Fémforgács
Az egyszeri (hozzám hasonló)zenerajongó három dekádnyi tapasztalattal a háta mögött hajlamos azt gondolni, hogy már rendelkezik akkora rálátással kedvelt műfajára, hogy egy több évtizede aktív zenekarokat, ha máshogy nem is, legalább a nevük alapján ismeri. Esetemben most erre a feltevésre cáfolt rá az osztrák Blind Petition csapata. A melodikus metalban utazó bécsi zenekar a hivatalos adatok szerint 1974-től űzi a műfajt, jóllehet a lemezes csapatok táborához “csak” 1987-ben csatlakoztak. Mindeddig hat stúdióalbumot 5 élő, két válogatásalbumot, valamint számtalan single, illetve split anyagot adtak ki. Stílusuk egyfajta svédasztala a heavy metal műfajának, melyen annak minden klasszikus csemegéje megtalálható: hard rock, AOR rock, blues rock, heavy metal, southern metal és még kis vonalakban a power metallal is bepróbálkoztak.
Tekintélyes múltjuk, és annak ellenére, hogy szó szerint a szomszédban muzsikálnak, őszintén be kell, hogy valljam, aktuális válogatáslemezük, a 30 Years In A Hole megjelenéséig még csak a nevükkel sem találkoztam. Ezért sebtében össze is állítottam egy rövidke gyorstalpalót a bandáról. A zenekart Hannes “Fusel” Bartsch énekes/gitáros és öccse, Bertl irányítja, zenéjük a fentebb felsorolt műfajok ötvözete, amire leginkább a melodikus metal jelző a legkifejezőbb. Hosszú évtizedeik alatt a megjelent hat nagylemezük mellett számos koncert is van már mögöttük (ha jól tudom 1989-táján a Lord zenekar vendégeként Magyarországon is jártak). A zenei útjukat számos gyűjteményes és élő anyag is szegélyezte. A jelenlegi szóban forgó válogatásuk egy meglehetősen átfogó képet add a zenekar utóbbi 20 évéről, valamint arról, hogy milyen is volt a metalélet az akkorra már lehullott vasfüggönyön túl.
Igazából nem tartom túl szerencsésnek egy ilyen speciális kiadvánnyal kezdeni az ismerkedést, de ha már így alakult, lássuk, mit kapunk a tizenöt dalos gyűjteménytől! A kiadvány több évtizedet átölelve mazsolázgat a zenekar életművéből, ebből eredően ha a minőség alapvetően nem is, de a keverés és a megszólalás hullámzó. Akad itt stúdió felvétel, élő cucc, remix, szóval minden, ami egy ilyen gyűjteménytől igazából elvárható. A kiadvány nálam célt ért, ugyanis elkezdtem felgöngyölíteni a csapat lemezes munkásságát. Összehasonlítási alapként a hazai mezőnynél maradva a Blind Petition muzsikája azoknak lehet érdekes, akik kedvelik a P. Mobil, a P. Box, a Lord, valamint az Edda korai dolgait. Az osztrák zenekar esetében a kiindulópont a korai (értem ezalatt az első Gillan korszakot) Deep Purple, illetve a Joe Lynn Turner nevével fémjelzett Rainbow. Mind a csapat hangzása, mind a dalszerkesztés erre a két alapzenekarra enged asszociálni.
Akkora hangszeres párbajok persze nincsenek, mint amilyeneket a Lord/Blackmore duó bemutatott a hetvenes évek első felében, a Blind Petition esetében alapvetően egyenes vonalas, pejoratív megfogalmazással, nyugdíjas hard rockról van itt szó, mellyel feltehetően kedvelt vendégek a helyi motoros találkozókon. Ez a zenei világ a vasfüggönyön túl a hetvenes években, azon innen pedig a nyolcvanas első felében élte virágkorát. Manapság az egykori nagy generáció még aktív tagjain kívül már kevesen akadnak, akik ebben a műfajban törnének babérokra. Ahogy a zenészek, úgy a stílus rajongói is kiveszőben vannak. Az elmúlt évek retro hulláma pedig pont ebbe a műfajba nem lehelt új életet, így érdemes megbecsülni az olyanokat, akik ragaszkodnak a stílus alapjaihoz, és hitelesen nyúlnak azokhoz. Ezen a téren pedig az osztrákokban nehéz hibát találni.
A Blind Petition-ék példaképeikkel ellentétben már nem fogják meghódítani az arénák színpadjait, de láthatóan jól el is vannak a füstös rock klubokban. Időgép nélkül is élvezhető veretes hard rock, se több, se kevesebb…
