KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #162

Fémforgács

ha utat tévesztesz a sötétben” E heti EP válogatásunk csemegéit a progresszív / alter-rock, az instrumentális stoner, a pokolian jól vegyítette black/thrash/speed, az erős koncentrációjú modern groove-ok hibridjéből és a misztikus post-goth / vámpír black metal romantikájából állítottuk össze. Az élvezet garantált, a bíbor köd leszállt, gumit húzzatok.

The Curious Kind

A hazai progresszív / alter-rock színtér új üdvöskéjének tartott The Curious Kind február elején hozta ki négy dalos Here in the Deadlights című bemutatkozó EP-jét. A zenekar 2020 végén kovácsolódott össze, tagjait Kőrös “Köge” Gergely (Autopilot) basszusgitáros, Fekete Andi (ex-Hellburnt, ex-Autopilot) dobos, Sebők Péter (ex-Fuge) és Nagy Dániel (Berber, ex-Red Swamp) gitárosok, Kovács “Greg” Gergely énekes (Red Swamp) és Glowacz Dorina billentyűs-vokalista alkotja. Dalaikban a klasszikus progresszív rock elemei mellett a modern alternatív-rock komplex gitártémái és dallamszerkezetei keverednek, amikhez az elektronika éteri hangjai adnak sejtelmes kíséretet. Így nem is csoda hogy hallgatásuk közben olyan zenekarok (hasonlatai) ugranak be, mint a Dream Theatre, Rush, A Perfect Circle, Tool, Faith No More, vagy, hogy hazai viszonylatból is említsek, az egykori Wendigo és Stonehenge, illetve az Angertea. De ha már a hazai viszonylatoknál tartunk, dalaikban, dallamaikban erősen benne van a „sírva vígad a magyar” néplélek fanyarsága, belefáradt, vagy inkább reménykedő motívuma, amit zenéjében az Aebsence is képvisel. Az emlitett népies hatás hallhatóan jelen van Greg szomorúan keserédes énekdallamiban és témáiban, aki a Red Swamp-ból ismert rekesztései helyett most a torkában rejlő finomabb kincseit villantotta meg. A Here in the Deadlights egy remekül összeállított anyag, ami már most egy újabb csillag az ide hazai sajnálatosan perifériára szorult műfaj kissé kopottas, kormos égboltozatán.

Azutmaga

Az Azutmaga egy instrumentális stoner rock zenekar Budapestről, akikről január közepén megjelent Labyrinth tételükig nem is tudtam. Bizony, nekem is vannak hiányosságaim… ezeket sosem késő bepótolni. Az instrumentális stoner rock kategóriának nálam az érem két oldala, vagy szeretem, vagy nem. Köztes lehetőség nincs. Imádom az agyasan megszerkesztett, számtalan technikás megoldással megírt sivatagos jamm témákat, de a három akkordnyi, „húúúú, de faszául játszom” 20 perces tételektől a falra mászom. A Veréb Patrik gitáros és Várszegi Martin dobos álltal működtetett formáció szerencsére az utóbbitól sokkal többet nyújt. Közel egy éve adták ki öt tételt rejtő Azutmaga című debüt EP-jüket, amin a szokásosnak mondott instrumentális stoner rock zenén jóval többet nyújtanak. Dalaikat, amik már csak a címek miatt is érdekesek, egyfajta zenei rituáléhoz tudnám hasonlítani, amiben a műfaj klasszikus sivatagi alapjaira komplex, nehéz és súlyos utazásokat adó progresszív, sludge, doom vonulatokat és finoman árnyalt, elszállós pszichedelikus riff-felhőket építettek fel. Ennek az öndefinícióját ők “Meditatív Mészárlás”-nak nevezik, ami nem is jár nagyon távol a valóságtól. Zenéjükben valóban van egyfajta öntörvényűség, vagy inkább trenden kívüliség. Bár ez utóbbival lehet vitatkozni… Minden összevéve egy igazán spirituális, meditatív utazás, amit bemutatkozó kislemezükön és Labyrinth tételükön kapunk tőlük. Ha minden igaz ezt hamarosan újabbak követik. Ha kedveled a Sleep lassú léptékű sodrását, vagy az olasz Ufomammut éterien sűrű rétegű pszichedelikus élményeit és az OM kozmikus tradícióit, akkor az Azutmaga is tetszeni fog.

Hexenaltar

A Hexenaltar a lengyel underground színtér egyik újabb figyelemre méltó csapata. A 2021 óta létező black/thrash/speed horda a tavalyi évben egy split agyagot és két EP-t adott ki, ezek közzül a legutóbbi a Bestial Damnation. Intro + 3 dalos anyagukon hemzseg az extremitás és egy szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy egy primitív, bunkó, paraszt és nem utolsó sorban ultrasúlyos kislemez. Dalokból árad az a fajta őserő, amit a Sepultura korai (Bestial Devastation, Morbid Vision) anyagain, a Destruction a ’80-as tharsh hullámának kezdetén, a Hellhammer és a Darkthrone pedig a ’90-es évek black/thrash/punk/raw metaljának fényében művelt. Az anyag nincs 10 perc, de az elejétől a végéig érezni a benne rejlő sötétséget és perverz brutalitást.

Hellevate

Az amerikai Hellevate leginkább a modern hibrid metal kategóriába sorolható. Bár e kategória alatt én nem az 2000-s évek eleji kütyüktől hemzsegő újvonalas metal hullámára gondolok, hanem az erős riffekkel meg pakolt thrash/speeg/power és a modern groove metal keresztezésére. Igen, évindító The Purpose Is Cruelty EP-jük egy erős crossover és nem utolsó sorban egy kemény, zúzós anyag, ami már első hallásra a földbe döngöl, a másodikra meg onnan már fel sem tudsz állni. Öt dalos kislemezük, mint egy gőzmozdony úgy dübörög… 100 %-on van benne az energia. Pörögnek, csépelnek a dobok, zakatolnak, sikálnak a gitárok, hol melodikusan, hol pedig géppuskaszerűen ontják magukból a riffeket, és penge éles szólóikat. Mindezt egy igazi tharsh, ’90-es évekbeli (Testament, Nuclear Assault, Kreator, stb…) énekhanggal feleik meg. Az egész cucc egy közel 22 percnyi ki.aszott nukleáris robbanás, amelyben műfajilag a modern metal jelene és a thrash / speed metal múltja olvad egybe.

Night of the Vampire

A Night of the Vampire nevű formáció a ’80-as évek post-punk, goth, darkwave és a ’90-es évekbeli black metal romantikáját ötvözi egybe. A Bauhaus, a Joy Division, a Sisters of Mercy, a Cradle Of Filth és a Dimmu Borgir szerelem gyermekének is nevezhető csapat (akiről szinte semmi infó sincs) egy sötét üzenetként jutatta el hozzánk Eternal Night EP-jét, amin zenéjük nem épp mindennapi fúzióját tárják elénk. A közel 10 perces, három sejtelmes hangzásvilágú dalt tartalmazó anyagot közel 25 évvel ezelőtt tomboló Vampire szerepjátékos korszakomba minden bizonnyal rongyosra hallgattam volna. Rövid, ám annál magával ragadóbb post-goth, noir vonalai, valamint a ’80-as évek disco elektronikájával átitatott black synth atmoszférája kissé hatásvadász, de ez a műfaj erről szól. Bármelyik “ZS” kategóriás vámpír film aláfestő zenéjeként megállná a helyét. Egy őszinte, sötét üdvözlet Transylvániából… akarom mondani Texasból. Indulhat a vámpír disco!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.