Fémforgács
Lengyelország vezető progresszív rock/metal zenekara, a Riverside előző, 2018-as lemezén, a Wasteland-en kiírta magából barátjuk, alapító gitárosuk, Piotr Grudziński elvesztése okozta fájdalmát. Az akkor még csak kisegítő/turnégitáros Maciej Mellert pedig 2020-ban teljes jogú zenekari taggá avanzsálták. Így újra négy fős lett a Riverside. A Wasteland lezárt egy korszakot, a nemrég megjelent friss album, az ID.Entity pedig elkezdett egy újat. Egy újat, ami azért vissza-visszatekint a korábbi, fémesebb lemezeikre, de némileg mégis megreformálta a csapat hangzásvilágát. Tette mindezt úgy, hogy a zene továbbra is 100%-os Riverside maradt. Én minden lemezüket kedvelem, de most úgy érzem, hogy a 2009-es Anno Domini High Definition óta nem készült ennyire kreatív munka a polák proggerek műhelyében! Egy kis érdekesség: ez az ominózus 2009-es korong megjelenése idején hetekig vezette a lengyel albumeladási listát. Hiába, náluk még az átlag zenehallgató is fogékony az igényes muzsikákra…
Hogy az ID.Entity “bestseller” lesz-e újra hazájukban, az majd elválik, mindenesetre az album minőségén ez nem fog múlni! A lemez alapkiadása egy 7 dalos, 53 perces Riverside esszencia, jó néhány friss hangzással, megoldással. Érzésem szerint keretes szerkezetet kapott a lemez abból a szempontból, hogy a kezdő Friend or Foe? és a záró Self-Aware tűnik a két legslágeresebb, legfogósabb tételnek. A Friend or Foe? első pár másodperce után az is nyilvánvalóvá válik, hogy komoly szerepe lesz az egész lemezen Michał Łapaj billentyűinek, illetve, hogy a ritmusszekció sem játszik alárendelt szerepet, sőt!
Mariusz Duda az egész albumon a basszusgitározás alfáját és omegáját prezentálja, ha valaki csak a bőgőre koncentrál a lemez hallgatása közben, annak is nagy élményben lehet része. A Landmine Blast például tappinges basszusgitár témával indít, a tört ritmusok elég Tool-osak, de a dal ellenállhatatlan! Meller be-beúszó keleties gitártémája is frankó, Mariusz nyújtott énekdallamairól nem is beszélve. 2:50-nél, ahogy jön az a leállós etap, a tompított gitárpengetésekkel, majd a bőgőtémákkal az szintén zseniális! Fejhallgatón fülelve pedig olyan apró finomságok fedezhetők fel, amik hi-fin hallgatva talán nem. A Big Tech Brother is hoz újdonságokat, a bevezető rezes, jazzbe hajló hangszínei miatt nekem beugrott a Jolly nevű zenekar The Audio Guide to Happiness Part 1. és Part 2. című lemeze. És ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, itt végképp konstatálhatjuk, hogy 2009 óta nem volt ennyire fémes, metalos a Riverside zenéje! Egy sor erejéig Mariusz még a rekesztős hangját is előveszi. Piotr Kozieradzki pedig jól megdolgoztatja a cájgot! A Post-Truth is egy alapvetően kemény darab, a 4:20 körül elővezetett “bugyborékolós” intermezzo és az azt követő zúzda, majd levezetésképpen a zongora mesteri! A lemez nagyágyúja a floydiánus ízekkel is operáló The Place Where I Belong. Ez a 13 perces monstrum három, zeneileg is elkülönülő tételből áll. A középső rész Hammond-uralta varázslata hatalmas, de a komplett szerzemény csúcskategóriás. A jelen világunkra reflektáló szövegek nem különben erősek. Ilyen sorokat énekel Duda Mester, mint:
„I went out into the street
Wasn’t here for a long time
Everyone’s divided
Extreme right or extreme left
That’s the only choice”
„For it matters
Where I was born
And where I live
What’s my gender
What’s the colour of my skin
We don’t have equal chances
Everything doesn’t depend on me”
„I don’t have to be the best
Feel pressure all the time
„The winner takes it all” is not my thing”
Az utolsó versszakokban pedig akkora katarzis van!
„For your bar is set too high
I’m sorry, I’m getting out
Of this race
Don’t want to take my part”
A versszak variánsában csupán annyi a különbség, hogy a getting szó helyett a checking található. Ezt az epikus csodát követi a lemez legkeményebb dala, az I’m Done with You, majd zárásként érkezik a legpopulárisabb tétel, a Self-Aware, aminek kezdése hallatán csak az nem kezdi el skandálni a Rush nevét, aki még sose hallotta Geddy Lee-éket. A kanadai kult-banda mellett több, ’80-as évekbeli popcsapat neve is felsejlik, de akad itt reggae-s résztől kezdve minden. Színes, játékos szerzemény ez így, az album végére.
A Riverside megőrizte régi identitását, de a friss lemezzel csavart egy kicsit azon, új színeket, hangzásokat skiccelve fel az eddig sem fekete-fehér palettára. Az ID.Entity egy dalközpontú, fogós, igényesen hangszerelt, kreatív megoldásokkal teletűzdelt korong lett! Bár még nagyon az év elején tartunk, de szerintem december vége táján is úgy fogok gondolni az ID.Entity-re, mint a 2023-as év egyik csúcsteljesítményére. Nemcsak progresszív, de úgy általában rock/metal fronton.
Soha ennél rosszabb évindítást!
