Theophonos – Nightmare Visions (2023)

Fémforgács

A gatyamadzag árusok nemzetközi szakszövetségének jelentése alapján hatalmas szükségük volt már egy olyan korong megjelenésére, mint az amerikai Theophonos, hiszen ehhez az elvetemült zenei agymenéshez  mindenkinek alaposan fel kell kötnie a nadrágját. Hogy ne raboljuk egymás idejét, a lehetőségekhez képest vázoljuk fel gyorsan, mit játszik a 2020-ban útjára indított detroiti zenekar: avant-garde black metalt erőteljes hardcore behatással, amiért nem kellett túlzottan a szomszédba menniük. Persze szokás szerint költői túlzás zenekarként hivatkozni a Theophonosra, mivel annak elkövetője biztosan aktív és őszinte követője lehet a Forever Alone mémek forrásoldalának. Magányos harcosunk ezúttal Jimmy Hamzey névre hallgat, aki ettől függetlenül távolról sem nevezhető rutintalan kezdőnek, vagy tapasztalatlan, de szerencsés újoncnak. Nem, Jimmy már találkozott a megbecsüléssel 2015 és 2020 között futó Serpent Column nevű projektjével, amiben itt-ott segítették vendégzenészek, de javarészt szintén az ő munkáján alapult. A görög mitológiát feldolgozó, három nagylemezt megérő Serpent Column kritikai sikereket is szépen gyűjtögetett magának disszonáns, szintén avant-garde megközelítésével, melytől nem is fogunk nagyon távolabb menni az új címke keretein belül sem. Jimmy biztosan nagy Deathspell Omega rajongó, ez pedig a folytatáson is érződik. A korábbi anyagok és hatások azonban nem feltétlenül párosodnak önismétléssel, másolással, mert ez az új név bizony önmagában is rohadt erős lett. 

A Theophonos első körben címe ellenére szakít a történelemmel, mellőzi a grandiózusságot és nagyívűséget és a jelenre koncentrál. Legalábbis ha lehet itt egyáltalán idősávról beszélni, mert a Nightmare Visions igazából időtlen bűnökre, rémálmokra és az emberi tehetetlensége fókuszál. Nem látunk kapaszkodót sem a jövőbe, sem a múltba tekintve. Ez nem a beletörődős tehetetlenség, hanem az, ami börtönbe zár egy légbuborékba és a tenger fenekére száműz, hogy ott ordíthasd ki magadból minden dühödet. Igen, itt jön képbe a hc vonal, amit leginkább a szimpla black metal károgásnál jóval agresszívebb, intenzívebb vokál, ez pedig a kiszámíthatatlan, de mégis rendkívül élvezetes zenével karöltve hihetetlen érzelmi vasutat és pusztítást tud ránk szabadítani. Az avant-garde jelző ellenére egészen könnyen fogyaszthatónak tűnik egy rutinosabb zenehallgató számára a korong, bár ez igazából nem az egyszerűségnek, hanem a nagyszerű írásnak köszönhető. Az is sokat segít, hogy az intenzitás nem akar világmegváltó hosszúsággal az életünkre törni, a 8 tétel alig fél órát fog megkövetelni magának az életünkből, bár ez természetesen sokkal többnek fog hatni…

Kezdésnek rögtön egy olyan tételt kapunk 3 percben, melyből ordít a skizofrén hangulat. A Maps Of The Future hol megkezdett, félbehagyott dallamokkal támad, hol géppuska lövésre emlékeztető aprítással, hol pedig azonnal bólogatásra sarkalló szaggatásokkal, miközben Jimmy fél centis távolságból leüvülti a fejünket. Furcsa kettősségével azonnal megfogott magának a dal, hiszen egyszerre komplesz, extrém és szórakoztató a maga műfajában. A látszólagos nyugalommal indító Go On To Your Gallows fokozatosan vezet át minket a téboly birodalmába. Ehhez képest egész jót mosolyogtam, amikor az alig két perces Thousand Imaginary Swords lüktetései között felfedeztem magamnak némi Led Zeppelin áthallást. Zseniális dobokkal kényeztet a Lost One,  kellemes jazz pillanatokat hoz az At Rest In Turbolence. A Lower Types alig másfél perc alatt mutatja be, mire képes ez a korong, a darabokra hulló, tördelésekkel teli Nightmare Visionary pedig egészen hihetetlen energiákat szabadít fel. Természetesen a hosszabb tétel sem maradhat ki a repertoárból, így az Of Days Past közel 8 percben zárja le méltó módon a lemezt.

A dalok kivesézése ezúttal még szerintem is felesleges, mert annak ellenére, hogy az alkotó saját receptjét tökéletesítgeti lassan egy évtizede, még mindig roppant módon frissnek hat. A személyesebb hangvétel még az eddigieknél is őszintébb dalcsokrot eredményezett, amit nem érdemes kihagynia annak, aki nem retten meg némi szélsőségtől sem.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.