Viper: Theatre of Fate (1989)

Habár a szimfonikus és klasszikus zenével kevert speed/power metal legelső képviselője a brazil Andre Matos (R.I.P.) első zenekara, a Viper Theatre of Fate lemeze volt, a metal világra nem gyakorolt túl nagy hatást. Matos későbbi zenekara, az Angra már áttörést hozott, de a Viper még nem (hozzáteszem, a Theatre… albumon Matos még tini volt, csupán 18 éves!!!).

Előttük bizonyos fokig már több zenekar is keverte a rockot, a metalt és a komolyzenét: Deep Purple, Malmsteen, Manowar, Accept, Queen, ELP stb. Sőt, még a Helloween egyik-másik dalában is feltűnt néhány, komolyzenéből kölcsönzött részlet. Ezek fontos hatással voltak a fiatal brazil zenekarra, de ők nem elégedtek meg ennyivel: Matosék nem egy-egy (a többitől teljesen különálló) lemez vagy szám erejéig akarták a kettőt egymással keresztezni, hanem a teljes zenéjükben eltörölték a két műfaj közti határt: komolyzenei témákat játszanak gitárral, sorakoznak a komolyzenéből átvett zenei megoldások és dallamok, miközben a háttérben időnként valódi nagyzenekar is kíséri őket. Ez annak is köszönhető, hogy a lemez producerének sikerült megnyernie az akkoriban (főleg) a német Kreator lemezeinek producereként ismert Roy M. Rowlandot, akinek annyira megtetszett a brazil tinik produkciója, hogy nemcsak elvállalta őket, de olyan stúdiót bérelt ki nekik, ahol a brazil nagy zenekarok szokták a lemezeiket felvenni.

Az utolsó szám kivételével az összeset a basszusgitáros Pit Passarell írta (aki a lemez felvételei idején 20 éves volt). Az utolsó dalt viszont Andre Matos jegyzi, ami egyébként Beethoven Holdfény szonátájának átirata. Ennek pedig ugye van egy magyar vonatkozása is: Beethoven ugyanis a Holdfény szonátát Giulietta Guicciardi grófnőnek ajánlotta, akinek édesanyja a martonvásári Brunszvik Zsuzsanna volt (és Beethoven is járt ott és szerzett zenét a Brunszvikok martonvásári kastélyában, és egy időben Brunszvik Teréznek is udvarolt).

Matos 1985-ben, mindössze 14 évesen csatlakozott a zenekarhoz, és április 8-án már az első koncertjüket adták, majd az első demójukat is megjelentették (The Killera Sword). Azután 1987-ben az első nagylemezüket is kiadták (Soldiers of Sunrise), amit Matos 16 évesen énekelt fel, de ez még sok mindenben más, mint a kettes lemez. Ez is duzzad az energiától, de itt még sok minden hiányzik a zenei tudásukból, és Pit zeneszerzői képességéből, ami a következő lemezen már jelen van. De egy tizenévesekből álló csapattól ez is nagyon szép teljesítmény. A zene leginkább az Iron Maiden és a N.W.O.B.H.M. hatását viseli magán, egy kicsit keményebben előadva (a thrash metal hatása azért már itt is érződik). Matos hangja még nagyon képzetlen, nagyon amatőr. És innen nézve hihetetlen, hogy egy-két év alatt mit fejlődött az énektudása!!!

A Michael Kiske-párhuzam nem véletlen, ugyanakkor a félreértések elkerülése végett: Matos nem Kiske-utánzat!!! Viszont mindketten 18 évesen készítettek egy mérföldkő lemezt csodálatos énekhanggal, mindketten az operás énekstílusban énekelnek, mindketten az energikus, gyors power/speed metal zenét játsszák, és mindezt egy időben, az 1980-as évek végén (csupán két év különbséggel: Kiske ’87 – Keeper… 1, Matos ’89 – Theatre of Fate). Ismétlem: Andre Matos nem Kiske, hanem hozzá hasonlóan egy tehetséges énekes, aki saját jogán vált az európai power/speed metal legendájává.

