Cadaveres – Ez a rap/metal anyag egy kis kirándulás

A Cadaveres kapcsán mindig számíthatunk valami meglepetésre, váratlan kiadványra, a nagylemezek után ugyanis rendszeresen előállnak különféle remixekkel, esetenként speciális EP-vel. Friss kislemezükön hat dalban mutatják be, hogyan értelmezik a rap/metalt, mindezt magyar nyelven. A kiadványról a zenekarvezető Körmit és a basszusgitáros Balit kérdeztem ki, érintve néhány további aktualitást is!

Sziasztok! Legutóbb decemberben beszélgettünk. Az akkori interjúban Körmivel általános zenekari dolgokról, illetve személyes témákról volt szó. Most azonban a friss kiadvány ad okot a kérdezz-felelekre. Rap/metal, ráadásul magyarul… Honnan jött ez az ötlet?

Körmi: Ez egy viszonylag régtől dédelgetett tervünk volt. Több éve folyamatosan beszélgetünk erről. A StreetRoyal két tagjával, Gusztávval és a Rolival tulajdonképpen évek óta munkakapcsolatban vagyunk, így kerültünk közel a megvalósításhoz. Róluk az évek alatt szépen lassan kiderült, hogy nagyon szeretik a metal-t,  a rockzenét, a Five Finger az egyik kedvencük. Megvoltak tehát a közös szálak. Aki ismer minket, tudja rólunk, hogy mi meg kedveljük a rap műfajt is. Tulajdonképpen évek óta beszélgettünk arról, hogy jó lenne egyszer valami közöset összehozni. Megvannak a közös hatásaink is….sokszor felemlegettük a Judgment Night filmzene albumot, amit ugye sokan ismernek. Ez egy nagy hatású mérföldkő mindannyiunknál.

Sokan tudják rólunk ezen kívül, hogy szeretünk rap zenekarokat – főleg Bali – és egy csomó közös kedvencünk is van pl. House of Pain, Cypress Hill és ezek kapcsán is többször felmerült, hogy jó lenne végre valami közöset csinálni. Először csak egy nótában gondolkoztunk, aztán végülis egy öt számos anyaggá formálódott ez a közös kis projekt.

Nem tudtam rólatok, hogy vannak rap hatásaitok is… Mikor nyitottatok a műfaj felé?

Körmi: Az első ilyen hatás tulajdonképpen az Anthrax zenekar és a Public Enemy  közös, I’m  The Man című nótája volt. Én már akkor nagy Anthrax-es voltam. A Sreading the Disease és az Among the Living lemezek után 1987-ben jött ez a kislemez és a klip. Ez volt az első ilyen jellegű videóklip, amit láttam. Ezerszer megnéztem. Ekkor már ismerkedtem a PE-vel, később jött az Aerosmith és a Run DMC, a Walk this Way dallal. A tesóm akkor már rap zenéket nyomatott a közös szobánkban, így volt áthallás. Később aztán jött az akkori kedvenceimmel az emlegetett filmzene album. Biohazard, Slayer, Ice-T, Faith No More, stb…..gyönyörű.

Bali: Amikor 12-13 évesen lejártunk a tatabányai Bárdos Gimnázium kosárlabda pályájára dobálgatni, ami egyébként ott volt a lakótelep szélén ahol felnőttünk, ott kialakult egy olvasztótégely. Akelások, punkok, rapperek, Machine Headeses, elektrós arcok mind ott tobzódtak. Emlékszem, hogy akkoriban ez úgy ment, hogy a legbátrabb ment  a gondnok lakásához bekopogni, hogy ne engedje ránk a két németjuhász kutyáját (mert volt pár suttyó, aki rongált ott szépen a szabad idejében). Szóval hallgattuk a zenéket, aggódtunk a nyolcadikos matek feladatokon, terveztük, hogy kit hová, melyik középiskolába vesznek fel. De a zene szeretete mindenkit összekötött, nem számított, hogy Immortal, vagy 2 Pac…, és ez nekem nagyon hiányzik.

Lényegében 14 éves koromig a Cypress Hill vitte el az agyam, aztán 1999 őszén a gimiben volt egy osztálytársam, akivel elbizniszeltem a Korn: Issues lemezt egy House Of Pain pólóra és ott el is dőlt a játszma. Pedig tudtam, hogy a két zenei műfaj ugyanoda tart. 25 éves koromig jól behatárolhatóan megvoltak a korszakok, hogy többségében milyen stílusi zenét hallgattam. Aztán 25 felett már toltam mindent egy ”mappába”, leszartam, ha az mp3 lejátszó a Nasum után bekevert egy Nas-t.

Az új EP-t először hallgatva, konzervatív metalosként megnyugodtam, hogy a gitárjaitok továbbra is horzsolnak. A zenei alapok határozottan metalosak! A dalszövegek viszont jó sűrűek lettek. Értem ezalatt azt, hogy számonként nem nyolc-tíz sorral operáltok. Ki írta a nóták szövegeit? 

