Crippled Black Phoenix – Banefyre (2022)

Crippled Black Phoenix-el egy számomra ismeretlen tájra tévedtem. Ezért óvatosan lépkedtem a számomra ingoványos talajon, de a sajátos hangvételű szerzemények kapcsán erős kapaszkodókra leltem, így bátran vetettem bele maga a banda új nagylemezének a feltérképezésébe.  Azt kell mondanom, hogy végül ez egy igen élvezetes utazásnak bizonyult.  Talán engem, ami a formáció kapcsán elsőre megragadott, és végül az ismertető megírására is késztetett, az a zenekar filozófiája.  A multi-hangszeres Justin Greaves  (Electric Wizard, Iron Monkey korábbi dobosa) a banda alapítója a költői hitvallásaként a hangtalanok hangját jelölte ki. Legyenek azok állatok, vagy éppenséggel a peremre szorított egyenlőtlenek, különcök. Greaves, valamint a régi énekes és dalszövegíró, Belinda Kordic gyakran hangoztatták, hogy ezek a lények nem képesek magukat megvédeni (így a muzsikájuk vált a hangjukká). Továbbá, a zenekar küldetéseként jelölte ki, hogy rávilágítson az emberiség jelen állapotára az emberiséget és teremtményeit érő egyenlőtlenségekre. Harcukat legújabb stúdióalbumukkal, a Banefyre-rel folytatják.

A Crippled Black Phoenix igen termékeny zenekar. Fennállásuk óta tizenkét nagy albumot, fél tucat kis albumot tettek le az asztalra. A 2020-as Ellengæst lemez nagy elismeréssel szerepelt az underground berkekben. Ezen a korongon, Belinda Kordic (Ének, dob) mellett  egy sor neves vendégénekes  szerepelt. Most a banda  Joel Segerstedt svéd énekessel egészült ki, aki tavaly megjelent a Painful Reminder/Dead is Dead kis-albumon is szerepelt. A billentyűkön és trombitán játszó Helen Stanley, valamint a további gitáros Andy Taylor teszik teljessé a mostani korong felállását. A régi, oszlopos tagok szerint az új felállás nagyon kreatívnak bizonyult és az alkotási folyamatok során remekül tudtak együttműködni. Az biztos, hogy a banda roppant alkotói energiával rendelkezik, amit rendre meg is lovagolnak. Így a Banefyre-re 13 nóta került fel (beleértve a No Regrets– című bónusz dalt, amelyet Greaves,  Kordic-al közösen a Johnny the Boy nevű új projektjéhez készítettek). Ami különleges módon, több mint egy óra harmincpercnyi játékidőt ölet fel! Az album felvételi munkálatai sem voltak mindennaposok. Az albumot a Lincolnshire állambeli South Thoresby-ben található Chapel Studiosban rögzítették. Az éneket pedig a Svédországban a Monolith Stúdióban és a Kapsylen Stúdióban, Stockholmban zajlott. Végül az keverést  Kurt Ballou végezte a Massachusetts állambeli Salemben lévő GodCity Studios -ban. Greaves elmondása szerint nem akarták megismételni a korábbi Ellengæst, vagy I, Vigilante lemezeket. Egyszerűen nem akarták megcsinálni kétszer ugyan azt az albumot. Ezért egy erősebb megközelítéssel éltek. Annak ellenére, hogy az albumnak vannak lágyabb részei, de azok a részeknek is van éle. Így ennek tükrében a Season of Mist gondozásában megjelenő Banefyre  címet viselő tizenkettedik nagylemez lemez kapcsán a hallgatók egy friss és gazdag kiadvánnyal ismerkedhetnek meg.

