Hasse Fröberg & Musical Companion: Parallel Life (2019)

Kiadó:
GlassVille Records

Honlapok:
www.hfmcband.com
facebook.com/hfmcband

Tekintve, hogy a skandináv progresszív rock fekete öves rajongója vagyok, kínosan rossz fényben tüntet föl a tény, hogy Hasse Fröberg és Zenei Kíséretének tavalyi lemeze csak most kerül terítékre nálunk. Az úgy volt, hogy akármilyen nagyszabású kincskereső körutakat teszek is a neten, néha egy-egy megjelenés még engem is megtrükköz. A HFMC új kiadványa pl. valószínűleg azzal, hogy egy GlassVille nevű holland (bocs, helyesen: németalföldi) törpekiadónál jelent meg (mondjuk 2015-ös elődje is), így a halandó magyar rajongónak vajmi kevés esélye volt arra, hogy időben értesüljön róla. Talán még most is boldogtalan tudatlanságban élnék, ha a hardrock.hu-n nem olvasok Fröberggel egy interjút. Köszi Hardrock!

A The Flower Kings énekesének projektje egyre hosszabb időt tölt a dalszerzéssel az albumok megjelenése között: először 2, majd 3, most 4 évet kellett várni az új anyagra. Remélem, ebből nem lesz tendencia, bár a rövidesen (november 8-án) megjelenő dupla The Flower Kings lemez azért nem arról tanúskodik, hogy Fröberg munkaetikája évről évre romlana. Ezt cáfolja a "Parallel Life" bőven óra fölötti játékideje is, amelybe ráadásul belefért a 6 részes, közel 22 perces címadó giga tétel!

Korábban már leírtam, hogy a HFMC-t azért érdemes hallhatni, mert arculatában (ha nem is radikálisan) eltér nemcsak az anyabandától (The Flower Kings), de az ahhoz köthető projektektől is (Karmakanic, Transatlantic, Kaipa); hol inkább a norvég Magic Pie-jal mutatva rokonságot, hol a Presto Ballet retró megközelítését képezve le skandináv jellegzetességekkel megbolondítva. Fröberg fátyolos hangja továbbra sem a kedvencem, de megbékéltem vele és ebben a zenei közegben egyáltalán nem idegen. Anton Lindsjö gitáros viszont szokás szerint most is bravúros; minden szólója élményszámba megy.

A számok inkább merengős, hosszan kifejtős jellegűek (ahogy ez a műfajhoz illik), de a közel 70 perc alatt egyszer sem unatkoztam, mert változatos, ötletes, tele van ritmusváltásokkal és jó szólókkal. Bizony, ha egy évvel korábban hozzám kerül a lemez, még a toplistámra is fölkerült volna, mert pl. a tavalyi Dream Theaternél vagy Whitesnake-nál már az első hallgatás után erősebbnek, érdekesebbnek éreztem.

Tartuffe

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Dionysos Rising nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.