem ismertem volna meg a SnailGardN zenekart. A magazin aktuális számában ugyanis nem csak az általam szintén kedvelt Slowmesh harmadik nagylemeze figyel CD-mellékletként, hanem a fura nevű formáció második albuma, a Comfort in Collapse is. A gyulai származású, ma már fővárosivá avanzsált zenekar számomra eddig totál ismeretlen volt. Anno indusztriális nu metal zenével kezdték pályafutásukat, de szerintem már a 2013-as On the Path című debütáló albumuk is jóval színesebb muzsikát rejtett, mint ami ebből a stílusmeghatározásból sejthető lenne. A friss korong pedig még erre is rátett egy nagy lapáttal! Persze közben voltak tagcserék is a bandában, a jelenlegi felállás 6 éve van együtt.
Bajban lennék, ha meg kellene határoznom, hogy milyen stílusban alkotnak a csigás srácok! Talán a crossover alternatív prog. rock/metal fedné le nagyjából az általuk elővezetett, nem éppen egyszerű muzsikát. Nekem utoljára akkor esett le ilyen szinten az állam egy hazai zenekar anyagának hallatán, amikor megismerkedtem az Antares lemezeivel. És igen, akad is jó pár hasonlóság a két banda között. Egyrészt a több stílusból merítő színes, változatos zene, másrészt a magyar, de megkockáztatom: nemzetközi szinten is kiemelkedő éneklés és basszusgitár játék. E kettő, mármint az ének és a basszusgitár az Antares esetén ugye egy ember (Kolosai Fecó) érdeme, míg a csigáknál Nagy Attila énekel valami embertelenül magas színvonalon, Opra Tamás pedig a bőgőzés nagymestere. Tamás a zenélés mellett a képzőművészet terén sem vall szégyent, lévén ő készítette a lemezborító grafikáját. Ami elég beszédesre sikeredett! A lemezen végigvonul egy laza koncepció, keretes szerkezettel operál, hisz az instrumentális introként és outroként is fölfogható Collapse és Comfort közül előbbi beránt abba a speciális hangulatba és zeneiségbe, ami a SnailGardN sajátja, utóbbi pedig szépen zárja le ezt a különleges atmoszférájú utazást. Sok album esetében céltalannak, semmitmondónak érzem az intrókat és outrókat, itt viszont úgy érzem van funkciójuk! A Collapseból kibontakozó Wannabe, a mélyre hangolt gitárokkal valóban úgy kezdődik, mint egy nu metal dal, de hamar előjönnek olyan finomságok, amik a szó eredeti értelmében vett progresszió irányába mutatnak. Attila pedig már ebben a dalban akkorát énekel, hogy arra nincsenek szavak! Ott van a srác torkában Einar Solberg (Leprous), Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation), Mike Patton (Faith No More, Mr. Bungle, Fantomas), a néhai Chester Bennington (Linkin Park), Brandon Boyd (Incubus), stb. Nagyjából bármit meg tud oldani a hangjával.
A Dogsban pl. egy korai Papa Roachos rap betétből vált át olyan mesteri, dallamos screambe, hogy az valami hajmeresztő! A számot pedig szemérmetlenül erős a capella énekléssel vezeti fel. Olyan szintű zenei szabadságot, befogadható eklektikát érzek a Comfort in Collapse lemezben, ami mondjuk a Leprous, általam leginkább kedvelt Bilateral albumára volt anno jellemző. Mekkora nóta már az Idle is! A refrénje alá betett “tucc-tucc” sem zavaró, sőt! Igen, a csigás srácok, a popos megoldásoktól sem félnek, ügyesen, igényesen adagolják ezeket is! Hajdú Áron a fifikás dobolás mellett frankó effekteket is pakol a dalokba. De ha már három tagot megneveztem a négyből, akkor nem hagyhatom ki Nagy Norbit sem, aki Attila öccse és a zenekar gitárosa. Ugye az ének mellett Attila is gitározik (ami élőben ekkora éneklés mellett nem lehet egyszerű!), nem tudom hogyan osztották meg egymás között a témákat, de pl. gitárszólók nem igazán bukkannak fel a lemezen, de amikor igen, akkor ütnek! A Wannabeben hallható pl. zseniális! A Five Minutes szólója, meg amúgy az ének is totál (talán kicsit már túlságosan is) Matt Bellamy (Muse), de maga a dal ettől még roppant erős. A vége felé itt is hallható egy kórus. Hogy már ebben is azon barátaik vokáloznak-e, akik a Swansongban, vagy csupán a zenekar tagjai, azt nem tudom, de lényeg, hogy szépen szól! A Departures and Arrivals tompított kezdése, majd indusztriális, táncba hívó lüktetése sem piskóta, mint ahogy a Bends rock n’ rollos ütemei, funk-metalos megőrülései sem kispályásak! Tomi slappelései a durvulós részek alatt szintén ülnek. A dal felénél hallható leállás pedig olyan szinten hangulatos, hogy a Zeal & Ardor mellett még Ihsahn neve is beugrott. A 6. perc körül Attila kb. olyan gégemetszett hangon ordít, mint a norvég kult énekes/gitáros! Nemcsak a leghosszabb, de a legprogresszívebb szerzemény is egyben a Bends. A Terminus pedig a legrövidebb vokális dal, még az extrém énekes részek ellenére is játszhatnák a rádiók! Simán felfért volna a KoRn dubstepes albumára, sőt szerintem fölfelé lógott volna ki róla!
A kvázi lemezzáró Swansongban hallható a legtöbb rap, amolyan Fred Durst stílusban elővezetve. Nem mondom, hogy e nélkül nagy hiányérzetem lenne, de a refrén szerencsére feledteti, ellensúlyozza a verzéket, főleg amikor a csapat baráti köréből verbuvált kórus is becsatlakozik! Eme kórusban ott dalol Fecó is, szóval nem hiába emlegettem az Antarest, jóban vannak ők a csigákkal! A nóta lecsengése, amolyan közhírré tétetik, “kisbírós” stílusban történik, csupán egy kisdob/pergődob kíséri a kórust. A Comfort-féle zárás után pedig nem érzem magam diszkomfortosan, sőt, inkább újraindítom a lemezt!
Megleptek a srácok ezzel a színvonalas albummal, a Hammernek pedig hálás vagyok, hogy általuk megismerhettem a SnailGardN zenekart!