Körmi: A nótáknál általános koncepció volt, hogy a zenei alapokat a Cada hozza, a szövegekért és a fő éneksávokért pedig az aktuális dalokhoz kapcsolódó rapperek voltak a felelősek. Egy szám kivételével a StreetRoyal zenekar két tagja énekli a fő vokálokat, egy nótában pedig közreműködő Riddler és Bogyó a Beerzebub zenekarból. Ezen kívül a legtöbb nótában vannak dallamos refrének, amiben Zsoltit (Pápai Zsolt – Cadaveres) hallhatjuk. Mindenképpen magyar szövegekben gondolkoztunk. Szerettük  volna  magyarul viszont hallani ezeket a sorokat, amik a legtöbb helyen komoly mondanivalót hordoznak. Ezt fontosnak éreztük. A rapperek a saját szövegeiket maguknak írták, nem volt ez másként most sem. Részünkről egy-két kis szövegrész készült még a nótákhoz.

Az új EP egyben egy baráti összejövetel is! Vendégek sora szerepel az anyagon. Kik ők és a hangjukon túl szerzőként is hozzájárultak-e az adott dalhoz?

Körmi: Igen, vannak további közreműködők, vendégek. A Don Gatto zenekarból Budavári Zoli, Besnyő Gabi a Nova Prospect-ből, Lucsányi Milán a Sleepless, illetve az Omega Diatribe tagjaként, valamint Gabó Ádi is közreműködő. Őt az első két Cada lemezről ismerhetitek. Voltak még ötleteink vendégekre, meg is kerestünk még további arcokat, eddig jutottunk.

Énekes mellett a közelmúltban stúdióváltás is történt a Cadaveres-nél. A banda motorjaként mik az eddigi tapasztalataid ezeken a területeken?

Körmi: Sokan tudjátok, hogy az első Cadaveres lemez, tehát 2005 óta Varga Zolival dolgoztunk és stúdióztunk. Először a Bakery-ben, majd a SuperSize stúdióban, Érden készültek a Cadaveres lemezek, kislemezek. Zolinak a zenekarozás mellett rengeteg az elfoglaltsága és stúdiós munkája is van. Ebbe mi már nehezen fértünk bele, nehezen tudtunk időpontokat egyeztetni. Nem fértünk bele a határidőinkbe sem, ezért kerestünk egy másik stúdiót, új embereket. Az ő javaslatára kezdtünk el együtt dolgozni Kikivel Budaörsön, illetve a No Silence stúdióban Simon Istvánnal, Gyulán. A lemezhez a gitárokat Hájer Gergő rögzítette a saját stúdiójában, az énekrészek pedig több helyen készültek.

Az EP irányvonala befolyásolja a következő Cadaveres nagylemezt? Hogy haladtok a friss albummal? Jelenleg mit tudtok elárulni róla?

Körmi: A rap/metal anyag egy kis kirándulás volt ugyanúgy, ahogy a többi kislemezünk is, akár a Hazai EP akusztikus megközelítése vagy az elektronikus DigitalStream lemezünk. Úgy gondolom, hogy a tavalyi Si(g)ns kislemezünk kijelölte az utunkat, azon haladunk tovább. Nemsokára visszatér a keménykedős Cada!

Bali: Ez a rap/metal fúzió tényleg egy nagyon régi tervünk volt, ha a 2005-ös induláskor nem is volt kimondva, de egészen az eleje óta beszéltük Körmivel, hogy meg kéne csinálni, szigorúan projekt jelleggel. Csak nem találtuk meg a megfelelő alanyokat, akiket aztán Körmi szervezett be egy civil munkakapcsolat okán.

Visszakanyarodva a kérdéshez, semmiféle rap hatás nem lesz az új Cada lemezen. Van egy nagyon agresszív dobosunk, akinek a fanatizmusát szeretnénk kamatoztatni a dalokban, Zsoltinak pedig egyszerűen megparancsoltuk hogy csak ordítania szabad, minimál énekléssel. Én ezt szerződésbe is akartam foglalni, de Péter azt már túlzásnak gondolta. Március óta nem volt próba a kijárási korlátozások miatt, úgyhogy mindenki e-mailben küldözgeti az ötleteit. Azok alapján, úgy, hogy a témák fele még nem volt egyben eljátszva, azt tudom mondani, hogy azért ez egy tufább/agresszívebb anyag lesz az előzőkhöz képest.

A visszakanyarodást azért nem mondanám, mert akkor mindenki az első két lemezhez hasonlítaná. Ez itt a zenekar harmadik érája, Zsoltival és Vincével. A bőrünkből mi, a maradék három hülye (Én, Körmi, Kálmi) nem tudunk kibújni, nem fog senki előállni egy deathcore riffel. Itt most az van, hogy a két jómadár erősségeire építve kihozzunk egy olyan lemezt, ami mind az ötünknek tetszik.

