Havi keserv (a hónap kedvencei #2) 2023. április

ópiumbarlang

Hosszú vizsgálódásaink a kőzetrétegek között arra az eredményre vezettek minket, hogy a kőszénelegyrészek által kompaktált fosszíliák pár darabja gúnyt űz az ősökből valamint a felnövő generációból is. Természetesen rugalmasak vagyunk, ezért már más vágányon fut a tervünk, amelyet feltartóztathatatlanul visz előre a saját lendülete. Mindig mondtam én (és nem csak én), hogy helyes idő és munkabeosztással minden nehézséget át lehet hidalni bizony. Bár a menetrendek felépítése sosem erőssége a széleken úszóknak, és a farvizeken sem olyan kényelmes a létezés, mint a fősodorban, ne feledkezzünk meg viszont arról a tényről, hogy a gyorsabb haladás hamarabb is juttat el minket a vízesésig, ahonnan már nincs visszaút. Éppen ezért a komfortot kihajítva alig, vagy egyáltalán nem leplezett kajánsággal tehetünk megállapításokat olyan - hozzánk kicsit sem hasonlító intézményekre vagy társulatokra - akik maholnap sem és az idők végeztéig sem akarnak majd a hitelesség őszinteségére törekedve állni az arcvonalba.

Havi keserveink most itt kettőezer-huszonhárom áprilisában:

 

Photon Patch

A Havi Keservbe most a rovat nevéhez méltó albumot ajánlok a Ópiumbarlang olvasói számára, akik talán nem riadnak vissza, ha nem metál zenéről esik itt szó. A Morwan egy alternatív punk-rock alapokból kibontakozó egyszemélyes dark-elektro-pop formáció, aminek fő motívuma a kelet-európai kisember lelkéből táplálkozik. A 2020-ban megjelent Zola-Zemlya album melankolikus atmoszférájára nagyon ráfüggtem. Tökéletesen rezonált az emlékeimben élő közel sem tökéletes, savanyú tej szagú, mégis boldog gyerekkorával. Az elmúlt években izgatottan vártam a folytatást, aztán egyszer csak kitört a szomszédunkban a háború. A formáció mögött álló Alex Ashtaui-nak nem volt sok választása, hazáját és hangszereit hátrahagyva menekült Berlinbe, ahol utat engedett a benne szunnyadó alkotói vágynak. Az új album egyáltalán nem tűnik a háború krónikájának, mindinkább csak a érzelemfoszlányok kollázsa, a lenyomatai a keserűséggel átitatott honvágynak. Nem gyötrelmet kapunk az arcunkba tolva, hanem a szürke cigifüstben és vodka gőzben feloldódó melankóliát, az elmúlással csitulni nem akaró pulzálását, táncot, boldognak álcázott táncot. A magyar népléleknek ismerős lehet ez az érzés: a kis ember elvágyódása a komcsi panelokból és falusi kockaházakból, ahol a falon még nagyanyáink féltve őrzött dísztányérai lógnak, átitat mindent a savanyú illat, kicsi a boldogság, és nem is tart ki sokáig, de mindig jut idő egy utolsó táncra a töredezett konyhakövön.  
 

 

Professzor_Dunwich

Kell ennél baszóbb név egy lemeznek? Na ugye!

Ebben a hónapban egyébként is sokat hallgattam a Portrayal of Guilt-et, mert testben és lélekben készültam a március végi koncertre és mikor kijött az a bizonyos kis film én bizony elszálltam egy egészen más lét síkra. Nekem rettenetes módon bejött az a hangulat, amit a kép és hang együtt teremtett abban a nagyjából 15 percben. Aztán ki jött a teljes lemez… Jó? Persze, hogy jó…De azért annyira nem. Inkább tűnik stílusgyakorlatnak az EP, mint új teljes értékű anyagnak, ami nem feltétlenül rossz dolog, de egy Christofuck, We are always alone, vagy épp a Let Pain Be Your Guide után hááát… mindenki ízlésére bízom. A koncerten amúgy nagykirály volt a Burning Hand és a Devil Music dal is, de igazság szerint nekem azért érte meg, hogy kiadták ezt a lemezt, mert rajta található dalok részleteiből összerakták a szimfonikus Devil Music dalt, ami nálam naponta többször is lepörög és rohadt jó még mindig!
 

Volt még a hónapban:

SlayerReign in Blood (1986) – akinek ezt a lemezt be kell mutatni, az bújjon el egy sarokba oszt maradjon is ott!
Satyricon & Munch (2022) – sokat vitatott és még többek által fölöslegesnek vélt legutóbbi Satyricon album, elejétől a végéig imádom az egészet, szívesen meghallgatnék hasonlót, mondjuk egy Csontváry, vagy egy Gulácsy tárlathoz
DeafheavenInfinite Granite (2021) – esti „popos” lazaság, jól esik néha az embernek
Swollen MembersBeautifull Death Machine (2013) – egyik kollégám ajánlotta ezt a kanadai hip-hop bandát, hogy ez nekem tuti befog jönni és kifejezetten ezt a lemezt javasolta.. jól tippelt!