A másik dolog, ami felkeltette az új album iránti érdeklődésemet, az a nem mindennapi borító volt. Mindig is érdekesnek tartottam Margaret Keane (1927-2022) festményeinek egyedi, kisírt szemű, kitágult pupillájú kreatúráit. A  Banefyre  lemez borítója határozottan magán viseli a művésznő hatását. A képet Lucy Marshall készítette, külön megrendelésre. Az alkotás a mesekönyvek stílusát idézi. Egyfajta csendélet kereteiben ábrázolva, levágott, felakasztott emberi végtagokkal körülvéve foglalnak helyet a karakterek. Az emberszerűen ábrázolt bolyhos kis jószágok meresztik ránk óriási szemeiket. Mintha egy dermedt pillanatot ragadnánk ki, amikor az emberi lény belép és rádöbben, hogy itt már bizony más már a felosztás, megcserélődtek a szerepek. Nagyon szimpatikusnak tartottam ezt a szatirikus üzenetet, mert az emberi faj kapcsán semmit sem tartok aljasabbnak, mint amikor a hatalommal, erőfölénnyel visszaélve gyötrik, pusztítják a náluk gyengébb, vagy elesettebb lényeket. Így demonstrálva feljebb valóságukat, korlátlan hatalmukat a magukat felkenteknek.

Az album Shane Bugbee chicagói boszorkány, művész, író és okkultista szavaival indul. Az Incantation for the Different felvezető, Greaves szerint: „pozitív, sötét energiákat hozott”. Valójában az album címe is egyfajta analógia a dalok üzenetével. A korong szövegileg és érzelmileg is a társadalom által „másnak” bélyegzett emberek – és állatok – üldözését tárja fel. A Banefyre egyfajta játék Bonefire című dallal, melyet Kordic régies angol formájúvá alakított, hogy képviselje azokat a máglyákat, melyeket a boszorkányoknak kikiáltottokat, vagy üldözötteket nyeltek el a 15-18 században. Ez a kegyetlenül elkeserítő téma megjelenik a természet gyermekének máglyahalálra való ítélésében, a Wyches And Basterdz-ben. Ez egyfajta utalás a Salem-i boszorkányperekre. Az állatok gyötrésérére, pusztítására irányuló visszataszító emberi passziót jeleníti meg The Reckoning. A dal utalás az Angliában hagyományos rókavadászatra. A társadalom vénáját szívó gátlástalan politikusokat vonja kérdőre a Bonefire. De foglalkoznak a 1977-es nagy New York-i áramkimaradással is. Amikor New York lakosai az eszüket vesztették egy napnyi áramkimaradás miatt. A huszonöt órás áramkimaradás alatt megindultak a fosztogatások, utcai lázadások, amikre ráerősített az akkori gazdasági helyzet. Gyakorlatilag társadalmi pozíciótól függetlenül pár óra alatt a lakosok teljes mértékben kifordultak önmagukból és a legalantasabb szintre süllyedtek.  Nagyon is aktuális téma, és is itt van felettünk a fenyegető, sötét fellege, mely szinte bármikor átcsaphat egy pusztító viharba! Emlékeztetve minket, hogy mennyire is törékeny a megdönthetetlennek hitt modern kori berendezkedésünk. Természetesen korunk „pestisének” témája is megjelenik. A Everything Is Beautiful But Us „nagy leállás” időszakáról szól, amikor az emberi jelenlét egy lélegzetvételnyi időre kivonta magát és a természet kezdte visszahódítani azt, amit az ember elbírtoktolt tőle.

A progresszív rock, dark-rock, post-rock jelzőkkel határolják be a zenekar munkásságát, de az én véleményem az, hogy felesleges fiókokba erőltetni azt, amit a zenekar produkál. Eleve ezzel kizárhatunk olyan alkotások megismerését, ami esetleg nagyon is célba találnának. Az említett stílusjegyek mellett karakteresen jelen van a shoegaze hatás is, amit például az Everything Is Beautiful But Us című dalban is tetten érhetünk. Személy szerint az egyik kedvenc darabom. Az album megjelenése előtt promotált dalhoz egy színvonalas videó is készült.  A klasszikus rock hatások szintén megmutatkoznak bizonyos dalokban, úgy, mint a The Reckoning-ban, Blackout77, vagy a The Pilgrim című szerzeményekben. Továbbá módosított formában történő finom utalásokkal is hivatkoznak a klasszikus rock nagyjaira úgy, mint Simon & Garfunkel-re. Az utóbbinak a The Sound of Silence című legendás dalának a szövegének átiratával kezdődik a korong utolsó dala a The Scene Is A False Prophet; „Hello punk rock my old friend”. Természetesen, a Pink Floyd zeneisége is ott hagyta nyomát a szerzeményeken.

