FUNERAL – Praesentialis in Aeternum

A Black Sabbath zenei hagyatékán építkező doom metal a 90-es évek kezdete óta egyre gyorsuló ütemű fejlődési ívet tudhat maga mögött. Érdekes módon a stílus úttörői közül az 1991-ben alapított norvég Funeral soha nem került olyannyira reflektorfénybe, mint az Anathema, a Candlemass vagy éppen a My Dying Bride. A csapat bizonyos mértékben persze el is távolodott a bemutatkozó Tragedies EP-n hallható gyökereitől és egyre növekvő mértékben építette be munkáiba a melodikusabb hangzású zenék világából érkező hatásokat is. A sokak által egyszerűen „funeral doom” stílusba sorolt zenekar kétségtelenül sokat tett a műfaj megalkotásáért és fejlődéséért: annak egyik originátoraként és talán egyik legnagyobb zászlóshajójaként azonban már régóta nem hallatott magáról. A hányattatott sorsú zenekart megalapító Anders Eek (dob) elszántságát a 2000-es évek derekán bekövetkezett tragédiák sorozata (két prominens tag, Einar Fredriksen basszusgitáros és Christian Loos gitáros halála), valamint a tetemes anyagi veszteségek sem vetették vissza. Az ikonikus From These Wounds (2006) megjelenését követően a zenekart olyannyira sikerült talpra állítania, hogy öt éven belül három teljes értékű stúdióalbumot is ki tudtak adni. A Funeral legutóbbi alkotása a 2012-ben megjelent Oratorium volt, amely a szimfonikus zene világba tett komolyabb kalandozásnak tudható be, miközben a csapat hatások és kompozíció szempontjából rendkívül összetett zenéjében a durvább gyökerek is megmaradtak.

A Praesentialis in Aeternum egyfajta szintézise (és talán egyúttal megkoronázása is) a zenekar különböző irányú kísérletezéseinek. Kilenc hosszú év telt el az Oratorium megjelenése óta, mégis a hatodik album, a Praesentialis in Aeternum pontosan ott folytatja a zenei experimentálás nagyívű összegzését, ahol az Oratorium annak idején abbahagyta. Az albumot nyitó Ånd (a szövegek végig norvég nyelven kerültek felvételre!) már azonnal a fajsúlyos filmzenék hangulatát idéző nagyzenekari felvezetéssel indul, amely egyszerre a Candlemass világát felelevenítő harmóniákba csap át. Az albumon éneklő Sindre Nedland a nyitó tételben testvérével, Lars-szal (Borkanagar, Solefald) osztja meg a feladatot: Lars a magasabb, Sindre pedig a mélyebb regisztereket használja ki kiválóan. A Materie-ben szintén csodálatos többszólamú énekdallamokat és kiváló, jól felépített, virtuóz gitárszólót hallhatunk, amely egységes harmóniavilágba fonódik a mindvégig igényesen megkomponált nagyzenekari háttérrel, André Aaslie munkájával. Anders Eek is jól hozza a súlyos dobtémákat: a dobsound (és általában az egész album megszólalása) rendkívül jó, tiszta, ám egyúttal erőteljes is. Az új gitáros, Magnus Olav Tveiten is kiváló duót alkot a csapatban már 2007 (Christian Loos tragikus halála) óta zenélő Erlend Nybø-val. Hangzás szempontjából az egyetlen apró negatívum talán csak az, hogy Rune Gandrud basszusgitárja kicsit mintha túlzottan is a háttérbe szorult volna. Az album második fele aztán átvezeti a hallgatót az igazán hosszú, fajsúlyos tételek világába, ahol az egyes számok játékideje nem egyszer a 8 percet is meghaladja. Ezt ugyan néhányan talán kifogásolják, jómagam azonban se szükségtelennek, se zavarónak nem érzem a jobban, átgondoltabban felépített zenei kísérletek következetes kibontását. Az Erindring I – Hovmod ismét grandiózus szimfonikus harmóniákkal megtámogatott virtuóz gitárszólót tartalmaz, majd az Erindring II – Fall, az Oppvåkning és a Dvelen a maguk nem egyszer talán kissé valóban repetitív, de számomra soha nem unalmas megközelítéseivel szintén felemelőek és elgondolkodtatóak.

Az album összesen hat számból áll, 56 perc teljes játékidővel – a digitális verzió azonban négy további tételt (a Her Til Evig Tid-et, amely a nyitó Ånd utóhangja, illetve a Vekst-et, amely a dupla Erindring prológusa) is tartalmaz. Ezt a két egyébként minőségi művet további két, koncepció szempontjából különálló szám követi, amelyek egyike a Candlemass nagy klasszikusának, a Samarithan-nak a feldolgozása. Talán nem véletlen, hogy ez csupán ráadásként került fel a „normál” album hat tételét követően: az eredeti mű gyászos, megkínzott ám mégis felemelő hangulatát ezúttal kevéssé sikerült visszaadni – a feldolgozás sokkal inkább kelti az erőtlenség és vontatottság benyomását. Mindez azonban semmit se von le az eredeti, hat számból álló album szinte tökéletes kompozíciójának értékéből.

A kilenc év kihagyás a jelek szerint semmilyen negatív hatást nem gyakorolt a Funeral zenéjére.

Kiadó: Season of Mist
Kiadás éve: 2021
Stílus: Funeral Doom
Weboldal: facebook.com/funeralnorway

Tracklist:

  1. Ånd
  2. Materie
  3. Erindring I – Hovmod
  4. Erindring II – Fall
  5. Oppvåkning
  6. Dvelen

Bonus

  1. Her Til Evig Tid (ånd: epilog)
  2. Vekst (erindring : prolog)
  3. Shades From These Wounds
  4. Samarithan

Pontszám: 9

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Kronos Mortus nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.