Fémforgács
Jens Ekelin (Rentokiller) nagyon szereti a Dismember és Disrupt nevezetű death metal és crust punk zenekarok munkásságát. Ez szerintem totálisan érthető, sőt mi több csatlakozom hozzá, én is nagy rajongójuk vagyok. Szerencsére nem engem kért fel maga mellé Industrial Puke néven induló új zenekarába, hanem a szintén az anyazenekarhoz tartozó Marko Partanen-t. Swiftly Linus Jägerskog (Burst) szegődött még melléjük és kész is van a tökéletes vihar receptje. A svéd death metal eleve a hardcore-t tekinti az ősanyának, rengeteg d-beat és ütős riff jellemzi a Stockholmra jellemző old school death metal-t. Így nem is csoda, hogy a crust is bekerült a képbe, rengeteg régi banda pörgette a már említett Disrupt lemezeit. Idén fog megjelenni ennek a csapatnak a bemutatkozó EP-je a Where Life Crisis Starts. Ugorjunk is egy fejest ebbe a nagyon rövid, de velős kislemezbe.
A fentebb említett trióhoz csatlakozott még Erik Harald és Mattias Rasmusson, mindketten remekül helytállnak a basszus illetve dob fronton. Nem is szaporítanám a szót, mert ez a vérszomjas vadállat már alig várja, hogy letéphesse a fejünket. Alig 8 perc szükséges mindahhoz, hogy végigszáguldjon rajtunk ez a dühvel teli tornádó. A düh táptalaja pedig leginkább a saját kudarcaik, valamint az emberi faj sikertelensége. A Mental Taxation nem fogja megkérdezni milyen volt a napunk, egyszerűen berúgja ránk az ajtót. Veszedelmes és primitív őscrust riffek tarkítják ezt a viszonylag hosszú számot. Egy égbekiáltó ordítás pedig azt sugallja nekünk, hogy jobb ha nem is bújunk elő a minket elterítő ajtó mögül.
Csordavokálok tömkelege és igazi hardcore/crust ugatás jellemzik a vokált…na és persze harag…töménytelen mennyiségű harag. A punkra jellemző társadalomkritika ott van a szövegekben, de sok bandával ellentétben nem akarják mindenáron legyömöszölni a mondanivalójukat a torkunkon. Az Industrial Puke nem tudja megtagadni svéd mivoltát, a HM-2-es itt is előtérbe kerül. A láncfűrész hangú gitároknak jól állnak a 3 chord egyszerűségű, primitív punk riffek. Ütősek és emlékezetesek ezek a témák, lassabb részekkel teszik változatosabbá az összképet. Az egész kislemezere jellemző a ritmika, a kimunkáltabb dalokat mindig egy rövidebb energiabomba követi. Ilyen energiabomba a soron következő Banished. Ez egy velejéig punk nóta, ami roppant mód egyszerű, de baromira hatásos is. Ökölbe szorítja a kezünket és simán elkezdünk pogózni a fallal, leszarjuk, hogy az mennyire kemény.
A Constant Pressure ha lehet még több energiával pumpál fel minket. Itt a legvérszomjasabb a vokál, itt sodor és horzsol a leginkább a gitár. Az a rész ahol csak a basszus és a vokál van…na az sem parizer. Egyszerűen imádtam ezt a nótát, simán a favoritom lett. Repeszgránát módjára robban az arcunkba ez a kicsit több mint 2 perces szám. Egy ilyen számot nehéz felülmúlni, de még követni se egyszerű. A bandának nevet adó tétel, vagyis az Industrial Puke mégis helyt tud állni. Nincs ebben sem csavar, sem hatalmas technikai futamok. Az agresszió, energia és a lendület az ami definiálja az Industrial Puke zenéjét. A death metal leginkább a gitárhangzásban, egy-két hörgős háttérvokálban és pár riffben jelenik meg. A többit intézi a hardcore és a crust. Zeneileg nincs semmilyen világmegváltás, azonban ebből a három összetevőből egy egészen egyedi hangzást és stílust lehet kialakítani. Ezért is várom már nagyon, hogy jövő tavasszal megjelenjen az egész estés albumuk. Mindenesetre a szeptember 16-án megjelenő Where Life Crisis Starts remek szomjoltó.