Később nem véletlenül hívták különböző európai projektekbe énekelni. Dolgozott együtt Tobias Sammettel és a Helloweenből Michael Kiskével, Kai Hansennel és Markus Grosskopffal az Avantasiában (a mai napig sokan a Metal Opera 1-2-t tartják az igazi Keeper… 3-nak). A Rhapsody of Fire gitárosával, Luca Turillivel annak szólólemezén, az Epicával is annak második lemezén, a Soulspell-en (akik egy Helloween számot is feldolgoztak), ahol a Rhapsody énekesével, Fabio Lionével működött együtt. Sőt, az Aina révén újra együtt dolgozott Kiskével, illetve mellette még Glenn Hughes-szal és Candice Nighttal (aki mellesleg énekelt egy Helloween-dalban) is. És ha ez még mindig nem elég, akkor Matos mester magával a Helloweennel is fellépett, hogy a koncerten Andi Derissel közösen énekelje el az európai power/speed metal alaphimnuszát, az Eagle Fly Free-t.

Matos a lemezt követő turné után zenei nézeteltérések miatt vált ki a Viperből, és 1991-ben megalapította azt az Angra zenekart, amelyikkel aztán nem csak befutott, de a szimfonikus power metal egyik alapbandája lett. Az Angra első lemezét azonban csak 1993-ban jelentette meg Angels Cry címmel. Ennek oka az volt, hogy Matos a Viperből való kiszállása után Európába ment befejezni komolyzenei tanulmányait, ugyanis nemcsak tehetséges énekes, hanem egy több nyelven folyékonyan beszélő, komolyzenei végzettséggel rendelkező zenész és zeneszerző is. Ez egyébként az Angra lemezein is érződik, mert sokkal progresszívebbek, mint az átlag power metal zenekarok alkotásai, valamint Andre a klasszikus zene mellett a brazil zenei elemeket is becsempészett a dalokba.

Az Angra után létrehozta a Shaman zenekart, majd a Stratovarius több tagjával (Timo Tolkki, Jari Kainulainen és Mikko Härkin), valamint a Helloween ex-dobosával, Uli Kusch-sal közösen megalapította a Symfoniát, ami csupán egyetlen lemezt jelentetett meg, a 2011-es In Paradisumot.

2012-ben Matos régi társaival újjáalakította a Vipert, és első két lemezüket, a Soldiers of Sunrise-t és a Theatre of Fate-et teljes egészében, élőben is eljátszották. Sajnos 2019. június 8-án Andre Matos szívinfarktusban elhunyt. Nyugodjék békében! Az emléked, a zenéd és a csodás hangod örökké velünk marad.

Érdekesség, hogy amit a Rhapsody az első négy lemezén csinált, az még a Vipert és az Angrát is túlszárnyalta a két stílus, a metal és a komolyzene ötvözésében. És milyen furcsa a történelem, mert a Matos által alapított Angra új (harmadik) énekese a Rhapsody volt frontembere, Fabio Lione lett. Ez is mutatja, hogy Matos és zenei öröksége mennyire összenőtt az európai power metal szcénával. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy az Angrában korábban, pár szám erejéig Kai Hansen is vendégszerepelt.)

De milyen maga a zene? A korabeli sajtó a „brazil Helloween”, a „brazilok válasza a Helloweenre”, „Latin-Amerika válasza a germán sörmetalra” elnevezéssel illette őket. Nem, a Viper nem Helloween-kópia, mint ahogy azt egyes kritikusok írták róluk. A zene leginkább olyan, mintha Walls of Jericho-t Kiskével énekeltetnénk fel, és az egészet leborítanánk a komolyzene bécsi klasszikusainak témáival. De azok sem tévednek nagyot, akik úgy fogalmaznak, hogy a régi Testamentet keresztezzük a Keeper… korszakbeli Helloweennel. Ugyanis a riffek jelentős részében a Testament thrash metalos keménysége és hatása érződik. Teli energiával, dinamikával, headbangelős riffekkel, léggitározásra késztető gitárszólókkal és együtt éneklős, nagyívű, szárnyaló énekdallamokkal. Mindezt olyan minőségben, hogy azt az idősebb profi zenekarok is megirigyelhetik. És ez a legfontosabb: a minőség. A zenekar olyan magas szinten játszik, hogy a Theatre of Fate-nek ott a helye a power/speed metal legjobb lemezei között. Az anyag mai mércével mérve egyébként elég rövid, nincs 35 perc (34:42), de minden másodperce kincs (a Keeper… 1 is csupán 37 perces).

Végezetül jöjjön egy különlegesség: a lemez megjelenése előtt egy évvel, 1988-ban az At Least a Chance számot – még (At Least) the Time címmel és egy kicsit más szöveggel – Matos 17 évesen élőben énekelte a brazil Boca Livre című műsorban:

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Rattle Inc. nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.