Fémforgács
Az internet útvesztőiben kóborolva az ember néha belefut egy-egy nagyobb ismertségre, elismerésre érdemes zenekarba, esetenként pedig hiába keresgél tudatosan, mégsem kerül nagy hal a hálójába. Az osztrák Titan Killer-rel egy ilyen esetleges barangolásom alkalmával futottunk egymásba, és a találkozás meglepően jól alakult. Esetükben persze nem nagy halról van szó, inkább egy szerencsés fogásról. A csapatról a véletlenek összjátéka nélkül valószínűleg sosem hallottam volna, bár szinte a szomszédban, az osztrák fővárosban muzsikálnak. Kiadói háttér nélkül, pontosan egy éve hozták ki az együttes nevére keresztelt debütáló korongot. Reklámot szerzői kiadás lévén nem tudtak a produkcióba tenni, lényegében annyi történt, hogy szerzői kiadásban útba indították az albumot, lesz, ami lesz alapon. A lemezről a hazai médiában azóta sem olvastam, de talán nem túl késő néhány arra fogékony fül figyelmét felhívni a Titan Killer bemutatkozására.
Az öt éve alakult kvintett heavy metalban utazik,ezzel gyakorlatilag mindent el is mondtam róluk. Itt akár le is zárhatnám az ajánlót, ahogy a srácok sem bonyolították túl a muzsikát, úgy nekem sem érdemes cirkalmas körmondatokat írnom róla… Azért álljon itt néhány keresetlen gondolat; a felállást a nagykönyvben megírtak szerint két gitáros, a ritmusszekció és az énekes alkotják. A basszer a néhai körmendi Total War Fesztiválon is megfordult thrasher Mortal Strike aktuális felállásából lehet ismerős (bár a hazai megmozdulás idején még nem szerepelt a bandában), a többiek ugyan felbukkantak egy-két undergroundnál is undergroundabb helyi csapatban, de egyikük sem ismert muzsikus. Ahogy fentebb is írtam, szimplán heavy metal, amit a srácok bő félórában elővezetnek. Semmi stílusidegen elem, se thrashes kalapálás, se hörgés, se női ének, de (az Intro kivételével) még billentyűk sem, csakis középtempós, együtténeklős nehéz fém, amit az ötös előállított. Kérdezhetnék, hogy mi a jó ebben, nos pont az előbbiek. A csapat ugyanis nem akar többnek látszani attól, mint ami. Az viszont, ahogy előadják magukat, működik, sőt remekül működik. Jók a himnikus refrének, az Accept-es riffek, a hangzás pedig arányos és a szövegek sincsenek különösebben megvariálva, ahogy a borító sem a megszokott photoshop kreálmány. Hogy konkrétumot is írjak, olyasmi ez a lemez, mint a korai Hammerfall, a ragadós refrének és a borítón pózoló spártai harcos révén adja magát a párhuzam a honfitárs Warkings-szel is. A Titan Killer esetében azonban látványos külsőségek sincsenek, csak öt metalarc muzsikál. Végkövetkeztetésként álljon itt egy magvas gondolat: Heavy metal ez, abban a formában, ahogy harminc éve is rajongtunk érte és, ahogy három évtized múlva is szeretni fogjuk! Többet pedig nem is szabad elvárnunk tőlük!
Remélem, hogy ezekben a vészterhes időkben kitartanak a srácok, és nem sorolnak be az egylemezes csapatok népes táborába! Ha így lesz, akkor csak annyit üzenek nekik, hogy a logót mihamarabb cseréljék le egy ütősebbre, a többi alkotóelemen viszont véletlenül se változtassanak, a heavy metalt ugyanis valahogy így szeretem, ahogy a tavalyi korongjukon bemutatják!
Az ajánlót írta: Andris
