SHAPE OF DESPAIR – Return To The Void

A finn Shape Of Despair egészen megalakulása óta a funeral doom jeles képviselője. Számomra már csak azért is különleges, mert őket hallottam elsőként ebben a stílusban munkálkodni. Ezért eleinte valóságos referenciaként kezeltem, ha egy hasonszőrű bandával futottam össze. Ultrasúlyos, gyászos, vánszorgó zene ez, elveszve a végtelen mélységekben. Nem is kérdéses, hogy csak egy bizonyos, arra érzékeny réteget képes megszólítani a doom/gothic stílus kedvelői között (a műfaj eszközei is elég limitáltak), ám meglepő módon, mégis hatalmas népszerűségnek örvend. Jómagam is nagy rajongója vagyok a funeral doom-nak, bár azt fenntartom, hogy csak nagyon kevés igazán jó, vagy eredeti banda található ebben a mezőnyben. Szerencsére a Shape Of Despair a jobbak közül való, sőt, zenei sajátosságai még követendő például is szolgáltak más csapatok számára.

Nekem az első, Shades Of… lemezük az etalon, már csak azért is, mert egy meghatározó emlékem fűződik hozzá. Egyszer, egy téli hajnalon, szakadó hóesésben bandukolva hallgattam a semmi közepén. Leírhatatlan, túlvilági élmény volt, mely azóta is minden alkalommal felidézőik bennem, amikor csak felteszem.

Az Angels Of Distress albumra, ha lehet ilyet mondani, még jobban lelassultak, és a hangzás is sokkal szimfonikusabb lett, női kórusokkal, szintifutamokkal dúsítva. A harmadik, Illusion’s Play-el némileg hadilábon állok. A monoton, önmagukba visszatérő riffek, a hosszú, álomszerű ambientes betétek érdekes feszegetései a stílus határainak, de nem is adnak sok kapaszkodót a hallgatónak. Nem mondom, időnként el tud kapni a hangulata, és akkor nagyon működik, de csak ritkán sikerül így összehangolódnunk.

Ezután egy időre eltűntek a színről, és egy nem túl erős EP után csak 2015-ben jelent meg teljes értékű lemezük. A Monotony Fields remek fogadtatásra lelt, de számomra mégis kisebb csalódást hozott. A hangulat, a stílusjegyek megmaradtak, de nekem hiányzott az igazi súly, ettől pedig az egész inkább hajlott a gothic vonal felé, mintsem igazi funeral doom legyen.

A Return To The Void izelítőnek közzétett dalai viszont már elsőre megfogtak, így egyre jobban vártam a teljes albumot, ami szépen felül is múlta minden megelőlegezett reményemet.

A Shape Of Despair nem annyira a kín és agónia megteremtésén munkálkodik. Bár kétségkívül nyomorúságos, de mégis van egy letisztult, megbékélt érzete, az elfogadásé, mikor már nincs többé küzdelem. Ez pedig bármennyire is furán hangzik, de eléggé felszabadító tud lenni, vagy legalábbis ellazít. A Return To The Void-al határozottan visszatértek a korai időkhöz. A dalok szerkezete, a gitárközpontú témák mindenképpen erre utalnak. Nagy örömömre, az összkép lényegesen sötétebb árnyalatú, mint a Momotony Fields esetében. Képszerűen tálalva olyan, mintha a sűrű félhomályban ködszerű alakok vonulnának tova örök útjukon. A távoli hegyek fölött zengve pedig ünnepélyes, de fájdalmasan édes dallamok kísérnék őket. Szomorú zarándoklat a feledés birodalmába, ahol az idő mindent felőröl majd kérlelhetetlenül…

Na jó, kissé elragadtattam magam, de ebből is látszik, hogy milyen szuggesztív, hangulatteremtő zenéről van szó. Az egyetlen negatívum, amit meg tudok említeni, az a dalok lezárása, illetve azok hiánya. Legtöbbször inkább csak abbahagyják az addigi menetelést, és némi gitárgerjesztés után jön a következő nóta. Ezt szerintem kreatívabban is meg lehetett volna oldani, amit a korábbi munkáikban általában sikerült is megvalósítani, így nem nagyon tudom mire vélni a dolgot.

Summázva, a Return To The Void legjobb oldalát mutatja a „kétségbeesés formáinak”, ami minden funeral doom hívőnek kellemes perceket tartogat. Nekem egyenesen a Shades Of… utáni kettes számú kedvenc lett ez az album, ha ez jelent valakinek valamit.

Kiadó: Season of Mist
Kiadás éve: 2022
Stílus: Atmospheric / Funeral Doom Metal
Web: facebook.com/shapeofdespairofficial

Tracklist:

  1. Return to the Void
  2. Dissolution
  3. Solitary Downfall
  4. Reflection in Slow Time
  5. Forfeit
  6. The Inner Desolation

Pontszám: 9

Source

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Kronos Mortus nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.