H.e.a.t: Force Majeure (2022)

Kiadó:
earMUSIC

Honlapok:
www.heatsweden.com
facebook.com/heatsweden

Készséggel bevallom, hogy ez a gondolat "kölcsönzött", egy külföldi kritikában olvastam valahol, de nagyon találó: Mit látunk, ha szétnézünk magunk körül? A mozik világában azt, hogy az év legnagyobb box office sikere a "Top Gun", a TV-ben mindenki a "Stranger Things"-t nézi, melynek köszönhetően Kate Bush "Running Up That Hill" című száma megint toplistás, a divatszalonokban pedig újra megjelentek a válltömések és a garbók... Ha ezt vesszük alapul, a zenei formanyelvében erősen '80-as évek függő H.e.a.t bizony tökéletesen illeszkedik az éppen aktuális trendekhez. Mostanában még a lemezeik is a 40-45 perces bakelit játékidőhöz igazodnak.

Ezzel a gondolattal mindössze annyi gond van, hogy a H.e.a.t 15 éve aktív, immár hét lemezes csapat, akik nyilván nem friss trendeket lovagolnak meg, hanem meggyőződésből és következetesen tolják azt, amit szeretnek... még ha az történetesen egyenes folytatása is a '80-as évek dallamos rock mozgalmának, az ún. sleaze rock/hajmetál korszaknak.

Az utóbbi időben - az "Into The Great Unknown" című 2017-es megbicsaklás után - egyre kevésbé lenyomozható a muzsikájukon a nagy elődök és példaképek: a Def Leppard, Whitesnake, Mr. Big és Skid Row hatása. Az utóbbi említése már csak azért is indokolt, mert a komoly egészségügyi problémái miatt kilépett, de azóta hál' Istennek fölépült Erik Grönwall énekes most épp a Skid Rowban hordja Sebastian Bach méretes bakancsát.

A H.e.a.t igazából a tehetségkutatós Grönwallal futott be, de akik kezdettől fogva követték pályafutásukat, tudják, hogy az első két lemezen még egy Kenny Leckremo művésznevű viking ifjú énekelt. Leckremo, csakúgy, mint valamivel korábban Dave Dalone gitáros, most többéves kihagyás után került vissza a bandába. Mivel Leckremo is nagyszerű torok, ráadásul hangja szinte megtévesztően hasonló Grönwalléhoz, a személyi változás nem fog törést okozni azoknak sem, akik már 2011 után szerették meg a csapatot. Dalone szólói pedig annyira mívesek, hogy ezen a fronton még inkább kizárt a csalódás.

A nagyjából 42 perces, 11 számos új anyag nagyon kellemes hallgatnivaló azoknak, akikben nagy a nosztalgiafaktor. Nem mondanám zseniálisnak, de az a határozott véleményem, hogy Svédországban, ebben a műfajban most a H.e.a.t a király, olyan komoly formációkat megelőzve, mint az Eclipse, Dynazty, Crazy Lixx, talán bizonyos szempontból még a nagy öregeket is (pl. Europe, Treat). Meglepetésre, erről az albumról leginkább a középtempós tételek fogtak meg: "Back To The Rythm", "Tainted Blood", "Harder To Breathe" vagy épp a záró "Wings Of An Aeroplane". Nem kérdés, hogy fizikai valójában is be kell szereznem a korongot.

Tartuffe

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Dionysos Rising nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.