Lady Beast – The Vulture’s Amulet (2020)

Ha az amerikai heavy metalnak volt új hulláma, akkor azt a XXI. század első évtizedének fordulóján feltűnt zenekarok verték fel. Közéjük tartozik a pittsburghi alapítású Lady Beast is. A zenekar az öreg kontinensen nem igazán ismert, pedig idén már a negyedik nagylemezükkel jelentkeztek. Az első két albumuk nemes egyszerűséggel I. és II. címmel jelent meg, kisebb kiadók színeiben, a harmadik lemezt, a 2017-es keltezésű Vicious Breedet viszont már a jó nevű Cruz Del Sur gondozta. Sikerült is elhinteni a banda nevét a heavy metal undergroundban. Az idei albumot ismét kiadóváltás előzte meg, a The Vulture’s Amulet ugyanis április elején a főként black/thrash/speed vonalon mozgó Reaper Metal Music istállójánál látott napvilágot.

Lady Beast… A név alapján nem nehéz kitalálni, hogy egy női énekes vezette zenekarról van szó. Deborah Levine 2009-ben indította be a csapatot. Az eltelt évtized során hangszeresek többször is cserélődtek körülötte, legfrissebb igazolásuk a napokban csatlakozott Amy Bianco basszusgitáros. A csapat saját muzsikáját nemes egyszerűséggel heavy metalként definiálja. A műfaj kereteit valóban tiszteletben is tartják, nincs semmilyen kilengés, stílusidegen elem. A hőskor zenekari közül a közelmúltban új életre kelt belga Acid, illetve a német Warlock első két lemeze lehet jó kiindulási alap a Lady Beast stílusának behatárolásához. A pályatársak közül pedig a Savage Master irányvonala áll közel a csapathoz. A negyven perces játékidőn kilenc dal osztozik. A színvonal az egész lemezen egyenletes, nincsenek gyengébb dalaik, viszont ebből eredően kiugró nótával sem sikerült előállniuk. A nyers heavy metal dalok középtempóban, illetve azon kicsit gyorsítva haladnak. Deborah hangja nem az áriázós, kiművelt női ének, hanem a zenéhez hasonlóan nála is a nyers, zsigeri megközelítés a jellemző. Esetenként hamis hangok is becsúsznak, de a lendület viszi tovább a nótákat, így ezek nem lehetnek zavaróak a sokat hallott füleknek. A hangzást sikerült olyan jól belőni, úgy, hogy nem mondhatók kifejezetten retrósnak, de nincs is agyon kompresszálva a lemez. A borító is passzol a stílushoz, a képvilága a Savage Master előző lemezének frontját idézi.

Deborah és zenésztársai tehát azt mutatják be, hogy miként értelmezik a heavy metalt, se többet, se kevesebbet. Akinek ez elég, bátran próbálkozhat a negyedik Lady Beast lemezzel, a zenei finomságokat, progresszív dalszerkezeteket, technikai bemutatót, netán újításokat keresők pedig messzire kerüljék el a keselyű amulettjét!

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.