Thron – Dust (2023)

Fémforgács

Hihetetlen sokrétűek vagyunk mi, emberek. Van, aki esővizet iszik és örül, ha meleg étel éri a gyomrát, mások pedig kimustrált bébifókák forralt könnyseppjei felett párolt habosított kengurucombbal múlatják az idejüket. Ugyanez igaz minden téren, még az elfoglaltsát tekintetében is. Míg egyesek unatkoznak és egész nap zenei híreket keresgélnek, lemezeket hallgatnak meg és zsibbasztó kritikákat írnak, addig mások ezerrel pörögnek és mindenüket belefektetik abba, amit a legjobb időtöltésnek tartanak a világon. Ilyen lehet például Jöschu Käser, alias “J” dobos, akinek a neve mellett olyan aktív projektek nevei sorakoznak, mint az Aara, Forgotten Tomb, Asgard, Macabre Idolatry, Malphas, Ghörnt, Gustig, Porta Nigra, Temple. Ezek a régebbi, vagy alig pár éves formációk az elmúlt években mind jelentettek meg a közreműködésével anyagot jó, vagy egészen kiváló minőségben. Most például erősen gondolkodtam rajt, hogy a nagy dömpingben mivel is foglalatoskodjak, mert bizony az Aara is méregerős lemezzel jelentkezett, de végső soron egy eddig nem említett zenekar, a Thorn mellett tettem le a voksomat.

Azonnal jön a kérdés, hogy miért? Ezt igyekszem megválaszolni, bár nem mindig olyan egyértelmű ez a döntés sem. A legkézenfekvőbb a személyes ízlés: az Aara Triade III: Nyx lemeze az elvontabb, atmoszférikusabb vonalat képviseli filozófikus, irodalmi jellegű koncepcióval, míg a Thron pusztán hagyományosnak nevezhető gonoszkodást kínál fel, ez utóbbi pedig most kivételesen jól esett. A siker annak is köszönhető, hogy az egyébként 2015 óta létező csapat, melynek a Dust már a negyedik nagylemeze, minőségi cserékkel készült fel új kiadványára. Az említett doboson kívül az alapító trió (SXIII, PVIII, SAMCA) mellé érkezett még Ravendust gitáros (Chotzá, Mallphas, Ravendust, Chimaera) is, akivel kifejezetten nagyot léptek előre hangzás tekintetében. Vastagabban, ugyanakkor tisztábban szól minden, ilyen szempontból egy modern anyagról beszélhetünk. A folyamatos aprítás, az áporodott misztikum egyvelegébe egy nagyon kevés post metal hangulat is bepofátlankodik, de nem olyan jelentős mértékben, mint a heavy metal és némi death metal. Szórakoztatási faktor és tűz tekintetében mindenképp érdemes megemlíteni a Dissection nevét velük kapcsolatban, de a manapság igencsak erős lemezeket szállító Thulcandra csapatához képest itt azért több egyediséggel találhatjuk magunkat szemben és a németek nem kifejezetten nosztalgiázni szeretnének az albumaikkal, hanem tovább éltetni, modernizálni, ápolni a legendás svéd zenekar örökségét. Továbbá erősen ajánlott olyan bandák rajongóinak, mint a Necrophobic, Dark Funeral, Watain. Ennek megfelelően a dalok szépen adagolják a hangulati elemek mellett a gyilkos robbanásokat, dallamos futamokat és ikergitár szólokat is, mindezt profin és gondosan felépítve.

Ennek a profizmusnak köszönhetően nehéz belekötni a Dust ambíciózus dalcsokrába, de azért akadnak olyan mozzanatok, melyek nem teszik azonnali klasszikussá ezt a kiadványt. Nagyon gyakori manapság a zenekaroknál a túljátszás, amivel úgy néz ki a néhány kiesett évet akarják pótolni, mert ebbe a csapdába szépen belesétáltak a germánok is. Hiába működik minden dal, ha egyszer az 55 perces játékidő ennek a stílusnak egyszerűen sok. Nincsenek monumentális szerzemények, az albumon található 11 tétel szépen osztozkodik a teljes hosszúságon és önmagukban egyik dal sem rossz, viszont ember legyen a talpán, aki ilyen bőség mellett meg tudja őket különböztetni. A recept nagyjából ugyanaz végig, bár egy kis játszadozás azért akad. Míg az első tételek sokkal lobbanékonyabbak, ösztönösebbek, addig a lemez közepére lágyul valamennyire az összkép a több dallamos rész miatt, végül pedig visszakanyarodunk a pusztítás irányába.

El tudom képzelni, hogy akik előnyben részesítik ezt a műfajt, annak a Dusk maga lesz a tökéletesség, mivel a gondoskodás, odafigyelés, amivel készült megkérdőjelezhetetlen, a minősége az egész produkción egységesnek mondható. Külsőségeiben gyönyörű, a hangzása szintén első osztályú. Ezen felül bőven találhatunk apró megoldásokat, mozzanatokat több hallgatás után is, úgyhogy tegyetek vele egy próbát bátran.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.