Örökösök 12.

Majka legnagyobb kedvencei

Ha a 25 kedvenc lemezemről kérdeztek, akkor leírom nektek a 25 kedvenc lemezemet. Vagyis nem a 25 legjobb lemezt vagy a 25 legfontosabb lemezt, hanem azokat, amiket bármikor elő tudok venni, mert ők az örök kedvenceim. Különben akkor is leírom, ha nem kérdeztek, így jártatok: leírom és kész, nem érdekel, mit akartok, nem fogtok itt nekem szavazgatni! Eszem megáll, kicsit fel is húztam magam.

Na, lenyugodtam, remélem, nem fogtok állandóan beleszólni! Mehetünk tovább? Egyetlen szabályt állítottam fel, mégpedig, hogy egy zenekartól csak egyetlen lemez szerepelhet, és ennyi. Ja, és csak metal lemezeket fogok felsorolni, az alt-country és az algériai rai rejtelmeibe majd egy másik alkalommal vezetlek be benneteket. És még valami: ez nem erősorrend, ez csak egy asszociációs lánc (micsoda kifejezéseket ismerek, mi?), ahogy sorban eszembe jutnak az albumok.

1. Kreator: Extreme Aggression

Nemrég írtam kritikát az új Kreator lemezről, adja magát, hogy velük indítsak. A Terrible Certainty, az Extreme Aggression és a Renewal nálam egy polcon van, most éppen az Extreme… a kedvenc, de egy hét múlva nem biztos, hogy ugyanígy lenne. Egységes, erős, komoly lemez, durva és technikás, és még a borító is marha jól néz ki, távolságot tartva a metal kliséktől.

2. Destruction: Release from Agony

Maradjunk akkor Németországban! Szegény anyám, amikor meglátta a pólómat, amin a lemez borítója díszelgett! Az iskolából meg hazaküldtek átöltözni, mert fogalmuk sem volt róla szegényeknek, hogy egy klasszikus albumról beszélünk. Gyilkos, pusztító, még a pocsék hangzás sem tudja tönkretenni.

3. Tankard: The Meaning of Life

A Tankard tökre alul van értékelve, az a helyzet. Jó, jó, mindenki beleérti őket a germán Big 4-ba, de senki nem veszi őket elég komolyan. Miért baj az, ha valaki a művészete tárgyául, múzsájául a sört választja? Tőlem sem áll távol ez a meggyőződés, és a sörhabos szövegekhez világszínvonalú thrash metal társul: kell jobban megírt thrash nóta, mint a Space Beer? Egészség!

4. Metallica: Master of Puppets

Menjünk át akkor Amerikába! Erről a lemezről semmit nem fogok írni, mert minek. Akinek ez nem tetszik, aki nem veszi észre, mennyire zseniális, azzal komoly bajok vannak, sajnálom.

5. Slayer: Seasons in the Abyss

Ez a másik, amiről nem nagyon lehet mit mondani, mert mindent elmondtak, leírtak már. A címadó dal a kedvenc Slayer számom; megvan a klipje, ugye? Most képzeld el, hogy walkman-en hallgatod, miközben egy vitorlás hajón fekszel, ami a Níluson úszik, és te csak nézed a folyót, az eget meg a világot. Simán életem egyik legfontosabb élménye.

6. Death Angel: Act III

Na, van ezen a lemezen gyenge dal? Nem éri el a Slayer vagy a Megadeth szintjét? Hiszen tökéletes az egész, technikás, lendületes, változatos és kőkemény, mégis dallamos. Mestermű.

7. Megadeth: Countdown to Extinction

Mustaine biztosan egy faszfej, nem hívnám meg grillezni, de a csávó emellett zseni is. Itt is nehéz kiemelni az életműből egy lemezt, a Countdown to Extinction 1992-ben bírt thrash metal maradni, Megadeth maradni, és mindezt dallamosan, már-már slágeresen, mégis önazonosan tette, miközben hasított a grunge. Kötelező darab.

8. Anthrax: State of Euphoria

Nem érdekel, hogy szeretik lehúzni ezt a lemezt, és tízből kilencen az Among the Living-et mondanák helyette, nekem ez a kedvencem. Laza és ötletes, egyéni, megunhatatlan. Apropó, ki hányszor hallgatta meg életében az Antisocialt, és kinek volt világbajnok fehér pólója a lemez első és hátsó borítójával?

