Kinyílt a veretikül: Behemoth, Slipknot, Papp László Aréna 2020/02/04

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás. 

A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is megtámogatta. Kígyók kígyóztak, a rock katonái újra együtt voltak, hogy stílusosan fogalmazzak. A jó 40 perces sorbanállás után egy gyors merch-csekkolás, aztán megláttam az árakat, majd a 12000-es pólókat látván inkább megindultam a színpad felé és azon morfondíroztam, ennyi pénzből hány hamburgert tudnék venni a Balatonon. 

A Nergal által vezetett lengyel Behemoth koncertje abszolút kapóra jött, mert épp mostanság tervezem elkezdeni Darski mester biográfiáját, szóval kis hangulatfokozó gyanánt igen jól jött a sátáni mise.

 

Ha lemezen nem is annyira jön át nekem Nergalék komor death/black metal-ja, azt kell mondjam, élőben azért közel álltam a magam alá szaráshoz. Olyasmit kaptam, amire számítottam: egy vérprofi, teátrális luciferi misét a pokol legbüdösebb, legmélyebbre gyökerező kénköves bugyrából. Hihetetlen gonoszság sugárzik lengyel barátaink muzsikájából, néha már azt hittem, valami brutál filmben vagyok. 

Blastbeat, reszelés, aratás, hupákolás, tripla fordított keresztek, ahogy kell. Nem sokat szaroztak, konfer se igazán volt, csak 40 percnyi színtiszta Behemoth. Hálátlan dolog lehet egy ekkora nevű bandának nyitni a Slipknot előtt, bár nekem úgy tűnt, egészen beérezte őket a közönség. Nyilván ennyi játékidőben szinte lehetetlen egy átfogó életművet színpadra vinni, ám nekem, mint ex-Behemoth-szűznek abszolút átjött, mi fán terem a lengyel extremitás.

A legkatartikusabb pont talán az Evangelion korong egyik alaphimnusza, az Ov Fire and the Void, bár a The Satanist alaptétel Blow Your Trumpets Gabriel is meglehetősen vitriolosra sikeredett.

Blastbeat-hegyek, sötét riffek uralták ezt a szerény háromnegyed órát olyan dalokkal, mint a fentebb említett két remekmű, vagy a Bartzabel, a Rom 5:8, esetleg a Daimonos. Inferno dobos most is kitett magáért, elképesztő precizitással hozta a tételeket. 

Az egyetlen, számomra fájó pontnak a hangzás bizonyult, de erről hamarosan beszélek még. A lengyel vész után egy hosszabb átszerelés, melyet gigaméretű Slipknot függöny takart. Mekkora merch-ötlet?!!? Slipknot-os függöny a hálószobába…


A telefon és szelfi-hadakat egy ismerős intro törte meg: az AC/DC klasszikus For Those About To Rock, majd eztán kaptuk is az arcba majdnem 2 órás veretést. A friss We Are Not Your Kind korong turnéja gyanánt elvileg ez egy lemezbemutató buli volt, viszont egy ekkora gépezetnél már szinte muszáj előrántani a best of jellegű szettet, szóval a tizenakárhány nótás repertoár inkább a klasszikusokra épült, mint például a Disasterpiece, Before I Forget, Psychosocial, Duality, Wait And Bleed, (sic), People=Shit és még sorolhatnám. 

Megmondom őszintén, mint friss Slipknot koncertlátogató, nagyon tartottam tőle, hogy a zene a tempó rovására fog menni, ahogy láttam az utóbbi idők videóin is, de kellemes csalódás volt hallani a stenket és “fegyelmezett” zenélést. Nem voltak szarráütve, elsietve a dalok, hanem teljesen igényes, követhető zenélést hallottam. Jay Weinberg dobos abszolút energikusan hozza akár Jordison, akár a saját témáit. Csatlakozásával szerintem egy kicsit talán még extrémebb is lett az amerikaiak amúgy is extrém zenéje. Néha már azt hittem, valami Cannibal Corpse koncerten vagyok, annyira pofán csapott a blast beat. 

Voltak mondjuk számomra felfoghatatlan színpadi elemek, mint pl: a Depeche Mode/Duran Duran-féle 80-as évek hangulatát idéző LED-hegyek, illetve a gyakran felvillanó synthwave-es neonszínek. Ezzel tulajdonképpen nem is volt probléma, csak kicsit stílusidegennek éreztem. 

Ami egy kicsit több kérdést felvetett bennem, az a kissé túltoltnak tűnő perkás szekció jelenléte volt. Alap, hogy Bohóc barátunk üti-veri, mintha az utolsó napját töltené a bolygón, viszont szerintem pont elég, ha egy van belőle. Végülis az történt, hogy kaptunk a színpad másik szélére egy Bohóc-klónt, aki a fura mozdulatokon kívül nem sokat tett hozzá a show-hoz. Lehet, hogy csak én vagyok hülye és még nem nőttem fel ehhez, de számomra ez túlzásnak tűnt. Illetve volt egy emberünk, aki amolyan Esőtánc jelleggel fel-alá ugrált, mint aki egy ütősnek ígérkező LSD kiránduláson vesz részt.

Corey Taylor és társai amúgy abszolút kitettek magukért, hozták, amit kell és utálom ezt mondani, de a hangzás miatt néha már élvezhetetlennek tartottam a bulit. Gitárokból voltaképp semmit nem hallottam, csak egy nagy adag kását. A dobokon már-már panterai reverb, basszusgitár konkrétan eltűnt a nagy masszában. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy ez nem törvényszerűen a hangosító hibája, sőt, még csak a helyé sem. Az a helyzet, hogy egy ilyen jellegű kőkemény metal zenekart igen nagy kihívás egy ekkora arénában érthetőre hangosítani. Egyszerűen nem alkalmas erre a helyszín. Kérdés, hogy hova máshova lehetett volna tenni ezt a bulit így télen. Sehova, szóval be kell érjük ennyivel.

A hangtechnikai problémáktól eltekintve zseniális show-t kaptunk. Kis jóindulattal és enyhe túlzással már hazajárnak hozzánk, szóval biztos lesz még alkalmunk látni őket jobb körülmények között.

Cikk: Bütch
Behemoth képek: Török Hajni

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Rockvilág.hu online rockmagazin nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!