Zulu – A New Tomorrow (2023)

ópiumbarlang

A Zulu Nation valamikor még a hetvenes években alapult, Afrika Bambaataa jóvoltából. Aki 2016-ig a vezetője is volt a mozgalomnak. Amíg nagy botrány közepette le nem mondott (mondatták), mivel, mint kiderült, több fiatalt is zaklatott az évek során, a program keretein belül. Tipikus esete, hogy egy ennyire király és pozitív dolog is, simán rohad belülről évtizedekig. Miközben teljesen szembe megy, az általa képviselt eszmékkel. Pedig a célja az volt, hogy béke legyen, szeretet, összefogás és szórakozás, minden faj, nép, vallás, meg úgy általánosságban mindenki számára. A szórakozás pedig nagyrészt a hip-hop-ot takarta. A kreativitás kiélését, az alkotást, rappelést, DJ-zést, breakelést úgy, hogy közben nem lövik szarrá egymást az utcákon, a fiatalok. Ismertebb tagjai a Tribe Called Quest, Ice-T, Rakim, KRS-One, meg Wutang tagok, sőt még Lil Wayne is. Ez a kis töri óra azért kellett, mert így már azért sokkal tisztább, hogy mit is akar a Zulu, hiszen már a neve is elárulja.

A bandát Anaiah Lei alapította, akinek azért volt már tapasztalata bőven, hiszen a Dare-ben és a Culture Abuse-ban is tolta. Csak itt egy sokkal powerviolence orientáltabb hardcore-t nyomat. A powerviolence fékevesztett dühe és frusztráltsága találkozik a modern hardcore, metalos, sludge-os erőszakosságával és döngölésével. Gulch, Spy, Rabbit meg minden, ami jó. A lemez dinamikája a legszebb, hogy egy ökölrázós bömbölés után simán átmegy soulba. Mert tele van az egész soul-os, hip-hop-os átvezetőkkel, betétekkel, de még sem érezzük idegennek vagy oda nem illőnek. Szinte tökéletesen kapcsolódnak egymásba a hardcore, a hip-hop, a soul vagy éppen egy sima spoken word kutató karjai, hogy valami különlegeset alkossanak. A lemez változatos és egy pillanatig se unalmas, a riffek sokszínűek és ötletesek, ha kell dallamos, ha kell odabaszós, ahogy az ének is. A hangzás profi és szép, talán túlságosan is. Én elbírtam volna még egy kis utcai mocskot, bár én mindenen, szóval mindegy is. Talán csak az átvezetők vannak kicsit túlzásba véve. Baj nincs velük, csak sokszor megakasztják a lemez lendületét, ami az egész lényege lenne, de így, hogy majdnem 30 perc a lemez, ennyi még belefér.

ajtócsapkodós 8/10

Itt is a kurva anyád putyin.

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) ópiumbarlang nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.