Professzor Dunwich és az Ő megkésett ’21-es listája

Először is boldog új évet mindenkinek! Mivel mindenki decemberben készíti és osztja meg az adott évre vonatkozó listáját én már ezt hiúságból sem így teszem. 2021-ben nagyon sok jó album volt, sőt rengeteg kiemelkedő, de vannak nálam okosabb emberek, akik azokat listázzák, minden féle szempont alapján. Ezért én nem a legjobb előadókat hozom el, hanem azokat, akiket a 2021-es évben a legtöbbet hallgattam. A lista semmiféle sorrendiséget nem állít fel, egyszerűen csak ABC-be vannak rendezve és a végtelenségig tudnám őket sorolni, ezért csak 10+1+1-et hoztam. Vágjunk is bele!

 

Bëlga
Igazság szerint, ha erről a formációról mindent leírnék, amit csak a neten találok, akkor sem tudnék valóban mindent leírni. A zenei alapjaiknál, talán csak a több síkon mozgó szövegeik a zseniálisabbak. A hozzá tartozó felvett „futrinka utcai gengszter rapper” attitűd egyszerűen leírhatatlan. Bármelyik daluk kerül újra hallgatásra mindig találok a szövegben vagy a zenében valami újat.

 

Conan

A 2018-as Existential Void Guardian albumot olyan szinten rongyosra hallgattam, hogy szavakba nem tudom önteni. Ez a végnélkül hömpölygő kátrányfolyam csak ömlött felém, én pedig szélesre tárt ablakokkal, ajtókkal és karokkal vártam, hogy keresztül folyva rajtam megtisztítson. Legalább 32 alkalommal, vagy ameddig le nem tilt a spotify, a youtube és minden más is!

 

Electric Six

Sokáig gondolkodtam, hogy ebbe a listába végülis az Electric Six, vagy a Bloodhound Gang kerüljön be, de végül az Electric Six mellett döntöttem. Mind a két zenekar pofátlan módon keveri a műfajokat, botrányos és bugyuta szövegeik és video klipjeik vannak, melyek első sorban a polgárpukkasztás és a szórakoztatás oltárán áldoznak. Mégis van egy dolog, ami számomra az egyiket a másik fölé emeli. Az pedig a stíló! Számomra az Electric Six féle kimért kifinomultsággal tálalt kretén humor sokkal jobban üt. Ettől függetlenül a Bloodhoung Gang is egy zseniális banda.

 

Frank Carter and the Rattlesnakes

Mikor Mr. Carter elhagyta a Gallows-t egy világ omlott össze bennünk és a megmaradt romok is meginogtak, mikor meghallottuk a PureLove-ra keresztelt projektjét. Végül lassan becsörgedezett világunk romjai közzé a Frank Carter and the Rattlesnakes. Remekül hozta a Gallows féle disszonáns kapjátok be feelinget, a PureLove-os panaszkodó pop zenét és mindezt megfejelve egy adag angol alterséggel. Frank Carternek remek hangja van, de ez semmit sem érne Dean Richardson puritán és egyben zseniális gitártémái nélkül!

 

Igorrr

A Spirituality and distortion lemez a megjelenése óta egyszerűen nem hajlandó kikopni a lejátszásomból, ami egyébként számomra is rohadt meglepő, de hát ez van. Gautier Serre francia zenész ámokfutása, rengetegszer csapott át öncélú művészkedésben, de ennél a lemeznél, valahogy ez az érzés számomra el szállt, patikamérlegen lettek számolva, a súlyos riffek, az elektronika és a játékos, könnyed zenei dallamok. Ha valaki valóban post-modern zenét ez az album az övé! Ajánlom a lemezhez készült werk videót, ugyanis ott igazán látni az album mögött megbújó kreatív munkát, melyet manapság már nagyon kevés zenekar mer bevállalni, hogy ennyit kísérletezzen.