9. Testament: The Legacy

Ez is egy történelmi lemez, egy zenekartól, ami ott bábáskodott a thrash metal születése körül. Over the Wall, Burnt Offerings, Apocalyptic City, kell ennél többet mondanom? Aki mostanában nem hallgatta, azonnal vegye elő, mert felmérgelem magam!

10. Sacred Reich: The American Way

Ugye mindenki olvasta a Sacred Reich albumokat rangsoroló cikkemet? Ha nem, akkor ideje bepótolni (itt). Hogy is fogalmazott a mester, vagyis én? „…ez egy hibátlan lemez. Klasszikus, megunhatatlan, a műfaj és a korszak egyik legnagyszerűbb alkotása, hallgassátok, szeressétek!” Hát ehhez tartsátok magatokat!

11. Suicidal Tendencies: Lights…Camera…Revolution!

Na, akkor lépjünk el egy kicsit a thrash mellől a HC-sebb, crossoveresebb irányba! Hát mekkora gitározások vannak már ezen a lemezen, meg a jó Robert Trujillo milyen basszust tol a számok alá! Zoknikat felhúzni, bandanákat felkötni, induljanak be azok a lábak!

12. D.R.I.: Thrash Zone

Nem a Crossovert raktam fel a listára, mert akkor a stílust túl könnyen meg tudtátok volna fejteni, így viszont inkább hallgassátok meg a Piszkos Rohadt Hülyéket! Na jó, ez nem valami összetett, bonyolult zene, de például én sem vagyok valamit összetett személyiség. Ez a lemez még mindig tök menő, semmi patetikus metalosság, csak sebesség és energia!

13. M.O.D.: U.S.A. for M.O.D.

Megint ilyen hárombetűs rövidítések és megint crossover thrash. Tudjátok, mi a jó ebben a lemezben? Az elképesztő riffek és a csodálatos basszus, meg az, hogy most már meg sem lehetne jelentetni. Ennél tahóbb, bunkóbb lemezt, ami szexista, rasszista, meg minden, biztosan nem sokat adtak ki.

14. Nirvana: Nevermind

Jó, jó, tudom, hogy azt mondtam, hogy csak metal lesz, de azért ez elég kemény zene. És zseniális. Emlékszem, egy gimis osztálytársam járt akkor Amerikában, és ő hozta kazettán, én azt másoltam át. Aztán leesett az állam (pedig az állam én vagyok, haha), besz@rtam meg minden. A napokban is végighallgattam a teljes lemezt, és még mindig nincs rajta egy gyenge pillanat sem. Grunge? Egy fenéket: Nirvana!

15. Death: Symbolic

Bármelyik lemezük lehetne, de tényleg. Ha nem ezt írom, akkor a Leprosy lett volna, végül a Crystal Mountain című dal miatt lett a Symbolic, mert ennél agyasabb és kicsavartabb, mégis brutális zene kevés van, a végén valami flamenco gitárral. Besz@rás.

16. Obituary: Slowly We Rot

Florida! A pálmafák, a simogató, langyos óceán, a hörgés, a kiomló belek, a ropogva törő csontok és az alulhangolt gitárok földje. Hallgassátok meg ezt a lemezt, hogy mennyire üt még most is 33!!!! év távlatából, és képzeljétek el, milyen lehetett másolt kazettáról hallgatni 13 évesen egy lakótelepi félszobában. Szegény anyám lepörgette a fejében az összes ismerőse telefonszámát, hátha tud valamelyik egy jó pszichológust a kisfiának! Időtlen mészárlás!

17. Morbid Angel: Altars of Madness

Jól néznek ki ezek hárman így egymás után leírva: United in Diversity, mint az Európai Unió, mi? Death – Obituary – Morbid Angel! Hát mi folyhatott ott és akkor Floridában? Mit kevertek az ivóvízbe? A brutalitás nem öregszik, mert jól áll neki a halál; üdvözöljük felállva a technikás death megszületését!

18. Gojira: Magma

Vállalom és vállaltatom! Tudom, hogy alig hatéves ez a lemez, egy szemtelen kölyök az öregekhez képest, tudom, hogy mennyire divatos, mi meg ugyebár mind egyéniségek vagyunk, de akkor is. Ezen a lemezen olyan számok vannak, mint a The Shooting Star, a Silvera, meg mondjuk a Stranded. Az a helyzet, hogy a Gojira helye a legnagyobbak között van: egyéni, ma már semmihez sem hasonlítható, de azért az elején komoly inspiráció lehetett számukra például az eggyel fentebb méltatott Morbid Angel.

