BIPØLARIS – SAGITTARIUS A* (2021)

Szembesülni a BIPØLARIS által képviselt érdekes műfaji kísérletezéssel, melyben némi progresszív metál és akár screamo is keveredik a hardcore punk hangzásába, kifejezetten érdekes kihívás volt – mind zenekedvelői és írói szempontból egyaránt. Úgy gondolom sokak számára hasonló izgalmas pillanatokat nyújt bárki számára a banda bemutatkozó nagylemeze, a SAGITTARIUS A*.

SAGITTARIUS A*-t semmiképp sem tekinteném egy mindennapi albumnak. Már eleve a koncepció, hogy az album gerincét adó hardcore punk mellé rengeteg progresszív elem kapcsolódik, különleges. Többségében az album “egyszerűbb” szerkezetű riffekkel operál, melyeket sokszor tovább is fűz izgalmasabb dallam-motívumokba. Vegyük csak például a SZIRTEK és AZ ÁCS c. darabokat, amik egy egészen Madball-os vágással rögtön kemény riffekkel rontanak a hallgatóra, majd ezt követően mérhetetlen mennyiségben zúdul ránk az album mondanivalója tipikus hardcore punk vokálba öntve (vagy inkább üvöltve).

A lemezbe bőven lapátoltak a progresszív elemeket, ami minden kétséget kizárólag az album legnagyobb pozitívuma és fontos mozgatóereje. Gondolhatunk itt izgalmas basszusgitár témákra (minden elismerés Kis Ádám munkájának), kísérletezésre tempóváltások terén, és “atmoszférikusabb” pillanatokra (mint pl. torzítatlan gitár és a lassabb tempó által kreált hatás). Ezek hatása kiemelten pozitív az album élvezhetőségét és folyamát tekintve, azonban talán juthatott volna nekik többször is a főszerep is a lemezen. Ugyanis ahogy halad az album, kezd egyre folytogatóbbá válni, aminek elsősorban a rengeteg vokál az oka. Ez eredhet onnan, hogy viszonylag hamar kezd egy részleges monotonitás ráülni a hallottakra, illetve rengeteg sok szöveg hangzik el, amit olykor egyszerűen lehetetlen követni. “A kevesebb néha több” mottó ebben az esetben is igaznak bizonyul. Ezen az érzésen a kissé halk gitár sem segített, ellenben megjegyzendő, hogy a basszusgitárnak adott nagyobb tér ezt részben ellensúlyozni tudta. Személy szerint leginkább az album leghosszabb utolsó számát élveztem a legjobban, mely sokat segített a felvonultatott számok ülepítésében. FARKAS SZIGETE egy lassabban folyó, de egy ponton akár katartikusan kicsúcsosodó szám, amiben csak a hangszerek összjátékára kell figyelnünk, és a hatás csodálatosan magával ragadó. Talán egy-két hasonló szám elfért volna mint közjáték az albumon, kicsit fékezve és szelídítve az amúgy szélsebesen robogó és egyben nehezebben emészthető albumot.

A BIPØLARIS bemutatkozó lemeze garantáltan két pólusra osztja a hallgatóságot: egyeseknek ez mindenképp telitalálat lesz, de bizonyosan lesznek olyanok is akik legfeljebb vegyes érzésekkel telve legyintenek egyet a meghallgatását követően. Azonban a SAGITTARIUS A* készítésébe ölt rengeteg munka mindenképp érződik az albumon, de még nem mondanám egy teljesen kiforrott produkciónak. Természetesen nem szabad feledni a tényt sem, miszerint ez volt a banda bemutatkozó nagylemeze, és ennek fényében mindenképp kijelenthető, hogy rengeteg potenciál lakozik még ezekben a srácokban. Aki kedvet kapott a tomboláshoz, az a teljes lemezt meghallgathatja a csapat bandcamp oldalán.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.