Fémforgács
A napokban egy válogatásanyag kapcsán ecseteltem, hogy mennyire jön fel az afrikai metalszíntér. Igen a fekete kontinensen is dübörög a rock és a metal számtalan ága. Beszélhetünk itt a jellegzetes afro-rockról, amiben a klasszikus vonalú hard, pszichedelikus rock, funky rock keveredik az afrikai népzene, folk elemeivel (Jano Band, Lafayette, Ofege), vagy a progresszívebb metal vonalról (Seether, Battery 9, Kongos), és természetesen a modernebb irányzatok képviselőiről is (Kobus!, Infanteria, The Fallen Prophets, Scarab), akik szintén akadnak szép számmal, csak valahogy lassan jutnak el hozzák. És ha el is jutnak, akkor meg meglepetten kérdezzük, hogy ott metal is van? ha-ha. Igen van, és nem is akár milyen bandák. Afrikában is csak úgy mint máshol a heavy metal már a ’70-es években felütötte a fejét, de csak a ’80-as évek közepére erősödött meg a mezőny. Ekkora már főleg a Dél-Afrikai részeket, például Botswana. Angola, Nambia, Madagaszkár szerter endeztek nagyobb rock – metal fesztiválokat. Ez a jelenség Észak és Közép-Afrikában később robbant be, de mára már ott is ezerrel pörög a metal élet. Lehetne itt még mesélni a korai faji és politikai elkülönödésről, mert itt is volt ám bőven, sajnos még vérre menően is, de most nem afrika rock történelem órát tarunk. Aki kíváncsi nézzen utána az ottani történeteknek.
Ha az afrikai metalról beszélünk, nem siklathatunk el a fekete kontinens egyik legjelentősebb death metal zenekarja az Overthrust felet. A Botswana-i zenekar az utóbbi évek nem csak hazájában, de világszerte is a műfaj egyik első számú képviselőjeként vált ismerté. Az old-school stílusú death metalt játszó banda nem csak zenéjében, de megjelenésében is egy jelenség. Koncertjeiken fekete bőrruhákban, a korai trendeknek megfelelően szegecses, vagy töltényövekkel, valamint cowboy kalapokkal lép fel. Ezért is hívják őket a death metal cowboyainak. Dalszövegeikben természetesen ők is a halálról, boszorkányságról, szellemekről, morbid rémtörténetekről, sátánizmusról énekelnel.
A zenekart 2008-ban alapította a jelenlegi énekes-basszusgitáros Tshomarelo “Vulture Thrust” Mosaka, a gitáros Shalton “Spencer Thrust” Monnawadikgang és Gakeitse “Suicide Torment” Botlhalentwa dobos. Kezdeti éveikben a szokásos jammelgetés és a műfaj fanatizmusa hajtotta őket, nem meg, hogy minél jobban megtanuljanak zenélni. Lelkesedésük elő eredménye a 2011-ben megjelent első single-daluk a Freedom in the Dark lett. Ezután csatlakozott hozzájuk Lepololang Malepa, más néven Godfather ritmusgitáros, és Tshepho “Dawg Thrust” Kaisara basszusgitáros. A banda 2015-ben Desecrated Deeds To Decease címmel adta ki első albumát, ami meglepően jó fogadtatást kapott.
A lemezre 9 vérbeli death nóta került fel 18 percben, amik simán hozták a Morbid Angel, Deicide, Asphyx, Cannibal Corpse nevével jelzett régisulis dög szag hatásait, de dalaikban erősen jelenvannak a Bay-Area thrash klasszikus elemei is. Lemezük utáni években még két split-anyagot adtak ki, és számos a nevükhöz fűződő fesztivált is szerveztek. Ilyen például az Overthrust Winter Metal Mania Fest, ami mára már egy 10 éve tartó jeles jótékonysági eseménnyé nőtte ki magát, melynek célja a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyermekek, valamint az afrikai AIDS kampány támogatása. A banda jó néhány európai fesztiválra is lejutott: 2016, 2020 SommerFest. 2017, 2018 – Wacken Open Air, ugyan ezekben az években Holland, Finn, Belga, Német és Svájci turné. A 2018 évüket egy szomorú esemény árnyékolta be. Az év december 25-én dobosuk, Gakeitse “Suicide Torment” Botlhalentwa egy tragikus autóbaleset során életét vesztette, amiben még további öt ember sérült meg. Egy részeg sofőr, pontosabban a zenekar sofőre egy bár előtt a tömegbe hajtott. Suicide Torment helyét nagybátyja Balatedi “Beast Thrust” Folai vette át, akivel már a sóban forgó, és Suicide emlékének ajánlott tavaly októberben megjelent Suicide Torment címet viselő EP-jüket készítették el.
Az EP-re 6 szám került, amik a fentebb említett old-school death metal szellemében fogantak. Ennek a szellemiségnek jó iskola példája a nyitásként szolgáló Victims of Curse daluk koszos, sikálós gyilkos közép tempóban adott mészárlása, amiben Vulture Thrust hol gégemetszett hörgéssel, hol black metalos pokoli sikolyokkal adja elő mondanivalóját. Az ezt követő Territory of Death tempóját tekintve egy kicsit fokozza az őrületet. Fűrészgépszerű riffeik groove-os kaszabolása alá Beast Thrust dobjai remek kis géppuska sorozatokat tesznek, és nagyon jól betalálnak az ős-thrasher jellegű káosz szólói is.
A Gernital Surgery is egy hasonlóan őrült thrash káoszból indul ki, amit némi hatásszünet után a ’80-as évek koszos death atmoszférájával járatnak a csúcsra. Loudest Silence dalukban a tragikus balesetet dolgozzák fel. Szerzeményükben az erősen One (Metallica) ízű instrumentális balladájuk dallamival vesznek végső búcsút Suicide-tól, aminek végre a gitárok torz szólói üvöltik a gyászból fakadó mély fájdalmaikat. És, hogy tovább emlékezzenek az EP címadó Suicide Torment dalában újfent a klasszikus halál bárdjaival csapnak le ránk, csak úgy, mint záró tételük a Kill the Bastard totális pusztításában.
A death metal cowboyai méltón bebizonyította, hogy nem csak holland, német, vagy épp az amerikai, dél-amerikai szintéren erős es az éra. Érdemes figyelnünk a fekete kontinens bandáira. Azt hiszem a közel jövőben remek csapatokat ismerhetünk meg onnan. És, ahogy az elején is mondtam, aki kíváncsi bátran linkelje be az Africa Metal, South Africa Death Metal, Vulture Thrust Metal Magazine, Segregate Existence oldalait.