19. Skid Row: Skid Row

Kérem, bocsássatok meg, nem tehetek róla, az első két Skid Row lemezt nem tudom nem szeretni. De azért kemény vagyok, látjátok, bírom a floridai death metalt is! Talán nem szeretne egyszer mindenki elmotorozni a sivatagi naplementébe, miközben hosszú, lobogó haján megcsillan a haldokló nap sugara, és beletúr a forró szél? Aztán persze felszáll az egyszeri metalos feketehúszas buszra az újpesti SZTK előtt. Csajozni azt mondjuk lehetett motor nélkül is, például a Skid Row segítségével.

20. Depressive Age: First Depression

Ezt már megírtam részletesen (itt): egy nagyon alulértékelt lemez, nekem pedig valószínűleg az elveszett fiatalságom. Aki nem ismeri, hallgassa végig, és lepődjön meg!

21. Annihilator: Alice in Hell

Nemcsak a Crystal Ann – Alison Hell kettős, ami az egyetemes thrash történelem egyik csúcsa, hanem az egész lemez nagyon jó. Sokat nem is akarok írni róla, mert ki az, aki nem ismeri. Van ilyen? Akkor az egy kretén.

Jaj, csak valami fontos ki ne maradjon, most kell koncentrálni, már csak pár lemezt lehet írni!

/22. Forbidden: Forbidden Evil/

/Ez volt a Bay Area thrash második vonala? Igen, ez volt a Bay Area thrash második vonala! Milyen második vonal? Van ezen a lemezen gyenge szám? Vagy van a második lemezükön (Twisted into From) gyenge szám? Nem, ez tökéletes, minőségi thrash metal, ez a szcéna ilyen erős volt akkoriban./

Sepultura: Arise

Igen, már leadtam a cikket, amikor rájöttem, hogy az egyik abszolút, megkérdőjelezhetetlen kedvencemet kihagytam. Hát van ilyen, Majka? Hiszen ezt külön is megírtam (itt): „És most álljunk is meg itt, ne menjünk bele a későbbi tribal stílusba, ne beszéljük meg, hogy ez kinek mennyire tetszik, borítsunk fátylat az összeveszésre és a tagcserékre, a jelenlegi Sepulturára, ami sokak szerint nem is Sepultura, hagyjuk ezeket, mert nem számítanak. Inkább hallgassuk meg újra és újra ezt az időtlen mesterművet, aminek – ahogy korábban említettem – helye van a műfaj legjobbjai között, egyenértékű és -rangú a legjobb Slayer- vagy Metallica-albumokkal is.” Ennyi.

23. Heathen: Victims of Deception

Akkor maradjunk az Öbölben! Elvileg a Heathen is ott van, közvetlenül a legnagyobbak mögött, és erről az albumról az olyan dalok, mint a Hypnotized, az Opiate of the Masses, vagy a Prisoners of Fate bármelyik thrash nagyágyú lemezére felférnének.

24. Exumer: Possessed by Fire

Jól van, szóltam előre, hogy nem a legjobb 25 lemezt fogom összegyűjteni, és nem is a legeredetibbeket. Persze, én is hallom ömleni a Metallicát a dalokból, de attól még nagyon jó számok ezek, kezdve a címadóval, aztán ott van a Fallen Saint, az A Mortal in Black, vagy a Journey to Obivion, Metallica német módra, ilyen is tud lenni a germán thrash.

25. Helloween: Keeper of the Seven Keys Part II

– Hallod, szerinted az első vagy a második kíper a jobb? Azért kérdezem, mert nem fér rá egy  kazettára mind a kettő!
– Én a kettest jobban bírom, azon csak slágerek vannak, de az egyes is nagyon jó!
– Igazad van, testvérem, és a Walls of Jericho-t sem hagyom ki, most adnak kedvezményt a trafik mellett, ha öt AGFA kazettát veszel!
– Faszaság, a maradék kettőre pedig átveszed az Under Jolly Rogert a Running Wild-tól, meg a Biermachtot a Wehrmachttól, mert azok kicsúsztak a 25-ből.
– Megvezetem őket, ahogy kell!
– Nem most jöttünk le a falvédőről, az egyszer biztos!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Rattle Inc. nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.