Ajna – Rengeteg (2020)

Ha eddig nem is, az utóbbi hónapokban annál többször találkozhattunk a kondorosi Ajna zenekar nevével. Az  instrumentális, kísérleti progresszív rock vonalon mozgó trió 2010 óta létezik, és mondhatni nem igazán kapkodták el első albumának megjelenését. Rengeteg címet viselő debütáló nagylemezük április 9-én jelent meg a finn Inverse Records kiadásában, ami egy meglehetősen masszív átfogó képet add az egyéni stílussal és atmoszférával dolgozó zenekar eddigi 10 évéről.

Az albumukra 9 tétel került fel közel 50 percen. A természet képeiből kibontakozó impulzív lüktetésű címadó tételük egy erős virtuóz groove megoldásokkal felspanolt post-rockos lebegést nyújt, ami tovább folytatódnak a pattogósabb, lendületesebb B’ címet viselő tételük prog -metalosabb, szigorúbb zakatolású etűdjeiben. Az Eta Cariane egy kozmikus hangulattal átitatott röpke betétke, ami egy pillanatnyi felkészülési időt add az őt követő Spirál robbanékony, feszes katonai menetekhez hasonlítható progresszív, Fúziós jazz-metalos dinamikájához. A dal Tool és Primus hatásait nem lehet nem észrevenni, de ezzel semmi baj. Egy egyedi komplex megfogalmazású zenei őrület lehet részünk, aminek jól kidolgozott dallamszerkezete, ahogyan a címe is mutatja, spirálról spirálra csavarodik, bonyolódik egymásba.

Nyergelt táltos kancacsikók bevezetőjében ismételten előjönnek a természeti hangképek és az ambient hatások, amik egyfajta pszichedelikus, enyhén space rockos delej sugárral vonják körbe a játékosan szaladó könnyed, szellős gitártémákat. A dal közepén jön egy kis progresszív csavar, amiben megmaradnak ugyan a gitárok játékosságai, de mégis egy komorabb érzeted adnak a téma befejezésnek. Ez a komorabb vonal fent marad az őt követő Hekate funky-jazz alapokra helyezett törékeny, égies tisztaságú üveghangjaiban is, melyeknek van egy álomszerű, vagy inkább filmbetétszerű sodrása, amik aztán az időközben kibontakozó, több szálon futó dallamamok kavalkádjaiban futnak tovább. Sőt mi több, ezek álomszerű hangok valamilyest a Turba könnyebb, enyhén népzenei ihletésű soft rockos témáit is átjárják. A már korábban említett Tool-os érzet, valamint a basszus uralta dallambonyolultság újra visszatér a Serian összetett komplex “jazz-folk-progresszív” megoldásaiban, amiket újfent metalosabb riffekkel zárnak rövidre. Zárásként pedig a Zsuzsi mozog rövidke témájában újra jön az üveggitár légies lebegése, és az art-rock játékos, könnyed varázslata.

Az Ajna egy tökéletes átfogó albumot, mondhatnám azt is, hogy válogatást adott eddigi 10 évének munkásságából, ami egyben tökéletesen lefedi a jelen hazai poszt-rock, valamint kísérleti progresszív zenei éra perifériáját. Ami igaz nem egy nagyszámú bázist tudhat magáénak, de annál érdekesebb, egyedibb színfoltjai vannak. Az egyik ilyen az Ajna trió, akiknek nevét remélhetőleg mára már a szomszéd falun is túl jól ismerik.

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.