 

Mádra

A Mádra bemutatkozó lemeze a Bittersweet Temptation To Disappear Completely 2019 végén jelent meg és 2021-es év elsőfelében gyönyörrel eltöltő fájdalommal költözött be kicsiny családunk lejátszási listájába. Nem volt olyan nap mikor legalább egyszer ne hallgattuk volna végig, ezt az igazi nagybetűs Atmoszférikus Black Metal anyagot. A Mádra Bittersweet Temptation To Disappear Completely az a fajta lemez, ami, ha egyszer elkap többé nem enged el! 

 

Mora Prokaza

Black metal és TripHop olyan szentségtelen és undorító keverékét alkotja, hogy azt az üstöt, amiben ezt kifőzték, még a legutolsó borsodi zsákfalu konyhásnénije is csak remegő térdekkel merne megközelíteni. A zene zseniális a szövegeket meg ki tudja… na jó hát google a barátunk, de maradjunk annyiban, hogy bármelyik gettó rapper megirigyelné ezeket a rímpárokat.

 

Rendez-Vous

A Rendez-Vous egy francia post-punk zenekar, akik 2018-ban adták legutóbbi lemezüket, szóval éppen ideje lenne valamit összedobniuk. A legtöbb post-punkbandától eltérően náluk nem csak a depresszív cipőnézegetést kapjuk, hanem azt a bizony dühös és kiábrándult középső ujjat is és mindezt francia eleganciával.

 

Show Me The Body

Egy újabb olyan amerikai hardcore banda, akiknek a műfaji megkötések pontosan azért vannak, hogy lerombolják őket és leköpjék azt a mocskot, mely a pusztítás után maradt. Igazi suttyó cucc, mindenféle művészkedés nélkül az arcodba tolja az utcát és a mindennapi élet kegyetlenségét.

 

Turnstile

Az amerikai ötös fogat tavalyi év második felében nem csak bekopogtatott, de rám rúgták az ajtót mindent felforgattak a lakásban, majd kalapjukat megemelve távoztak. A ’80as évek hardcore zenéjét annyira stílusosan keverik a The Cure és a The Smith féle alter vonallal, hogy azt tanítani kellene, mert iskola példája ez a zenekar a műfajokat átívelő önazonosságnak.

 

+1 Orosz HardBass

Ezért elnézést kérek anyukámék nevében is, akik a világra szabadítottak. Az év végére annyira elkapott a flow-ja ennek az elektronikus szörnyetegnek, hogy munkába menet ezt hallgattam… és munkában… és onnan haza fele jövet… és itthon is…. Szóval a zenéről. Masszív techno alapok, melyre orosz akcentussal tolat néhány srác, olyan szövegeket, melyeket 5. osztályos angol tagozatos „rossz fiúk” írtak. Bájosak és szórakoztatóak a maguk borzasztó egyszerű módján, mint mikor az egyik osztálytársad szülei testvérek voltak, de erről Ő nem tehet.

 

10+1+1 Ricsárdgír

Nehéz szavakba önteni, hogy mi is a Ricsárdgír pontosan. Sokáig kerültem őket. Annyit tudtam róluk, hogy az énekes srác oda jár fősulira ahova én is és többnyire beszívott rajzszakosok hallgatják a zenéjüket, ebből adódóan én feltettem őket a quimby-s polcra és jó sokáig ott is maradtak. Aztán kijött a Szintis Laci című daluk, melyet a Budapest TV-n készült felvétellel promóztak és itt rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem, mert a nagybetűs TRASH-t képviselik Szóval pikk-pakk bepótoltam a lemaradásomat a magukat Fart-Art Popként aposztrofáló zenekart illetően és azóta sem akarnak kikopni a lejátszási listámból. A dalok faékegyszerűek, mégis rettentő stílusosak. A szövegek, pedig milliószor hallgatósak, mert tuti van benne legalább egy poén, ami elsőre nem fog feküdni, de századjára az egyik legzseniálisabb sorként fogsz rá hivatkozni.

 

 

 

 

 

 

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) ópiumbarlang nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.