Selbst – An Ominous Landscape ’EP (2015)

Fémforgács

Szeptemberben írtam a Selbst gyűjteményes lemezéről, melyen a Sun & Moon Records a Venezuelából indult formáció korai megjelenéseit gyűjtötte egy csokorba. Ha az az anyag a megjelenését követő két év elteltével megérdemelt néhány gondolatot, akkor feltétlenül idekívánkozik az An Ominous Landscape című kislemez is. Mivel mindössze három dalról van szó, gondolkodtam, hogy a szombatonként esedékes EP-s rovatba delegálom a cikket, de végül arra jutottam, hogy ezúttal egy különálló eszmefuttatással tartozom az N. által vezetett formációnak.

A kislemez számomra az utóbbi évtized egyik legjobb black metal kiadványa, másrészt pedig ebben a hónapban ünnepli megjelenésének ötödik évfordulóját. Aki rajta tartja az ujját a black metal ütőerén, feltehetően a két későbbi nagylemez révén már találkozott a Selbst nevével. Bár igazán a formáció nevét címeként viselő debütálás volt az, ami hullámokat kavart a black metal állóvizében, számomra a szóbanforgó EP is ugyanezt a nívót képviseli. A mindössze három, egyenként hét perc körüli szerzeményt tartalmazó anyag 22 percben több minden történik, mint amit egy hasonló stílusú EP produkál. Az egészet az elejétől a végéig  szétfeszíti a kreativitás. Aki először hallja a három mestermű bármelyikét, feltehetően hátrahőköl attól az ötletáradattól, amit N. és társa Frozen (aki jószerivel csak a hangját adja a nagy egészhez) lemezbe préseltek. Ez a monolit nem adja könnyen magát, olyan, mint egy előttünk tornyosuló hegycsúcs. Az utazó tisztában van vele, hogy embert próbáló feladat meghódítani, de ezáltal olyan magasságokba (és jelen kiadvány esetében olyan mélységekbe) juthat, amilyeneket az induláskor nem is remélhetett. A zeneszerző háborgó lelke tükröződik a dalokból, a rengeteg téma, hangulat, ami a három szerzeményben felvonul, legalábbis ezt sugallja. Az ember naívan azt érzi, hogy minden hallgatással közelebb kerülhet a dalok lényegéhez, de ez csak egy ábránd, N. ugyanis távolságot tart mindentől és mindenkitől. Egy ilyen kiadványt meghallgatva nyugodtan hátradőlhetünk, hogy a black metalban még nem lőtték el az összes puskaport. N. önmagában ezzel a kislemezzel bebizonyította, hogy a bonyolult dalszerkezetek ellenére számára nem lehetetlen feladat a megfelelő hangulat elérése. Hangulat nélkül pedig az egész egy üres váz lenne.

A fantasztikus borító Fabio Rincones keze munkája, aki a kezdetektől fogva együtt alkot a zenekarral. A grafikus jellegzetes képi világa a Selbst univerzumának integráns része.

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.