Mint a Mártírok című filmben abban a pincében, ahol a lányt azért nyúzták meg, hogy felemeljék. A lassú gyötrelem kitép a halandó emberi lét alantas börtönéből, mert a töménytelen fájdalom hatására az elme kénytelen a fizikai síkon túl keresni a szabadságot és ezért minden létező kapun bekopogtat. A szenvedések katarzisa kódolva van mióta félistenként tiszteljük azokat, akik vérükkel fizettek a beteljesedésért. Máglya, kereszt, csonkítás és karó, mind lassú, mint az üvöltésben végződő párzás, ahol a hím a nősténybe ereszti karmát, az meg a nyakát harapja. A rettegés haragja, hogy igazán senki sem tudhatja, hogy mi van odaát, míg a testébe kapaszkodik. Csak majd, ha a fény kialszik és a számokba erőltetett idő a nullához újra megérkezik, tárul fel a misztérium. Semmi. Minden.