 

Professor_Nagaarum O'Mons

Bár koránt sem vagyok a black metal szakértője, a hozzá nem értők is észrevehetik (a hozzáértők is, csak közüllük sogan marginalizálnak), hogy a magyar black metal mezőny fősodra szimplán újrahasznosít és trendeket majmol. Ezt a szót egyébként nemrég tanultam, de még gyakorlom. Az m betűset. Kérem, ezen vizsgálódásaim vezettek oda, hogy mindenképpen meg szeretném mutatni Önöknek az új Kolp lemezt, ami nálam a hónap ásza. Nagyon sok idő telt el az elkészülte és a megjelentetése között. Knotot a banda zenészét a barátomnak is tekintem, de természetesen ennek köze nincs ahhoz, hogy a listám élére pakoltam őket. A valódi ok az, hogy a Kolp úgy képes a műfaj eredeti alapvetéséhez mű maradni, hogy nem unalmas, de nem is csinál olyant, ami az ortodox híveket elijesztené. Egyszerre tradícionális és újító. És messziről bűzlik belőle a mindent telibe szarás is.
 

Ezen kívül ment még a hónapban:

Pink Floyd - A Saucerful of Secrets - a címadó dala az Ummagumma lemezük mellett minden idők legsötétebb, legbetegebb zenei kísérletezése, a húgom pl. azért nem hallgat Floydot, mert fél tőle.
Criptadel - Brutal Imperium - a dungeon synth anyagok között is nagyon varázslatos.
The Gathering - sok koncertfelvétel - Silje hangját jobban szeretem, élőben viszont Anneke a jobb. Ő az, aki koncerten jobban énekel, mint stúdióban. Feltételezem azért, mert a stúdiósok leherélik a hangját.
Robbie Williams - I've Been Expecting You - rajongok a pasasért, a hangjáért, az előadásmódjáért, hogy élőben is maximalista, hogy egy örökvidám hülyegyerek. Ez a lemeze pedig a popzene magasiskolája.
Enslaved - ez meg az...
Emperor - ez meg az...
Mortiis - Keiser av en Dimensjon Ukjent - az ok magától értetődő XD

 

Professor_Pikt

prilis hónap igencsak megváratott az általam mostanság kutatott zsánerek számomra figyelemre méltó megjelenéseivel. Az egyik ilyen a fenti track. A Bear munkásságába tekintve egy modern metal/whatever core dolgot ismerhet meg a hallgató, viszont a Vanta című produktum ezt az irányt el tudta vinni egy olyan szintre, ami nem a csalódást keltő „ó ezek tökjó djent riffek, de miért kell a numetalos, nyavajgós vokál” minősítést kapta meg tőlem. A tiszta ének nagyon jól fekszik az embertelenül őrlő zenére. Nem spanyol viasz, de pont jók az arányok ahhoz, hogy tetsszen. Big winner.
 

Hallgatottak:

VexedAnti-Fetish (Negative Energy) – Ők sokat mentek az első helyért, de úgyis júniusban lesz full album.
Wes Boreland – Astral Hand – Számomra az egyik leginkább alulértékelt, de nagyon szimpatikus gitáros, a zenéje mindenhez jó.
Anthrax Vol. 8 – emlékszem, 16-17 évesen rengeteget hallgattam a Bush korszak lemezeit…OK a Big 4, de az Anthrax jól jön mindenkor.
Pain of SalvationPanther – Ez az album fantasztikus, de emellett hallgatható is akármikor, zseniális, és a Species egy gyönyőrű dal.
Manatees – Hellvelyn – Az a fajta sludge-doom esszemcia, amiben a kevesebb néha több aranymetszete karikázik…kár értük.
Corrections House – Egy megkerülhetetlen supergroup, furcsa produkcióval. Imádom a Hoax the System képi világát, és elkezdődni/véget nem érni akaró mivoltát.
Smash Hit Combo – Ez egy nagyon érdekes crossover, djent, hiphop, szüperszajen… 

 

Professor_Shub Niggurath

Háborúbaszás milyen kiváló név egy grindcore zenekarnak. Az már csak a kiválóságának nagyságát növeli, számomra, meg gondolom még pár ember számára, Ők jelentik a legértelmesebb Nasum utánpótlást. Klasszikus svéd grind iskola. Gyors, vehemens és nyers, de mégis elég tökösek faszányos dallamokat oda pakolni és apróbb építkezős kitérőket tenni. 23 percben 19 dal egyébként is egy elég jó leosztás, főleg úgy, hogy nincsenek 10-20 másodperces bohóckodások, a dalok többnyire 1 perc körül vagy a felett vannak. Így bőven van idő felépíteni, majd tökéletesen szétblastolni a fejünket meg a dalokat is. Mert itt megállás nagyon nincs, egymás után jönnek a jobbnál jobb dalok és dallamok, annyira, hogy a debüt óta ez a legjobb lemezük, de még az is lehet, hogy annál is jobb picit. Ez a két lyoni fasza gyerek több mint 10 éve ontja magából a jobbnál jobb grind lemezeket, semmi lacafaca, csak kompromisszum mentes ököl rázás, de úgy, hogy biztos vagyok benne, hogy Mieszko is elégedtten csettint, a grinderek mennyországában.

Pörögtek még:

Sól Án Varma Sól Án Varma (2023)
Fall of EfrafaOwsla (2006)
Stikkersvin - ….og de levede ulykkeligt og alt for laenge (2023)
Bonjure TristesseAgaints Leviathan! (2023)
Wu-Tang ClanWu-Tang Forever – (1997)
TunicWrong Dream (2023)

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) ópiumbarlang nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.