Hard Rock Magazin
2021-ben debütált a From The Sky, akkor még Tari Szabolcs szólóprojektjeként. A ’Rex’ sokak számára meglepő volt, nemcsak az extrém metál műfaja, de az érzelmi töltete miatt is. Az említett év őszén élőben is látni lehetett néhány alkalommal a zenekart, de a lemezen szerepet vállalók helyett egy teljesen más zenésztársaság köszönt vissza a színpadról. Az akkori Covid-utórezgésekkel mit sem törődve a frontember rögtön továbblépett és elkezdte megírni a második From The Sky-albumot, amellyel 2022-ben teljesen el is készült, fel is vették a koncerteken megismert új csapattal, és csak a megfelelő megjelenési időpontra vártak. Bár az ’Antarktika’ érkezését csak tavaszra jósolta a banda, a HammerWorld Magazin egy merész húzással végül a februári számában biztosított helyet nekik. A ’Rex’ merészsége, ereje és témája után kíváncsian vártam, hogy az ’Antarktika’ mennyiben lesz másabb, mint elődje. Az új anyagon hallható dalok nem annyira tüzesek, nincsenek bennük akkora érzelmi hullámok, mint a debütálón voltak, ellenben ezek a szerzemények kiforrottabbak és egységesebbek, amik bár önállóan is tökéletesen működnek, de ha az ember időt és teret adni nekik, akkor itt is fel lehet fedezni egy újabb koncepciót. Most a fagyos múlttal való szakítás és a boldogság felé vezető út keresése a téma, ez a remény hatja át az egész albumot.
A Deus Incarnatus az első pillanattól kezdve megfogja a hallgatót. A szimfonikus nyitányban hallható korábbi From The Sky-motívumok megteremtik azt a légkört, amiből az első dal felépül. Az extrém, a power és a dallamos metál egyszerre kap teret benne. A hangzás az első pillanattól kezdve lehengerlő, minden hangszert tisztán és jól érthetően lehet hallani. Bár a lemez dalait ismét Tari Szabolcs jegyzi, de a szólók tekintetében szabadságot adott két társának, Kertész Mártonnak (Special Providence, Rivers Ablaze) és Kiss Lászlónak, ami már itt kitűnik, a másodikként érkező Antarktika pedig bemutatja az új From The Skyt, amely közel sem olyan szélsőséges, mint egykor. A könnyen fogyasztható dallam, a refrén megragadja az embert. Itt is jól érezhető a csapaton belüli összhang, egyúttal kiszélesedik a paletta azáltal, hogy Halász Illés dobos csatlakozott az énekével, Gilián Péter basszusgitáros pedig mély hörgéseivel támaszt. A lemezen továbbhaladva megerősödött bennem az a gondolat, hogy a jó dalok stílustól függetlenül tudnak működni, a From The Sky most több kimagasló nótát tett le az asztalra. Azoknak, akik kedvelték az extrém vonalat, a Nocturno, a Gemini vagy az Aureus lesz a nyerő választás.
A címadó mellett már korábban megismerhettük a Lethe és a Luna című dalokat, amelyekkel szintén nem tudtak hibázni. Előbbi a keményebb Evergrey-hatású vonalat képviseli, míg a második balladaként indul, de a dinamika folyamatos növekedése átcsap a végén zúzdába. Személyes kedvencem azonban már az első hallgatások után a Salus lett, amely valahol ötvözi a zenekar kétarcú világát. Megvan benne a metálos oldal bátorsága, de a fülbemászó refrén és az izgalmas hangszeres megoldások egyszerűen nem hagyták, hogy lekattanjak erről a dalról.
Nem mehetek el szó nélkül a korong végén helyet kapó melankolikusabb, lassú tételek mellett sem. A legnagyobb meglepetést a Caelinek köszönhetem. Bár maga a dalszerkezet már korábbról ismerős volt, de az akusztikus kíséretből felépülő dallam a szövegritmizálásoknak köszönhetően még nyomatékosabb lett. Örülök neki, hogy végül a szimfonikus Lethe is helyett kapott bónuszként, már a digitális kislemez megjelenésekor felkeltette a figyelmem. Ez az egy szál zongorás kíséretet szimfonikus betéttel megtámogató verzió a bizonyíték arra, hogy egy jó dal mindegy, milyen formában szólal meg.
Ahogy a ’Rex’-en, úgy itt is elhelyeztek egyetlen angol nyelvű számot. Az ott hallható lassú Lacrimosa (Tears Fall Down) mellé most egy erős, pörgős tétel érkezett az Invictus (We Are From The Sky) képében. Ez a kettő tökéletes kezdés lehet egy esetleges külföldi lehetőség irányába. Kíváncsi leszek, készül-e vajon a többihez is angol változat, ez a márciusi, Geoff Tate (ex-Queensrÿche) előtti fellépésükön egy jó kísérlet lehet.
Összegzés:
Az ’Antarktika’ egy sokkal kiforrottabb, sokkal erősebb dalcsokor, mint a ’Rex’ volt. Tari Szabolcs nagyszerű dalokat írt a formációnak, mindenki találhat rajta neki tetszőt. Úgy tűnik, a csapat is összeforrott és tartósan együtt is marad, kíváncsian várom, hogy a beharangozott közös zeneszerzés milyen eredményt hoz majd.
Pontszám: 9,5
Megjelenés: 2023
Kiadó: H-Music Hungary
Stílus: szimfonikus extrém metál
Származás: Magyarország
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: a 2023. februári Hammerworld Magazin CD melléklete.
Zenészek:
Tari Szabolcs – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Kiss László – gitár
Kertész Márton – gitár
Gilián Péter – basszusgitár, vokál
Halász Illés – dob, vokál
Dalcímek:
01. Deus Incarnatus
02. Antarktika
03. Nocturno
04. Lethe
05. Salus
06. Anima
07. Gemini
08. Luna
09. Aureus
10. Invictus (We Are From The Sky)
11. Caeli
12. In Paradisum (bónuszdal)
13. Lethe (szimfonikus változat) (bónuszdal)
