Wine From Tears – I’m Fine (2022)

Igazából el sem tudok képzelni jobb társat az őszhöz, mint egy kellemes atmoszferikus doom, vagy dallomos death metal-t. Ezek a muzsikák tökéletesen leképzik az évszak harmóniáit. Az elmúlás kellemes, nyugtató érzete, önmagunkkal történő számadás, a belső és környezetünk rendbe tétele. Ezek mind szorosan kapcsolódnak az év ezen romantikus időszakához. Ezért remekül időzített a Solitude Production gondozásában megjelent Wine From Tears harmadik albuma. A korong elég sokat váratott magára. A tervek szerint négy évvel ezelőtt kellett volna megjelenni amikor a banda bejelentette, de a körülmények egybeesése miatt csak most, szeptember másodikán került megjelenésre. Sajnos a neves orosz kiadó is problémákkal küzd, így terjesztésben az Ardua Music is segíti a kiadvány Oroszországon kívüli forgalmazását. Mindenesetre a várva-várt lemez, az I’m Fine, végre napvilágra látott.

Annak ellenére, hogy az I’m Fine bandának csak a harmadik lemeze, a formáció története egészen 2002-ig tekint vissza. Az samarai (Oroszország) atmoszferikus doom, death dark metalt játszó Wine From Tears-t 2002-ben Alexander Kudryashov (gitár) és Alexey Nesterov (gitár, vocal) alapította. Stílusosan, szeptemberben. Az együttes 2009-ben a Solitude Production egyik mellék kiadójánál, a Bad Mood Man Music-nál jelentette meg az első, Through The Eyes Of A Mad címet viselő nagylemezét. Majd 2013-ban a hangzatos címet viselő Glad to be dead albumukat. A felállás elég sokat változott az elmúlt húsz évben. A jelenleg a két alapítótag mellett: Eugenia Nesterova (billentyűk), Denis Hodyrev-Velizhanin (basszus), Igor Andreev (dobok) és Elle Fatyhova (ének – session) alkotja a zenekart. 

Ami a produkció kapcsán elsőre és egyértelműen megragadja a kiadvány iránt a figyelmünket az a zseniális, az album címével együtt igen ironikus hatású, de szemet gyönyörköttető borító! Egyszerűen zseniális, gyönyörűen kivitelezett alkotás köszön vissza ránk. Remekül ráéreztek arra a kontrasztra, amit a halál -élet, szépség – tragédia kettősségének az érzetét hagyja bennünk. Miután kellően megalapoztuk a hangulatot, belemerülhetünk a sokat várt kiadvány muzikális világába. A nyitó tétel Whales Swim Up már 2019-ben, igazából az album megjelenése előtt közölt, egyetlen nóta volt. Aki ismeri az előző két kiadványt, annak fülbeötlően szokatlan dallamok fogadták. Szokatlan, de a bandától  zeneiségétől korán sem távol álló irányzatok nyomai jelennek meg a dalokban. A Glad to be dead korongon is már színesítettek a zenei összképet ilyen megoldásokkal.  Dark metal-os, goth rock-os ízvilág is képviseltette magát a dallamos doom/death vonal mellett. Noha ezekkel azért óvatosan bántak.  Az I’m Fine albumon ez most sokkal karakteresebben kidomborodik. Bátrabban és szélesebb spektrumban nyúlnak más zenei hatásokhoz. Ami talán egy kicsit idegenül hangozhat az agyonhallgatott első két koron után, de mindennek megvan a helye. Miután összebarátkoztunk ezzel az új megközelítéssel, ezek a témák beérnek és belátjuk, hogy a nagyon is jól működnek. Nagy szerepet kap a dalok arculatának a meghatározásában a  gothic rock és a melo death témák. A számok szerkezete is talán szellősebb lett. Ezt leginkább a változatos zenei elemek, témaváltások, dallamos gitár szólók, kiállások biztosítják. Az elődök és hatások is ott hagyták a „kezük” nyomát a szerzeményeken. A Draconian, My Dying Bride és Paradise Lost hatások is letagadhatatlanok. De minek is tagadni, szépen építik bele ezeket a hatásokat a zenéjükbe. Szó sincs kópiáról, vagy utánzatról. A Wine Of Tears a saját útját járja, de természetesen felvértezve a nagy kedvencek jó tanácsaival.

Az ének is változatosabb, mint az előző lemezeken. Az elmaradhatatlan hörgés mellett, tiszta ének is hallható. Ez utóbbiak nem szólnak annyira jól, mint Alexey károgása, hörgése, de teljesen hozzák az elvártakat. A női éneket Elle Fatyhova szereplése biztosítja.  A gitárok szépen teszik a dolgukat. Kellemes meleg tónust adnak az édes melankóliával megfűszerezett daloknak. Talán az egyik legnagyobb meglepetés a korongon a teljesen instrumentális All For The Sake Anna volt. Ebben a szerzeményben tényleg számot tudnak adni a muzsikusok arról, hogy mennyire is testhezálló nekik ez a műfaj. A ritmusszekció is rendre teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. Denis Hodyrev-Velizhanin basszus játéka most jobban a zene alá került. Kevésbe mutatkozik meg, mint a Glad to be dead lemezen. Igor Andreev kimért ütései is harmonizálnak a nóták szerkezetével. Eugenia billentyű témái, hol zongorát, hol a szinti szőnyeget, vagy éppen vonós hangszereket jelenetnek meg. Ezek továbbra is elengedhetetlen elemek a Wine From Tears zenéjéből. Viszont nagyobb drámai hangsúlyt nem fektetnek ezekre az eszközökre.

Belátom, hogy nem egyszerű egy zenekarnak kiszolgálni a rajongótábor igényeit, és emellett folyton megújulni, hiszen ezt is elvárja valamilyen formában a közönség. Azt gondolom, hogy a zene elsősorban önkifejezés legjobb eszköze, és ha ez nem üzleti célból zajlik, akkor nem megrendelésre, elvárások kielégítésére kell, hogy  történjen.  Nekem a Wine From Tears az egyik kedvenc atmoszferikus doom bandám. Lenyűgöztek az első két lemezükkel. Megjelenésük óta, még mindig, időről-időre előkerülnek. Az I’m Fine lemezzel egy kicsit bajban voltam, mert elsőre idegenül hatott ez az új zenei megközelítés. De ahogy előveszegettem, ízlelgettem rájöttem, hogy fantasztikus kiadványt hoztak össze. Végeredményben nagyon jónak tartom, hogy nem az önismétlés és a jól bevált recept útján dolgoztak, hanem mertek bevállalósak lenni és megkockáztatni egy kicsit másfajta zeneiséget.

Azt kell, hogy mondjam, be is vált! Mindenféleképpen kell egy kicsit hagyni, hogy beérjen a lemez. Hagyni neki időt, hogy felfedjék magukat a dalok. Amit egy kicsit hiányoltam, az a fogós drámai hatás, amit az előző két album abszolút mértékben megjelentetett. Annak ellenére, hogy a számok jók, nem annyira éreztem bennük azt a tragikus tónust, mint az első két kiadványon, ami úgy letaglózott volna a sötét óráimban, hogy én is fegyvert ragadjak, ahogy a  My Heart Will Stop At Sunday című számban a kedves öngyilkos úriember. Ami nagyon pozitívum, hogy a bevetett változások ellenére is a Wine From Tears megmaradt annak a melodikus, atmoszferikus doom bandának, amit megkedveltem. A kiadvány beszerezhető a zenekar Bandcamp oldaláról és fizikai hordozón az Ardua Music jóvoltából.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.