2020-05-08

Amy Lee: "Csak arra várunk, hogy új zenét csinálhassunk."

Wasted On You címmel nemrégiben debütált az arkansasi Evanescence vadonatúj dala, amelynek klipje igen különleges módszerrel készült: mivel a koronavírus miatt a csapat tagjai otthonuk biztonságában várják annak enyhülését, telefonjaik segítségével, hétköznapjaikat megörökítve vágták össze a videót. Az együttes áprilisban indult volna közös turnéra a holland Within Temptation társaságában, Worlds Collide elnevezés alatt, ám a járvány miatt ezt őszre kellett csúsztatni.

evanescence.jpg

A dal egyébként hatalmas sikernek örvend a formáció rajongótábora körében, valamint azt is tudni lehet: az Amy Lee vezette banda új albuma még az idén megjelenik, The Bitter Truth címmel. A korong kapcsán a frontasszony elárulta: visszatérnek a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, a gyökereikhez – ha visszagondolunk a 2017-es Synthesisre, azon lemezen főleg régebbi dalok újrahangszerelt változatai kaptak helyet és szimfonikus zenekart is hallhattunk.

94043999_10156868370476786_7128103861050408960_o.jpg

Az énekesnő újfent mesélt a készülő újdonságról, noha a dátum, amikor a The Bitter Truth meghódítja majd a világot, egyelőre még nem ismert.

„Idén fog megjelenni az album, de ki tudja, mikor hagyhatjuk el a házat a koronavírus-járvány miatt? Tehát a hivatalos dátummal még várnunk kell, bár szívesen mondanék pontos napot. Úgy gondolom, meg-megjelentetünk egy-egy dalt, amíg ez a dolog tart.”

 

– kezdte fejtegetni a témát az énekesnő, majd így folytatta:

„Egyre jobban érezzük, hogy kapcsolatba akarunk lépni az emberekkel, a rajongóinkkal. Így működik az élet, élő kapcsolatokkal. E pillanatban a szobánkban vagyunk – meg akarjuk tapasztalni a zenét és együtt érezni azt, és ez nagyon hiányzik. És tudom, hogy rajongóink nagyon hosszú ideig vártak tőlünk egy új albumra. És minden rossz hír után egyetlen mondatunk van, amellyel az ellenkezőjét tudjuk éreztetni: >>Csak arra várunk, hogy új zenét készíthessünk.

A Wasted On You és annak kisfilmje apropóján további gondolatokat osztott meg Amy:

„Nyilvánvalóan nem promotálhatjuk a további új zenéket, ahogy szeretnénk. Ez nagy hátránya a dolognak. Nem mehetünk játszani a ” Wasted On You „ -t, most éppen hogy csak élünk – nem a késő esti koncerteken vagyunk, hogy a dalt játsszuk, vagy bármi, amit személyesen teszünk, hogy az emberek zenét hallgathassanak. Valószínűleg nem vagyok az egyetlen ember a világon, aki így érez most. A Wasted On You klipjével a mostani helyzetünket, a valódi életünket akartuk megmutatni.”

– zárta mondanivalóját.

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Lemezmegjelenés: Neil Young – Homegrown

2020. május 29-től lesz elérhető Neil Young lemeze, amely, bár 1975-ben készítette, ezidáig kiadatlan maradt. Az előadó úgy nyilatkozott róla, hogy a kiadvány „a ‘Harvest’ és a ‘Comes a Time’ közötti hallhatatlan híd”, amely tökéletesen leírja a tizenk…

Axel Rudi Pell: Sign Of The Times

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2020

Kiadó: 
SPV / Steamhammer

Weblap: 
www.axel-rudi-pell.de

Stí­lus: 
hard rock

Származás: 
Németország

Zenészek: 

Axel Rudi Pell – gitár
Johnny Gioeli – ének
Ferdy Doernberg – billentyűs hangszerek
Volker Krawczak – basszusgitár
Bobby Rondinelli – dob

Dalcí­mek: 

01. The Black Serenade (Intro)
02. Gunfire
03. Bad Reputation
04. Sign Of The Times
05. The End Of The Line
06. As Blind As A Fool Can Be
07. Wings Of The Storm
08. Waiting For Your Call
09. Living In A Dream
10. Into The Fire

Értékelés: 

Axel Rudi Pell legnagyobb erénye, hogy több mint 30 éve megbízhatóan szállítja 1-2 évenként a Rainbow hatású lemezeket, és mivel a germán gitáros szóló pályafutásának kezdete, azaz 1989 óta Ritchie Blackmore csupán egyszer adott ki Rainbow-lemezt (1995-ben), nekünk, ezt a fajta muzsikát kedvelőknek igen nagy szükségünk is van ezekre a pótszerekre. Mert pótszerek ezek csupán, zenei alkoholizmus a hiány elviseléséhez.