Visszatérve a rap/metalhoz, az Anthrax Public Enemy-s projektjét követően a 90-es évek elején sok ilyen próbálkozás volt, az általad már említett Judgement Night filmzene album kifejezettem erre a koncepcióra épült. Körmi, mely lemezeket tartod kiemelkedőnek erről a vonalról?

Körmi: Úgy gondolom, hogy a rap és metal fúziókból fejlődött ki jópár zenekar, aztán ezt egy egész műfaj követte és fejlődött ki belőle a nu metal… talán. Itt megemlíthetjük a Limp Bizkit első lemezét, ami nagy hatással volt rám. Követtük Ross Robinson munkásságát, aki akkoriban óriási lemezeken dolgozott, (Slipknot, Sepu, Machine Head, stb...) így kerültünk kapcsolatba az első Limp Bizkit-tel, csakis miatta, de nem bántam meg. A Stuck Mojot kell még feltétlenül megemlítenem, ami örök kedvenc nálam.

Egy zenekari interjúban sajnos manapság megkerülhetetlen a mindenki életét felforgató veszélyhelyzet. A Cadaveres idei terveit mennyiben írta át a vírus?

Körmi: Egy csomó minden dolgot megváltoztatott, felülírt a vírus. A tavaszi, nyári koncertjeinket ugye mi is kénytelenek voltunk lemondani, de így az EP megjelenésével kapcsolatban legalább nagyon sok időm volt a promócióra. Sokkal jobban és többet tudtam foglalkozni vele, több interjút adtam, több portált kerestem meg, illetve minket is több portál keresett meg emiatt. Emellett volt időnk írni a következő Cadaveres lemez zenei alapjait, amivel nagyon nagyot haladtunk. Kálmán is rengeteg témát, ötletet hozott, szuper demókat csinált otthon, de nekem is sokkal több időm volt gitározni. Elég jól állunk, úgy néz ki, hogy az anyag gerince összeállt. Ha minden jól alakul, akkor a nyáron már elindulnak a dobfelvételek, télre szeretnénk kihozni a hatodik Cadaveres lemezt, ami szerintem remek 15. szülinapi ajándék lenne mindenkinek!

A facebook oldalatokon láttam, hogy zenekari maszkokkal is készültetek…

Körmi: Igen, nagy sláger lett, de inkább annak örültem, hogy a maszkok mellé sokan rendeltek az új EP-ből is!

Az otthonaikban ragadt metalosoknak az új Cadaveres EP mellett milyen friss lemezeket tudtok ajánlani? Balázs, hogy állsz a saját lemezekkel?

Körmi: Mostanában ezeket hallgatom itthon: Life of AgonyThe Sound of Scars, Alice in ChainsRainier Fog, ToolFear Inoculum, Stuck MojoSouthern Born Killers, MordredThe Next Room, Municipal Waste Slime and Punishment, DevildriverWinter Kills, D.A.D.A Prayer for the Loud, MetallicaHelping Hands

Bali: Nagyjából a spotifyon hallgatok zenéket. Az új Apey szólódal félelmetesen jó. Az Insane-től a Concord lemez nálam mostanában megint nagy sláger. Itthoniak közül, ha valaki akar nyitni a frissebb hip-hop felé, akkor az utolsó Gege, vagy Slow Village lemezeket is bátran ajánlom. Egyébként most pont bele is túrtam a telómba, hogy mik vannak letöltve.

Uhh, bazz… Beneath The MassacreFearmonger, az újdonságok között találtam hazafelé, a HÉV-en ülve. Két megálló után konkrétan azt éreztem, hogy valakit meg kell ölnöm… Zseni. Volt még az uccsó Infant Annihilator, beszartam tőle a gyönyörtől. Tudom, a trve arcok kivannak, de szerintem ez a két kretén tényleg csak unatkozott és írt egy lemezt. Pár hete elérhetővé vált a The Chronic lemez Dr. Dre-től, na az nálam, amikor takarítom a pecót, nagyokat szokott menni.

A saját zenéket, miután megjelentek már nem nagyon szoktam meghallgatni. Max. akkor, amikor valakinek baszó hangfalai vannak pl. a kocsijában, akkor megkérem, hogy flexeljük le egyszer a dalokat, hogy halljam, hogy komolyabb cuccon hogy durran meg. Kedvenc Cada albumot meg nem tudok mondani, mindegyik egy adott korszakra emlékeztet, különböző érzéseket kelt bennem, már emlékek, élethelyzetek. Erre képtelen vagyok válaszolni… Legyen mondjuk a Versus

Az interjút késztette: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.