A refrének, dallamok kapcsán egyfajta ősi, tiszta esszencia is megjelenik a szerzeményekben. Az egyszerű, hipnotikus ritmusok éppúgy jellemzik az árnyalt dalszerkezeteket. Jó példa erre a Ghostland című dal. Az egyik legérdekesebb a korongon. Már-már törzsi hatású rigmusok formájában jelentkezik meg a szerzemény, noha nincs köze a folk zenéhez, de mégis ott hordoz magában egyfajta pogány rituálénak a hangulatát. Természetesen a lágyság mellett a súlyos tónusok sem maradnak el. A doom metal-os fogások is szépen kiveszik a részüket a lemezből. A vendég muzsikusok, a trombita, billentyűk mind hozzájárulnak a színes zenei összhatáshoz. Belinda Kordic és Joel Segerstedt érzelmes vocal-szekciója teszi igazán emlékezetessé a dalokat. Joel hangja is nagyon találó, de számomra Belinda éneke volt igazán lenyűgöző és emlékezetes. Az énekesnőnek nagyon egyedi tónusú hangja van, ami remekül tükrözi a dalok üzenetét.

Az albummal kapcsolatosan az egyetlen problémám volt, mégpedig annak a hossza. Számomra befogadhatatlan a 97 percnyi anyag. Az utolsó számoknál már elvesztettem a kapcsolatot. Természetesen nem azért mert a produkció ellaposodott volna, hanem egyszerűen megteltem a számokkal, a hangulattal. Nyilván a rajongók örülnek, ha minél többet kapnak a kedvence csapatuktól, de ettől is ellehet telítődni. Bizonyos dalokban feleslegesnek tartottam a kitolt játékidőt. A The Scene Is A False Prophet maga 15 percét sem tartottam indokoltnak. Persze vannak dalok, mint a I’m OK, Just Not Alright ahol ezt észre sem vettem. A kiadványra felkerülő, No Regrets bónusz dalt sem éreztem feltétlenül szükségesnek. A maga post hardcore hatásaival, sokkal keményebb, karcosabb, mint a többi tétel. Így el is üt az albumtól. A hangzást egy kicsit maszatosnak éreztem. Néhol úgy tűnt, mint a gitárok össze lennének tömörülve az ének alatt. Másrészről teljesen magával ragadott a korong. Az egész érzelmekben gazdag kiadványnak van egy jellegzetes hangulata. Igazán ebben rejlik a Banefyre igazi ereje. Nem mondom, hogy ez az a zene lenne, amit napos időben betolnék hallgatni. De pont ebben a borongós atmoszférájában rejlik a szépsége és igen jó társ tud lenni a megfelelő alkalmakor. Az biztos, hogy jól időzítették a megjelentetés dátumát, mert hibátlan aláfestő zenéje lehet az ősznek.  Az egész alkotás mögött egy jól megfogalmazott koncepció húzódik, mely teljes mértékben tükröződik a borítón is. Az aktuális és jól ráérzett társadalomkritikát mindenféleképpen kiemelném a Banefyre kapcsán. Zenei oldalról megközelítve, a kiadvány változatosságát említeném meg. Ötvöződnek a különböző stílusok elemei, mely árnyalttá és változatossá tette a dalokat. 

Érződik, hogy hatalmas van munka a lemezben. Csak gondoljunk a szereplő vendégzenészekre, a stúdió munkálatokra. Annak ellenére, hogy számomra kissé idegen zenei irányvonalra tévedtem, de maximális mértékben tetszett az, amit ez az album nyújtani tudott. Én mindenféleképpen ajánlom a lemezzel való barátkozást azok számára is, akiktől kicsit távol áll ez a zenei irányvonal. Természetesen, a régi rajongók számára nem is lehet kérdés. A kiadvány beszerezhető, többek közt, a Season Of Mist honlapján, illetve a jó minőségű digitális formátumban a banda Bandcamp oldalán.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.