És Rudi jól imitálja Blackmore-t, használja a manírjait, átveszi a stílusát, leszerződteti a dobosát, de ettől még nem válik Blackmore-rá. Pedig mintha egyre görcsösebben akarna! Az előző lemezen sikerült egy Black Night-nyitányt farigcsálnia a lemez húzónótájához, a Wildest Dreamshez, most elkapta a Kill The King intró riffjét az első kislemezes nótához, a Gunfire-höz. De sebaj! Épp az ilyen áthallásoktól lesz Blackmore-szerű az élmény. De csak „szerű”.

A szokásos semmitmondó intró az unalmas szintetizátor-kórussal csupán arra jó, hogy legyen mire bevonulni majd a koncerteken. A dalok most egész jól sikerültek, bár ez nem mérvadó. Az általam leggyengébbnek tartott ‘Game Of Sins’ érte el állítólag a legjobb eladásokat. A törzsközönség ki van éhezve erre a muzsikára, ezért kritikátlanul fogadja el és habzsolja a pótszereket, nem ügyelve azok minőségére. A szövegek most is a tipikus sablonok, amiket egy német ír angolul: Bad Reputation (a Nasty Reputation után?), Sign Of The Times, Wings Of The Storm, Living In A Dream vagy éppen a példaképei által már 1971-ben elsütött Into The Fire. Persze csak a cím ugyanaz, ez nem egy Deep Purple-feldolgozás. Tudod, csak pótszer.

A Bad Reputation – béna szövege ellenére – egy remek Carousel-szerű koncertnóta. Márpedig a Carousel nálam benne van a legjobb öt ARP-nóta közt, szóval csak így tovább! A Wings Of The Storm elején azzal a kis sikálással próbál új színt vinni a zenébe, kár, hogy pár másodperc után megunva visszavált a hagyományos ARP-stílusra. A Living In A Dreamben viszont egy kis reggae-t is elereszt és ezt bő egy percig bírja, utána megint átvált a szokásosra. Pedig meghallgattam volna egy olyan Tokyo Nights-féle (Krokus) reggae balladát tőle! De így sem tudok rá haragudni, mert igen kellemes dal, kis Look At Yourself (Uriah Heep) utánérzéssel, köszönhetően a telitalálatként süvöltő, és bőven adagolt Hammondnak. A záró Into The Fire pedig, mint mondtam, nem Deep Purple, ellenben kasmírosan simogat. Az As Blind As A Fool Can Be egy jól megírt, gyönyörű ballada, Gioeli sziporkázik, a következő ‘Ballads VI’ válogatás ékköve lehet.

Ferdy Doernbergnek viszont le kellene már cserélnie a szinti hangszíneket, mert idegesítően gagyi némelyik. Ennyire nem kellene a 70-es, 80-as éveket majmolni, vagy ha mégis, akkor legalább azt a Hammond-hangszínt kapja elő sűrűbben, amivel a Gunfire elejét is megbolondította, vagy amit a balladában nyom.

Összegzés: 

Köszönjük, Mr. Pell! Bő 30 éven át szállítottad a pótszereket nekünk, Rainbow-rajongóknak. Ez se rossz, sőt, talán jobb, mint az előzőek, de az a helyzet, hogy a 2020-as év Rainbow-lemezét már megírta más. És ha azt hallgatom, rá kell jönnöm, hogy a pótszer csak az elvonási tüneteket enyhíti, nem helyettesíti az eredetit.

Dátum: 
2020. május 8

Pontszám: 
7.5

Szerző: 
CsiGabiGa

Steve Von Till

Steve Von Till – nyáron új szólóalbum

No Wilderness Deep Enough címmel augusztus 7-én érkezik a Neurosis énekes/gitárosa Steve Von Till új szólóanyaga, amiről elsőként Dreams of Trees dalával lehet megismerkedni. Steve szerint az új album “a személyes vágyakról és veszteségekről szól, valamint azokról a szerelmekről és bizonytalanságokról, amelyekkel mindannyian együtt érezünk, élünk“. Steve Von Till – No Wilderness Deep Enough (Neurot Recordings) 1. […]