Anaal Nathrakh – Endarkenment (2020)

Fémforgács

Talán nem kell ecsetelnem, de a 2020-as év valószínűleg mindenki számára nagy változásokat hozott az életében. A mindenre kiterjedő részletekbe természetesen most nem mennék bele, de abban már most megegyezhetünk, hogy felejthetetlen élmény volt. (Ki kinek szájíze szerint.) – Természetesen azért még sem kell mindent oly’ sötéten látni vagy láttatni, hiszen egy új, az elmúlt esztendőd tökéletesen leíró Anaal Nathrakh albummal lettünk gazdagabbak.

Az igazi és azóta is védjegyként működő jellegzetes esszenciáját a zenekar 2007-es keltezésű Hell Is Empty, and All the Devils Are Here albumán véltem felfedezni először. – Talán a klasszikusnak számító Shakespeare-i idézet, s az albumon megjelenő folyamatos dallamosságra való törekvés jelentette a fordulópontot. Hiszen itt a zenekarra jellemző összes zsáner elem: black/grind/industrial egyensúlyba került. – Valószínűleg Mick Kenney zeneszerzőként rájött arra, hogy az extremitás albumról-albumra haladva nem reprodukálható, ugyanis ha az ember eléri a csúcspontot és az ehhez használt eszközeit, már nincs hova továbblépni. De, ha az eddig már bejáratott vonalat tovább ötvözi egy mindenki számára az agyába vésődő dallamosabb főtémával, s csak tovább fűszerezi az elmúlt albumok esszenciájával, akkor szinte a végtelen lehetőségek tárháza nyílik meg alkotó szemei előtt. (Természetesen ez semmiféleképpen sem jelentheti azt, hogy az egyes nóták albumról albumra ne hasonlíthatnának egymásra, amiért a hallgatókban önkéntelenül is felmerül az önismétlés intézménye. – De hamis következtetéseket vonna le magában az is, aki ezután arra gondol, hogy ha már egy Anaal Nathrakh nótát hallott, akkor máris hallotta az összest.)

Fontos leszögezni, hogy a szisztematikusan, albumról albumra felépített zenekari arculat mára már a legkevésbé sem vált ki az emberekből homlokráncolást, mint ahogyan a felböffenő apokaliptikus elemek mostanra már jól elvárt védjegyként jelennek meg. No, de ha már egy újabb opussal lettünk gazdagabbak fussunk is egy laza kört az album körül. A mindent elnyelő semmivel, a nihillel szemben mi egyértelműen a megvilágosodást aposztrofálhatnánk, mint egyetlen megoldást, de nem így az alkotók, akik csavartak egyet a koncepción, és végső döntésként csak a teljes elsötétülést tudják elfogadni. – Egy mindent leíró korrajz magáról az emberről, és a társadalomról. – Semmi reménykeltő, csak vészjósló nyitányok, fékevesztett tempók, eszement hörgés és károgás, valamint a soha ki nem fulladó duplázó. A címadó dal pedig kellően megteremti az album alaphangulatát. Minden elveszett. – S vele együtt mi is. – Akár csak a Libidinous (A Pig with Cocks in Its Eyes) nótánál. No, ez esetben viszont nem éppen a zenei megoldások miatt húzza fel az ember a szemöldökét, hanem a dalszöveget tekintve. – Ilyenkor komolyan szeretné az ember leginkább az alkotó(k) agyát kitenni egy hosszú anatómiai vizsgálatnak. Vajon mégis milyen képek jelenhetnek meg a születendő dalok írása közben?

Valószínűleg ezt a témát próbálja meg tovább boncolgatni a Create Art, Though the World May Perish tétel is, amely egyértelműen a zenekar ars poetica-jára utal, ahol a „Fiat Ars – Pereat Mundus” mondat sűrűn való ismételgetése – a klasszikus „Legyen igazság, még ha belepusztul is a világ!” egyértelmű kifordítása. Ami pedig a Beyond Words nótát illeti, ez az egyetlen egy olyan dal az Endarkenment albumról, amely megoldásaiban bármely más korábbi Anaal Nathrakh korongon elfért volna.

Kétség nem férhet hozzá, a zenekar rajongói számára ez a lemez lesz a 2020-a s év tökéletes zenei lenyomata. A refrének szinte minden eddiginél dallamosabbra sikerültek, bár még ezek ellenére sem könnyen befogadható a korong egy átlagos hallgató számára. Aki viszont szereti a kihívásokban és különös hangulati elemekben bővelkedő albumokat, továbbá kellő alázattal fogadja be a zenei extrémitást, az garantáltan jól fog szórakozni a Dave Hunt és Mick Kenney nevével fémjelzett korongon. (Bár utóbbira kissé orrolok, mert mintha kissé több időt szánna a Make Them Die Slowly hobbi zenekarára.)

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.