Tristwood – Blackcrowned Majesty (2020)

Ötödjére engedték ki a karámból az osztrák fenevadat, a Tristwoodot. Ennek a szép számnak a tiszteletére a banda olyan pusztítást végez a még agysejtnyi szinten is, amire korábban talán mág náluk sem volt. példa. Aki esetleg nem ismerné őket, annak gyorsan leírom, mire számíthat: indusztriális death/black metal keverékre, amiben bőséggel találunk kísérletezős elemeket is. Brutális, grind erejű söprések sokaságából áll a korong, aminek hátterében hol a templomi orgona, hol pedig a 70-es, 80-as évek sci-fi világa köszön vissza a billentyűknek köszönhetően. A néhány dalban hallható, géppel torzított, szerintem rettentő morbid énekhang már csak hab az extrém metal újabb, legyek által körbezsongott süteményén: mintha egy rosszul kalibrált, vajúdó robot osztaná nekünk az észt. Máskor meg úgy hangzik, mintha a mellettünk lévő szobában történő kínzás hangjai szűrődnének át egy apró csövön… Minden esetre IMÁDOM.

Masszív őrületre kell tehát számítani a lelkes zenehallgatóknak, akik ezt a kikapcsolódási formát választják. Erről a kezdetek óta állandónak mondható tagság gondoskodik, akik alaposan összeszoktak az évek alatt, legyen szó bármilyen elvetemült ötletről. A jelenleg öt főt számláló csapat tagjai több hangsáv rögzítését is közösen intézték, így fordulhat elő, hogy egyes billentyűhangok Deimon, míg mások Neru elképzeléseit hozzák közelebb. Ugyanez igaz erre a megnevezhetetlen énekre is, amiből mindenki kiveszi a részét a megfelelő helyen. A súlyos hullámokban támadó gitárhangot Jegger és Neru szállítja, a ritmusszekciót pedig JD és HMG alkotja magabiztosan. Arról meg ne is beszéljünk, hogy időnként befigyel egy fuvola hangja is…

Igazán különleges házasítását hozta létre a zenekar a gépies hangoknak és a nyers death/black metalnak, ahol az elemek nem egymás mellett találhatók, hanem összeolvadva, egymásba fonódva hoznak létre egy olyan cyber rémálmot, ahol androidok forgatják ki egymás belső szerveit, emberre már csak részben emlékeztető eltorzult lények vonaglanak az általuk kicsorgatott bűzös fekete olajban, várva a végítéletet. A roncsok is az alvilágba jutnak, ahol megállíthatatlan zúzógépek és örökké izzó, hatalmas kohók várják őket tárt karokkal… Tehát az elektronikus hangok megjelenésével egyáltalán nem lett kevésbé ördögi egyetlen dal sem, sőt…

Egy ilyen lidérces kép már a nyitó Re-Enthronement Of The Damned pillanatok alatt magával ragadó fergetegében kialakulhat bennünk, ha pedig bekaptuk a pokol gépzsírral bekent csaliját, már húz is minket lefelé a sötétségbe. A címadó tételről konkrétan egy cenzúrázatlan jelenet sejlett fel előttem, amit a Terminator első részének jövőben játszódó képsorait tudta volna egészen más szintre emelni némi gore segítségével.

Felesleges egyébként dalokat kiemelgetnem a mindössze 38 perces, mégis végtelenül sűrűnek ható anyagról, mert mostanában nem hallottam ennyire hatásos extrém zenét. Ha csak nem történik komolyabb esemény, mindenképp bérelt helye lesz az év végi összesítésemben. Ha nem hiszitek, járjatok utána a zenekar bandcamp oldalán, ahol az egész lemez meghallgatható.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.